C. Gracchus most már alkalmasnak találta a helyzetet arra, hogy alkotmányreformjának befejező kövét lerakja és hogy egész reformjának tetejére tegye a koronát. A nagy gracchusi gondolat, Itália felvirágoztatása, a földreform után sem következett még be, részben, mert a szövetségesek ellenállása következtében nem volt teljes egészében végrehajtható, részben pedig amiatt, mert abból a földművelők nagyobbik fele nem kapott földet, a szövetségesek pedig kízárattak. Az államalkotó testvér itálusfajták még mindig alárendelt helyzetben voltak s az első századok liberálitása, a bölcsen és mérsékelten alkalmazott fokozott jogkiterjesztés politikája évszázadok óta feledésbe ment. Az uralkodó osztályok mereven elzárkóztak minden jogkiterjesztés elől.
Hiába véreztek tehát az itálusok ezrei hosszú, végtelen háborúkon át Róma oldalán, hiába hoztak mérhetetlen anyagi áldozatokat, hiába vették fel a római nyelvet és szokásokat, az uralkodó optimaták minden engedmény, minden kedvezmény elől elzárkóztak. Pedig a birodalom nagy kiterjedése és Itália gazdasági romlása következtében alapos regenerációra, az uralkodó rómaiság kiterjesztésére volt szükség. Méltánytalanság lett volna továbbra is az alkotmány sáncain kívül hagyni, a testvér fajtájú védőtársakat. Veszélyes játék volt ez, mert az itálusok kezdtek öntudatra és számbeli túlsúlyuk észrevevésére ébredni.

Már Ti. Gracchus is meggyőződött arról, hogy a nagy regenerációs munka csakis akkor válik tökéletessé, ha ez a méltánytalanul mellőzött népelem megkapja a polgárjogot. Meggyilkoltatása miatt azonban nem jutott el odáig, hogy terveit javaslatba formálja. Utána, mint láttuk, 125-ben M. Fulvius Flaccus volt az első, ki a szövetségesek egyen-jogosítását programjába felvette, de a javaslatát, látván annak népszerűtlenségét, kénytelen volt elejteni. A szövetségesek részleges lázadása Fregellaenél vérbefojtott, de ennek dacára ettől az időtől kezdve a szövetséges kérdés domináló helyet foglal el nemcsak a gracchusi, hanem az egész római belpolitikában. A demokratikus mozgalom kezdettől elkötelezte magát a szövetségesek egyenjogúsítása mellett.
C. Gracchusban szintén élénken élt ennek a visszás helyzetnek a tudata s működése vezérgondolatának ennek a nagy jogegyenlősítésnek a megvalósítását tartotta. Jól ismerte a városi tömegek közönyét, szűkkeblűségét s az idegenekkel szemben való ellenszenvét; egész sereg törvényt nyújtott tehát be, a föld, a gabona, a colonia és bíráskodási törvényt, amelyek több-kevesebb öncélúságuk mellett egyúttal eszközök voltak a főcél elérésére és a különböző társadalmi osztályok megnyerése révén biztosítékai ezen javaslat elfogadásának.

A gabonatörvény a városi proletáriátust, az útépítések a kézműveseket, a colonia, az agrártörvények a vidéki lakosságot, az ázsiai és bíráskodási törvény pedig a pénzügyi világot kellett, hogy megnyerjék és a nagy szavazás napjára biztosítsák. Arra a napra, amidőn a gracchanusok elképzelése szerint Itália sok szociális baja, nyomorúsága egy csapásra meg fog szűnni.