A javaslat intenciójának tökéletes megértéséhez szükséges, hogy foglalkozzunk a lovagrendnek, mint új politikai hatalmi tényezőnek helyzetével. Hogy a lovagi rend mikor alakult át különálló renddé, pontosan nem állapítható meg. Az a kifejezés, hogy equites, eredetileg a polgárlovasságra vonatkozott, mely a 18 lovag-centuriából soroztatott és állami lovakon a legiók mellett teljesített szolgálatot.
Később az elnevezés mindazokra átment, akik legalább 400.000 sestertius vagyonnal rendelkeztek s lovas szolgálatra általában kötelezve voltak, tehát ide tartoztak a gazdagabb polgárok éppen úgy, mint azok a senatorok, akik a 18 lovag centuriában voltak. Általaban a vagyonosabb rétegek teljesítettek lovas szolgálatot.

A senatori és nem senatori elemek különválasztása akkor következett be, midőn a 218-i lex Claudia a senatorokat a jövedelmező kereskedelemtől eltiltotta. Ettől kezdve a gazdagabb kereskedő osztály, az adóbérletek, állami szállítások, vállalkozások és különböző provinciai és kereskedelmi pénzügyletek révén hatalmas vagyont gyűjtött össze s lassanként zárt osztállyá alakult át, szemben az arisztokráciával s mintegy a középosztály helyét foglalta el a senatori és nem senatori elemek között. Befolyása állandóan növekedett. Ugyanakkor vált el az equites katonai megjelölése, az equites megjelöléstől, mint társadalmi osztály megjelöléstől.

A nemesség óriási vagyonát főleg földbirtokokba fektette be, vagy pedig csendestárs volt a pénzemberek nagyarányú vállalkozásainál, végeredményben azonban megmaradt összetételében túlnyomóan agrár jellegűnek. Ezzel szemben a merkantil pénzarisztokrácia csak mellesleg foglalkozott mezőgazdasággal, ott is inkább a nagyüzemi gazdálkodásra, így a legelőgazdálkodásra fektette a fősúlyt.


A lovagrend megkülönböztető jelei

Külön rendiségük azonban csak akkor jutott külsőleg is kifejezésre, midőn megkülönböztetésképpen a többi polgároktól a közönséges vas vagy rézgyűrű helyett aranygyűrűt viselhettek és ünnepségek alkalmával elkülönített helyen ülhettek. Ez az elkülönítés a Gracchusok korában következett be. Ordo equester válik belőlük, midőn a bíráskodás az ő kezükbe megy át. Az osztály elnevezése egyelőre túlnyomórészt iudices, publicani, csak később válik az equites elnevezés általánossá.
Az anyagi élet emberei, bármennyire is tagadják ezt, sohasem közömbösek a külsőségek, a megkülönböztetés, a külön kijáró tisztelet iránt. A vagyon birtoklása maga után hozza a hatalom utáni vágyat és ennek az a következménye, hogy a pénzemberek voltak a legelsők, akik a tömeg szintén felülemelkedve először kifogásolták a születéses és a hivatalnok-nemessé az a kiváltságos jogait és már saját érdekeikből kifolyólag is az egyenjogosítás, a demokratikus követelések előharcosai.