logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az üldözés hatása

A Nero féle keresztényüldözés természetesen nagy port kavart fel a kereszténységen belül. Többen állították, főleg a keleti tartományokban, hogy Nero eljön és visszaszerzi uralmát. A Sibylla jóslat szerint: ” Eljön majdan a bősz anyagyilkos a föld pereméről." Éppen ezért nem csak keresztény körökben terjedt el az, hogy Nero még él. Tacitus és Suetonius is megírták, hogy ál-Nerók tűntek fel birodalom szerte, akik Nero császárnak adták ki magukat. „
Ugyanebben az időben Achaiát és Asiát az a rémhír kavarta fel, hogy jön Nero: sok mindent beszéltek ugyanis haláláról, s épp ezért azt híresztelték s hitték, hogy életben van."„Végezetül húsz évvel később, jómagam is fiatalember voltam még, feltűnt valamerről egy ismeretlen származású ember, aki elhíresztelte magáról, hogy ő Nero .”

A keresztény szóbeszéd szerint Nero élve elragadtatott, de nem az Úrhoz, hanem a Sátánhoz, és vissza fog térni, hogy visszaszerezze hatalmát. Ő lesz a Sátán előfutára. Victorinus a Jelenések könyve kommentárában vissza is vezette Nero személyét a fenevadra. A János által megírt Jelenések könyvének 17. fejezetében olvashatunk a nagy paráznáról és a vadállatról, amelyen ül. A parázna nő Rómát jelképezi, míg a vadállatról a következőket írja: „tele volt írva istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt"
„A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba."

Victorinus magyarázata szerint mivel János Domitianus uralma idején írta a Jelenések könyvét, ezért az egyik király, aki már uralkodik az maga Domitianus. Testvérével, Titusszal és apjukkal, Vespasianusszal, valamint Othóval, Vitellius-szal és Galbával együtt megvan az öt király, akik már elestek. Az egyik el fog jönni, és kevés ideig marad, ez Nerva, aki két évet sem uralkodott. És ezen királyok előtt uralkodott Nero, aki volt és nincs, aki maga
a fenevad, a nyolcadik.
Ebből következik, hogy „A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba ” Ez utalhat Nero visszatérésére, az előző magyarázata alapján. Látható tehát, hogy a legelső keresztényüldözés mennyire mélyen hatott a kereszténység történetében, még akkor is, ha az apologéták nem mertek róla bővebben értekezni.


***

Elmondhatjuk tehát, hogy a kereszténység elterjedése előtt, Rómában már érezhető volt a távolságtartás olyan kultuszokkal szemben, amelyek egyes vonásaikban felületesen hasonlítottak a keresztény szokásokra, mégis azonban nagyon távol álltak tőle. Ilyenek többek között az éjszakai gyülekezők, az együtt étkezés, a pogányok számára már esetleges túlzott testvéri szeretet.
A zsidók, ahogyan az Apostolok cselekedete alapján tudjuk, Rómán kívül nem örvendtek a kereszténységnek. Rómában is, mikor már Pál megérkezett, tudunk róla, hogy a zsidók egy része ellenszegült. Ez egy nagyon fontos pontja a történetnek, hiszen amikor a két apostol megjelenik Rómában és megkezdik a keresztény térítést, a zsidók egy része ellenáll, sőt veszélyesnek ítélik a helyzetet. Ez a veszélyérzet eljut a császári udvarba is, ahol Poppaea, mint császárnő és mint istenfélő a pártjába fogja a zsidókat.

Claudius idején a zsidók elűzése a városból nem Krisztus miatt, és valószínűleg nem is egy keresztény személy miatt történt. Ebből az következik, hogy nem volt akkora ereje még Rómában a kereszténységnek, csak néhány bevándorló terjeszthette a hitet. Valószínű tehát, hogy a zsidó-keresztény konfliktusnak az elmélyedése és kitörése az apostolok megérkezésével és térítésével függhet össze.
Értelemszerű tehát, hogy pár év alatt odáig feszült a helyzet, hogy a Nero környezetében megfordult zsidók kiválthatták a császár illetve császárnő ellenszenvét, az előtte addig számára ismeretlen, vagy ártalmatlannak tűnő kereszténység iránt. A keresztényüldözés elindítása valóban Nero bűne, azonban a császár figyelmének felkeltése a keresztény csoport irányába ennél sokkal több tényezőből álló folyamat. Ahogyan láttuk, a zsidók és pogányok „együttműködése” a keresztények ellen vezetett oda, hogy a császár is felfigyeljen az eseményekre.

A keresztényüldözés részletes bemutatásával Tacitus, egy pogány történetíró szolgáltat adatokat. A keresztény források azonban Péter és Pál halálának módjáról értekeznek bővebben. A keresztényüldözés Kr. u. 64-ben indult, azonban időtartamban ennél jóval tovább elhúzódott. Pál Kr. u. 67-ben való halála jelentheti az üldözés utolsó esztendejét. Ez után Nero már menekült, hiszen fellázadt ellene a Birodalom egy része.
A keresztényüldözésnek valójában nem volt vallásellenes tartalma, a vád Róma felgyújtása volt, azonban tudjuk, hogy az apostolokat a hagyomány szerint egyáltalán nem ezzel vádolták. A kitört üldözés pár év alatt annyira elmélyült a köztudatban, hogy évekkel később több uralkodó is alkalmazta ezt a „jól bevált szokást”.

Érdekességként még megemlíteném, hogy a mai köztudatban az egyházi hagyományból csak annyi maradt meg, hogy Pétert fejjel lefelé keresztre feszítették, Pálnak pedig levágták a fejét. Ezen kívül mai napig a Tacitus féle pogány változat él az emberekben, a hírhedt történet, hogy Nero felgyújtotta Rómát, és a keresztényeket vádolta meg ezzel a bűnnel.
A tacitusi alapot kapcsolják össze még néhány hagyománydarabbal, hogy Péter elhagyja Rómát, mikor az úton megjelenik neki Jézus. Az igazi hagyomány azonban eltűnt a köztudatból, az emberek úgy tudják, hogy a keresztények nem azért szenvedtek mártírhalált, mert az apostolok térítettek, és tisztaságra intették az embereket, hanem egy gonosz és kegyetlen uralkodó jóvoltából, aki hogy mentse a saját bőrét, a keresztényeket tette bűnbakká.

A tragédia mélyen beivódott a kereszténység életébe, és ha ma már nem is képezi részét életünknek az üldözés történetének alapos ismerete és megemlékezése, minden keresztény ember tudja, hogy Nero volt az első, aki üldözte a keresztényeket.


Forrás: Fodor Krisztina Dóra - Nero bűne? - Az első keresztényüldözés kitörésének okai és hatása a források tükrében