A földreform Gaiusnál Tiberiustól eltérőleg alárendelt szerepet játszik, mert a fiatalabbik Gracchus nem gazdasági, hanem szociális tettekben látja a nagy római krízis kivezető útját. Ezért colonia törvénye tisztára szociális jellegű, minthogy ezek a szempontok vezetik őt a szövetségesekről szóló törvényjavaslatánál is. És Gracchus alkotmányából a sors különös véletlenje folytán épen ezek a gondolatok nem valósultak meg!
A plebs rustica és a szövetségesek helyzete C. Gracchus fellépésével a legkisebb mértékben sem javult: a colonia törvény is elsősorban nem a vidéki lakosságot, hanem a fővárosi tömegeket érdekelte. Ha ezzel a viszonylagosan kevés eredménnyel szembeállítjuk a lex viariát, frumentariát, az ázsiai és bíráskodási törvényt, akkor láthatjuk a legszembetűnőbben, hogy míg az agrárérdekek támogatása csaknem erőtlen, addig a városi lakosság érdekeit, a pénzemberekét éppúgy, mint a proletárokét, sikerült diadalra juttatnia. Ez egy végzetes nagy ellentmondást hordoz magában, mert ha Gracchusnak minden lelkesedése a földtörvény, a coloniák alapítása és a szövetségesek egyenjogosítására irányult, hogyan lehetséges, hogy ezek a törekvései többé-kevésbé elbuktak, ugyanakkor a taktikai szempontból benyújtott javaslatok mind keresztülmentek.

C. Gracchus nagyszerű pályafutásának tragikuma ott keresendő, hogy bár úgy az általános helyzetet, mint az összes szereplő politikai faktorok erőviszonyait tökéletesen ismerte, mégis túlbecsülte az önmaga és a mozgalom jelentőségét. Bízott abban, hogy a tömegmozgalom folyton erősödve elsöpri a régi rendszert. És ezzel ellentétben a forradalom felemésztette őt is éppúgy, mint másik nagy gyermekét, Tiberiust.
Ez a magyarázata annak, hogy ő, a római agrárdemokráciának legnagyobb képviselője, a római merkantilizmust juttatta uralomra és bár a régi időket újból fel akarta eleveníteni, mégis megindított egy mindent felemésztő forradalmat. Mert ha Ti. Gracchus a következő nagy világváltozásnak útmutatója, úgy öccse már útépítő a rejtelmes és ismeretlen jövő felé.