C. Gracchus további reformjavaslatainak nagyobbik részét már előbb benyújtotta, vagy legalább is azok tartalmát ismertette már azelőtt, mielőtt a hivatali választások megtörténtek volna. Gracchus 123. évi reformátori munkássága előkészítése második évi tevékenységének. Bár reformműve az elmúlt hónapok alatt meglehetősen előrehaladt, legalább is további másfél évre volt szüksége, hogy valamennyi reformját megvalósíthassa és abból egy befejezett kerek egész lehessen.
Annak idején bátyja éppen az újraválasztás kérdésén bukott el. A gracchus mozgalomnak legerősebb kerékkötője az újraválasztás tilalma volt. Bizonyítja ezt C. Papirius már ismeretes 131-i javaslata, mellyel ezt a tilalmat akarta megszüntetni. Carbo javaslata azonban Scipio ellenállása következtében megbukott. Mivel arról, hogy a 131. és 123. közötti években egy hasonló tartalmú feloldó javaslat fogadtatott volna el, adatunk nincsen, bizonytalan az, hogy Gracchus újra megválasztásának volt-e jogi alapja s ha igen, mi volt az. Az újraválasztást a nemesség sem tartotta törvénytelennek.
Ez amellett szól, hogy a pályázatra jogosult volt, mert ellenkező esetben a nemesség tribuni működését mint törvénytelent meggátolta, vagy pedig legalább is a jogtalanságot szemére vetette volna. Mi lehetett tehát az újraválasztás hátterében, mert aligha tételezhetjük fel, hogy a nemesség Gaius bármely szabálytalanságát eltűrte volna.

Az egyik feltevés szerint, ha forrásaink nem is tesznek róla említést, 131. és 123. között mégis csak létre kellett, hogy jő j jön egy olyan törvény, amely az újraválasztást megengedte. A másik feltevés szerint, mely Appianus adatán alapszik, volt egy törvény, mely ha nem is oldotta fel a tilalmat, de lehetővé tette abban az esetben az újraválasztást, hogyha nincs elegendő pályázó. Egy ilyen megoldás azonban csak két esetben lehetséges, és pedig, vagy ha a pártok megegyeznek egymással és kevesebb jelöltet léptetnek fel, ami a jelen esetben nem tételezhető fel; vagy pedig sok reformer pályázót léptetnek fel s az utolsó percben ezeket tömegesen visszaléptetik, hogy a választás alkalmával ne maradjon elegendő jelölt. Ez esetben azután C. Gracchust újból meg lehetett volna választani tribunnak.
Az a harmadik álláspont, hogy Gaius törvény ellenére lett tribun, ismerve a nemesség elszánt magatartását, tarthatatlan, de már az a körülmény is ellene mond ennek, hogy a tribun 123-ban még csaknem kínos pontossággal ügyelt a törvényes formákra. Amidőn a következő évben ismét pályázik a tribunságra, a nemesség a pályázás ténye ellen nem emel kifogást. Ez is azt bízonyítja, hogy fennálló törvény kellett az újraválasztást biztosítsa. C. Gracchus a választás napjának nyugalommal tekintett: eléje, mert a lex frumentaria biztosította számára a fővárosi lakosság többségének a támogatását, a vidékről bejövő nép nagyobbik fele szintén kitartott mellette.

Forrásaink egy része arról szól, hogy Gaius helyzete monarchikus jellegű, királyi volt, vagy legalább is olyan helyet foglalt el, mint annak idején Pericles Athénben. A tribun népszerűsége tetőpontján állott, a nép a törvény ellenére a tribunság mellett egy időben a consuli méltóságot is rá akarta ruházni. Gracchus azonban törvénytelenségre nem volt kapható, a megtiszteltetést visszautasította, s arra kérte a népet, hogy erre a tisztségre barátját, C. Fannius Strabot válasszák meg.
Gracchus a jövő évre a megválasztandó többi tisztviselők támogatását is minél nagyobb számban biztosítani akarta s az új nemes Fanniusról, — ki bátyjával együtt szolgált Carthago alatt Scipio Aemilianus hadseregében és C. Laelius veje volt a aki egyike azoknak a fiataloknak, kik sógora Scipio környezetében nőttek fel, — feltételezte, hogy reformjavaslatait támogatni fogja. A másik két consul jelölt, Cn. Domitius Ahenobarbus és L. Opimius a nemesség pártján állottak s különösen az utóbbitól semmi jót nem várhatott a köztük fennálló gyűlölség miatt.

A consul választásnál Gracchus számításai tényleg. be is váltak, mert Domitiussal együtt Fanniust választották meg. A tribun választásnál Gracchus mellett bekerült a nemesség ügyes és ravasz képviselője, M. Livius Drusus. Továbbá a Gracchus oldalán álló Rubrius és M. Fulvius Flaccus is, aki szokás ellenére, bár már consulságot viselt, pályázott erre az alacsonyabb rendű tisztségre. Amennyire szűkös forrásainkból következtetni lehet, ez a Flaccus igazi forradalmár volt, ki agresszív modorával a Gracchus testvéreknek igen sokat ártott és valóságos rossz szellemük volt.