logo

IX Februarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Maecenas mindennapjai

Az ókori irodalom adósunk a bővebb híradással, így csak feltevésekre, elszórt megjegyzésekre hagyatkozhatunk, hogyan is töltötte Maecenas mindennapjait. Frandsen idézi Velleius Paterculus véleményét: "...olyan férfi, aki ha a dolgok éberséget követelnek, nem alszik, előrelátó, cselekedni tud, mihelyt azonban valamit az ügyes-bajos dolgoktól félbe tud szakítani, majdnem a túl nőies puhaságnak adja át magát."
A római nők ebben az időben már annyi rabszolgával rendelkeztek, hogy megengedhették maguknak az egész napi lustálkodást. Frandsen úgy véli, Paterculus ismerte, ifjúkorában láthatta Maecenast. Nincs okunk feltételezni, hogy téved bírálatában. Egy igazi etruszk férfi ilyen lehetett: fölényesen, az eszével irányította életét.

A német írók a derék helytállást (Tüchtigkeit) látják Maecenasban, és védelmére kelnek. Amikor szükség volt éberségre, feláldozta éjszakáit (exsomnis), megtervezte a teendőket (providens), tudott a kellő pillanatban cselekedni (agendi sciens). Amikor az ügyes-bajos dolgokat félretehette, a pihenésnek szentelte idejét.
Szerette a nyilvánosságot, az embereket, ezért talán sokan láthatták kényelmes életét. Nyilván etruszk módon élt és a szigorú latin szemek elítélték. Seneca úgyszólván minden alkalmat megragad, hogy puhaságát hangsúlyozza, még ha el is ismeri érdemeit. „Szellemes, nagyszerű férfi volt, ha a szerencse, gazdagság nem enerválja, sőt nem fosztja meg férfiasságától." Frandsen ezt így mondja: A szerencse volt nagyságának sírja.

Az írók általában megegyeznek abban, hogy Maecenas a kötelességét soha nem hanyagolta el. Lehet ennél többet mondani egy igazi férfiról? Valószínű, azt is felrótták neki, hogy nem ment mindennap fürdőbe, ahogy ezt a rómaiak megszokták. Nem vett részt a kocsiversenyeken, a különböző harci játékokban, testedzésekben, egyedül a labdajátékokat szerette, azt azonban nem tudjuk, melyiket. Testi adottságainak megfelelően inkább a nyugalmasabb játékokat kedvelhette. A rómaiak szívesen űzték a labda- vagy golyójátékokat. Természetesen nem gumilabdával játszották, hanem kötelet csavartak gömb alakúra és azt bevonták bőrrel. A kőgolyó játékokat is ide számíthatjuk.

Maecenas, aki szerette a társaságot, szívesen részt vett ezekben a játékokban. A latinok a lényeget a testedzésben látták, mert nem szerették az elhízott embereket. Maecenas lehet, hogy nem volt kövér, mert a sok elmarasztaló jelző között kövérségére nincs utalás. Ő talán a társas együttlét szép perceinek örült a labdajátékban. Horatius két szatírában is megemlékezik ilyen eseményről:


„Lusum it Maecenas, dormitum ego Vergiliusque;
namque pila lippis inimicum et ludere crudis."

„Maecenas játszott, én s Vergilius lepihentünk,
merthogy a labdázást nem bírja ki a rossz-szemű,-gyomrú."

(Bede Anna fordítása)"


A szatírák második könyve hatodik versében csak sejthetjük, hogy Maecenas a Mars-mezőn játszott labdajátékot. Maecenas másik kedvenc időtöltése a színház volt. A színházi játékokon nem a mai értelemben vett színházat kell értenünk, nem a görög klasszikus tragédiákat, komédiákat. Az augustusi kor előtt és alatt a fő szórakozás a cirkuszi játékok voltak, versenyeztek, amit ma sportnak neveznénk. A histriok (etruszk szó), a színészek Etruriából jöttek Rómába, hogy táncukkal és játékukkal a betegséget okozó isteneket megszelídítsék. A római ifjúság aztán utánozta őket.

A korábban említett Bathyllos, nevéből ítélve, inkább görög lehetett. A klasszikus görög dráma csak később jelenik meg, inkább csak Rómában. Itáliában soha nem lett honos. Így érthető, hogy a kiváló latin tragédiákból kevés maradt ránk. A folytatás feltehetően az etruszk commedia dellarte, a rögtönzött színdarab, melynek állandó szereplői: a Colombina, a szép leány, Arlequino, a szerelmes ifjú; Pietro, a bohóc; a vén, gazdag férfi, aki szintén a lányért hevül. Nem előre megírt darabokat játszottak, hanem az alkalomnak megfelelően bonyolították az eseményt.
Elég pajzán jelenetek tarkították. A közönség különösen kedvelte a vándorló színészeket. Franciaországban az etruszk-toszkán királynő, Medici Katalin vezette be a commedia dellartét. Moliére idejében XIV. Lajos tiltotta meg végleg ezt a műfajt. Maecenas ízléséről itt sem tudunk semmi biztosat. A szép művészek iránti rajongásáról viszont írnak a korabeli szerzők. Augustus a nép szórakoztatására játékokat szervezett.

A színészek között viszály lehetett a vetélkedés miatt, de Augustus továbbra is pártolta a játékokat, "...hogy kedvezzen a Bathyllos iránt szerelemre gyulladt Maecenasnak. Maecenas gyakran járhatott színházba, ott ismert személy lehetett. Horatius írj a, hogy amikor hosszabb betegség után újra megjelent a színházban, a nép hevesen megtapsolta, privát embernél ez szokatlan volt. A nép itt Maecenast mint Augustus rang nélküli első emberét ünnepelte. Ez a jelenet azért is jellemző, mert világosan beszél Maecenas népszerűségéről.

„Vile potabis modicis Sabinum
cantharis, Graeca quod ego ipse testa
conditum levi, datus in theatro
cum tibi plausus,

dare Maecenas eques, ut paterni
fluminis ripae simul et iocosa
redderet laudes tibi Vaticani
montis imago."

„Majd ihatsz hitvány sabinus borocskát,
mit magam szűrtem görög amphorának
sima mélyébe, mikoron köszöntött
zengve a színház,

drága Maecenas lovag, ott atyáink
ős folyó-partja s vaticani dombhát
visszazengették a magasztalásod
összevegyülve."

(Károlyi Amy fordítása)

Maecenas korában csak egy színház volt Rómában, a Pompeius-színház (az Andrea della Valle-nál). Keletre nézett, a háta mögött volt a Ianiculus és a Tiberis. Horatius innen visszhangoztatja a színházi tömeg zúgó tapsviharát (az imago szó nemcsak képet, visszhangot is jelent).


Forrás: Cser Lászlóné - A halhatatlan Maecenas