Sajnos, senki sem említi, hol lakott, mielőtt híres esquilinusi házát felépítette volna. Valahol talán a Palatinuson, Augustus közelében. Az egyetlen császári ajándék az esquilinusi telek volt, egy egészségtelen, bűzös környék, a köztemető, ahol rosszul lezárható gödrökbe dobálták a pénztelen halottakat. Maecenas a telket vastag földréteggel takartatta be és idevarázsolta híres kertjét és palotáját.
Frandsen idejében a ház és a kert egyetlen részletét sem ismerték, így ő semmit sem tudott róla mondani. Az első ásatásokat 1873-1874-ben végezték. Az archeológusok szerint elképzelhető, hogy a Cilnius-családnak már előbb is volt itt birtoka, Maecenas a két és fél hold területű kerttel és az új palotával gazdagította azt. Magának Maecenasnak is volt itt birtoka, feltételezhetjük, létezett itt egy etruszk település. (Propertius, Vergilius, Horatius háza is az Esquilinuson volt.)
Az újabb kertet, a horti novi-t Horatius is dicséri az első könyv 8. szatírájában:
„Huc prius angustis eiecta cadavera cellis
conservus vili portanda locabat in arca;
Nunc licet Esquiliis habitare salubribus atque
aggere in aprico spatiari, quo modo tristes
albis informem spectabant ossibus agrum"
„Rég ide hordta a szolga a társának tetemét egy
ócska faládában, ha kidobták szűk odujából;
Most jó levegőjű az Esquilius-domb;
jó sétálni s lakni napos halmán, hol a sárga
csontokból undok parlag nemrég szomorúvá
tette az embert."
(Horváth István Károly fordítása)
Maecenas nagy költséggel alakíttatta át a terepet, felhasználta a régi Servius-féle falakat is. Hatalmas lépcsők kötötték össze a területet a domboldallal. A palotából csak egyetlen építmény látható ma, egy hosszúkás terem, lépcsős apszissal, a via Merulana mellett; Maecenas auditóriumának (előadóterem) nevezik.
Az eltűnt épületekből kettőről tudunk: a turris maecenatiana és a columbethra thermon udatos. A columbethráról semmit nem mondhatunk, valószínű kisebb meleg fürdő lehetett.
Maecenas házának legérdekesebb és legtöbbször megénekelt része a torony volt, ahol Augustus is oly gyakran töltötte beteg napjait. A domb tetején emelkedett, és igen magas lehetett. Horatius így szól róla:
„Fastidiosam desere copiam et
molem propinquam nubibus arduis"
„Hagyd ott a jólét nyűgeit és magas
felhőkbe nyúló magas házadat!"
(Devecseri Gábor fordítása)
Rómában általában nem volt szokás tornyokat építeni. Van olyan vélemény is, hogy ez is csak egy teraszféle volt. Egy terasz nem nyúlik a felhőkbe és egyértelműen mindig toronyról szólnak az írások. Maecenas villája nem római villa volt, hanem etruszk ház. Az etruszk városok azonban mindig bővelkedtek alacsonyabb-magasabb tornyokban.
Tarquiniában eredetileg 50 torony volt, San Gimignanóban ma is hemzsegnek a tornyok. Maecenas csak így érezte magát valóban otthon. Az etruszk négyszögletes magas építmény a Roma quadrata-t juttatja az ember eszébe. Ha felment a tetőre, az etruszk ember a maga rendezett környezetében érezhette magát, ahonnan körbe lehetett nézni és a világ, a mundus tárult fel előtte. A saját házában kicsiben a teljes egész jelenik meg előtte - mondaná talán Kerényi.
Maecenasnak nem voltak gyermekei, mindenét Augustusra hagyta. Így az Esquilinus császári birtok lett, ahol Tiberius és különösen Caligula szívesen tartózkodott. Nero hozzákapcsolta domus aureájához. Valószínű, hogy innen énekelte Trója pusztulását, mikor Rómát felgyújtatta és gyönyörködött a tűzvészben. Sok tárgyat, szobrot, festményt találtak az ásatások alkalmával, ezek ma a Museo Capitolino-ban láthatóak.
Nézzük meg egy kicsit közelebbről a Maecenas nagy előadótermének nevezett épületet. Körülbelül 7 m magas volt, a mai födém modern volt és három részből állt: egy előcsarnokból, mely szélesebb az aulánál. Innen három ajtó nyílt, melyeket később elzártak. Üvegablakok világíthatták meg, ugyanis az ásatók nagy üvegtáblák törmelékét találták meg a csarnokban. A második maga a nagyterem (14,5 x 10,6 m) amelyet oldalt hat beugró (niche) díszített.
A padlózat fehér mozaik volt, piros szegéllyel. (Ez az auditorium Maecenatis). A harmadik az aula félkör alakú apszisa. Olyan széles, mint az aula, 1,1 m. magas pódiumról hét sor lépcső vezet felfelé, mint az ókori színházban. Ez a rész adja a legtöbb problémát. A lépcsők olyan keskenyek, hogy ülésre nem alkalmasak.
Elképzelhető, hogy virágokat helyeztek rá, de a rossz megvilágítás miatt ez sem valószínű. Így hát e kérdés Maecenas titka marad mindörökre. Itt is van öt falmélyedés, ezek alacsonyabbak és kevésbé mélyek, mint a nagytermei. Nem tudják eldönteni, mire használták, esetleg könyveket helyeztek ide. A termet festés borította, a felfedezéskor még elég jó állapotban volt. A falak alapszíne a vörös (tehát nemcsak a sírfestményeken!). A beugrók festményei nagyon szépek, sok virág, növény, repülő madarak, kecses edények, finom fűzfavessző kerítések láthatók. Lívia palatinusi szobájához hasonlítják. Kitárni a szobák falát, ki a természetbe, ahol ragyog a nap és szép az élet! Itt nem a márvány dominált.
Mit mondhatunk? Maecenas talán jobban tudta a lényeget, mint gondolnánk. Ebben a házban találkoztak tehát a római irodalom óriásai, Maecenas talán néha tartott nagy vacsorákat, de ezekről nincs sok híradás.
Előkelő, gazdag úr volt, de nem a származás és a vagyon szerint válogatta meg, kit hív meg asztalához. Maecenasnak volt egy villája az Anio vízesésnél, többet erről sem tudunk. Valószínű a hely vonzotta. Maecenas közismert volt építési kedvéről, de túlzott pompáról senki sem ír.