logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Források és datálás

Forrásaink alátámasztják, hogy Nero keresztényüldözése idején Péter és Pál apostolok vértanúhalált szenvedtek. Kezdve Római Szent Kelemen már többször említett levelével, melyben Péterről és Pálról emlékezik meg: „Idézzük szemeink elé a jóságos apostolokat! Péter, ki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem számtalan szenvedést tűrt, ilyenképpen szenvedte el a vértanúhalált, és jutott a dicsőség megérdemelt helyére. A lázongás és a viszálykodás következtében mutatta fel Pál is a türelmességben való győztes bajvívását.
Hét ízben kellett neki börtönt elviselni, menekült, megkövezték, hirdette az igét keleten és nyugaton, hitének nagy híre messzire elterjedt; az egész világon tanította az igazságot, így jutott el nyugat határához, majd a kormányzók előtt halt vértanúhalált; ilyenképpen hagyta el ő ezt a világot, és jutott a megszentelés helyére, így lett belőle a béketűrés legkiemelkedőbb mintaképe.”

Tertullianus is több művében megemlíti a két apostolt: „Olvastuk a Caesarok életét, a kezdeti hitet Rómában először Néró irtotta. Ekkor Pétert más övezte fel, és keresztre feszítette, akkor jutott el Pál születéséhez Róma városában, mert ott a vértanúság születésében újjászületett. „Ó, milyen boldog az egyház, amelyre a tanítás teljességét az apostolok vérükkel árasztották; ahol Péter az Úrhoz vált hasonlóvá a szenvedésben; ahol Pál ugyanazzal a halálnemmel nyerte el a koszorút, mint Keresztelő János...”
Eusebius szintén megerősíti: „Azt mondják tehát, hogy Pált uralkodása idején éppen Rómában fejezték le, ugyanúgy Pétert pedig keresztre feszítették, és a hírt megerősíti aza tény, hogy Péter és Pál nevét máig is olvasni lehet az ottani sírokon.” Ugyanígy emlékezik meg Lactantius is a történtekről: „Pétert keresztre feszíttette, Pált pedig lefejeztette.”

Mindegyik forrás állítja, hogy Nero uralma alatt, a hit védelméért vértanúhalált haltak. A felsorolt forrásaink közül csupán egyetlen egy tér ki a haláluk szűkebben vett idejére.
Eusebius felhozza Dionysios korinthusi püspök egy levelét, aki azt állítja, hogy „Mert hiszen amikor mindketten a mi Korintusunkban is elkezdték az ültetést, hasonlóképpen tanítottak minket, ugyanígy Itáliában is ugyanakkor tanítottak és ugyanabban az időben haltak vértanúhalált. Dionysiost az Acta Sanctorum is megemlíti: „... uno tempore, et simul
Petrum et Paulum subiisse martyrium, tertio decimo anno Imperii Neronis.” Ezek szerint egyszerre, egy időben haltak meg, méghozzá Nero uralkodásának 13. évében, azaz Kr. u. 67-ben.
Az eredeti görög szövegben az „ugyanabban az időben”, a Kara rov avrov Kaipóv kifejezéssel élt a szerző. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy pontosan egyszerre haltak meg, még azt se biztosan, hogy egy éven belül. Jeromos (mivel Eusebius alapján készítette krónikáját) szintén kiemeli egységüket. Nero uralkodásának 14. évéhez (Kr. u. 68) ezt fűzi: „Primus Nero super omnia scelera sua, etiam persecutionem in Christianos facit, in qua Petrus et Paulus gloriose Romae occubuerunt.”

Kr. u. 68-ra jegyzi a keresztényüldözést, amelyben Péter és Pál meghalt. Azért lehet problémás a Kr. u. 68-as datálás, mert ez év júniusára már Nerót a szenátus a haza ellenségének nyilvánította, és nem volt igazán hatalom a kezében. Az egyházi hagyomány úgy tartja, hogy Péter előbb halt meg, mint Pál. Pál halálának idejét Kr. u. 67-re teszik, ezt alátámasztja az Acta Sanctorum is.
Pál még egyszer fogságba esett és Rómába került, vagy már eleve ott volt és el sem hagyta. Mindenesetre az biztos, hogy ez a fogság már halálával végződött. Az egyházi hagyomány szerint június 29-én emlékeznek meg az apostolokról. Sokan úgy vélik ez lehetett haláluk időpontja.

Kr. u. 64. július közepén gyulladt ki a város, ami eltartott majdnem augusztusig. Ebből két dologra következtethetünk: az apostolok nem 64-ben, hanem később haltak meg, vagy ez a dátum nem a haláluk tényleges időpontját jelöli. Ez utóbbi tűnik valószínűnek, hiszen az apostolok nem pontosan egyszerre haltak meg. Ettől függetlenül már az ókorban elterjedt az a hagyomány, hogy egy napon haltak meg, de nem egy évben.
Valószínűbbnek látszik azonban, hogy a június 29-i dátum az apostolok maradványainak translatioját jelölik, ugyanis a Valerianus féle keresztényüldözés idején a keresztény sírokat meggyalázták, ezért Pál maradványait kiásták, és átvitték az Apiai úton levő Ad Catacumbasba.

Az egyházi források vértanúhalálukról írnak, de nagyon eltérőek. Annyi biztos, hogy Péter és Pál halálának semmi köze nem volt Róma égéséhez. Mint már az előzőekben említettem, a keresztény források között nem is találni olyat, amely Róma égésére utalna.


Forrás: Fodor Krisztina Dóra - Nero bűne? - Az első keresztényüldözés kitörésének okai és hatása a források tükrében