logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Vádak és haláluk

Péter és Pál halálával kapcsolatban nagyobb terjedelmű, részletgazdagabb leírásokat az apokrif hagyományból ismerünk, ennek bizonyos elemeit fogadta el az Acta Sanctorum is. Pétert azzal vádolták az apokrif iratok szerint, hogy megtérítette Agrippa praefectus négy ágyasát, akik ezután nem háltak urukkal, illetve Albinusnak, a császár barátjának feleségét is. Albinus és Agrippa ezért meg akarták ölni Pétert, de Xanthippa, Agrippa felesége tudomást szerzett a tervről és időben figyelmeztette Pétert, hogy hagyja el Rómát. Péter ezt meg is tette, de mikor kiért a városból szembe találkozott Jézussal, aki Rómába tartott.
Péter megkérdezte, hogy hova megy („Quo vadis, domine?”), mire Jézus azt felelte: Rómába megy, hogy ismét megfeszítsék. Ekkor Péter megértette, hogy vissza kell mennie a városba és ki kell tartania hite mellett, hagynia kell, hogy keresztre feszítsék, és vértanúhalált haljon. Halála előtt Péter azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert nem méltó arra, hogy az Úrhoz hasonló módon haljon meg. Miután Péter haláláról Nero tudomást szerzett, megfedte Agrippát és Albinust, mondván, hogy ő sokkal kegyetlenebb büntetést tartogatott számára, hiszen sok bizalmas emberét megtérítette Péter, és eltántorította Nerótól.

Malalas krónikája szintén beszámol Péter haláláról: mivel megölte Simon mágust, ezért Nero parancsba adta, hogy végezzenek vele. Az Acta Sanctorum szerint nem Simon megölése miatt kellett Péternek halállal lakolnia, hanem mert Nero több ágyasát is megtérítette, így azok nem voltak hajlandóak hálni urukkal. Nero dühében a keresztényeket elfogatta, Pétert pedig fejjel lefelé keresztre feszíttette. Péter testét Kelemen (a későbbi Római Szent Kelemen) temette el egy jelzett sírba.

Az apokrif iratok szerint, amikor Pál tanította a római gyülekezetet, nagyon sokan elmentek hozzá a császári udvarból, a császár bortöltögetője Patroklos is, aki kizuhant az ablakból és meghalt. Pál feltámasztotta Isten segítségével, de Nero úgy tudta, hogy halott. Amikor megtudta, hogy mégis él, megkérdezte ki támasztotta fel. Patroklos azt felelte, hogy Jézus Krisztus, és hogy Krisztus fog örökké uralkodni királyként, aki megszüntet minden más királyságot. Nero erre megrémült, hogy egy másik király lép az ő helyébe.
Minden keresztényt elfogatott ezért, Pállal személyesen is beszélt, mert rájött, hogy ő a keresztények vezetője. A római polgárokra érvényes törvények szerint Pált fővesztésre ítélte. Mikor a fejét levágták, tej fröccsent ki Pál testéből.

Malalas krónikája is alátámasztja, hogy Pált lefejezték, mégpedig július kalendaja előtt 3 nappal. Az Acta Sanctorum szerint hasonlóan Péterhez, Pált is az a vád illette Nero részéről, hogy az ágyasait eltérítette tőle, „megrontotta” őket. Először ezért börtönbe zárta Pált, de ő nem volt hajlandó a megtért asszonyoknak visszautat parancsolni Neróhoz, ezért végül a császár elrendelte kivégzését, és levágták a fejét.

Érdemes még külön kiemelnünk Lactantius leírását, ami szerint Nero azért végzett a két apostollal, mert félt, hogy a római pogány vallás veszélyben van, egyre többen csatlakoznak az új hithez.
„Miután jelentették e tényt Nerónak, aki fölfigyelt arra, hogy nap mint nap nagy sokaság fordít hátat a bálványimádásnak nem csak Rómában, hanem mindenfelé, s elutasítva a régit, az új hitvalláshoz pártol - ahogy ezt a kérlelhetetlen és kátrékony zsarnoktól várni lehetett - rávetette magát az ég templomának elpusztítására és az igazság eltörlésére, és valamennyi császár közül elsőként kezdte üldözni az Isten szolgáit: Pétert keresztre feszíttette, Pált pedig lefejeztette.”

Amit összegezve elmondhatunk, az egyházi hagyomány szerint visszatérő motívum, hogy bizonyos személyek (akár a császár, vagy más vezető személyek) ágyasait a két apostol egyike megtéríti, és ezzel magukra haragítják Nerót. Ezekben a történetekben nincs nyoma Róma égésének.
Jellemző még az két eset, amelyekben nem az ágyasok szerepelnek, hanem Nero hatalomféltése. Gondolok itt arra a történetre, amelyben félreértette Krisztus királyságát, illetve amit Lactantius is megemlít, hogy az új vallás veszélyeztette a régi római pogányságot, amely önmagában tartalmazta a császárkultuszt is.


Forrás: Fodor Krisztina Dóra - Nero bűne? - Az első keresztényüldözés kitörésének okai és hatása a források tükrében