logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Nero féle keresztényüldözés

Ahhoz, hogy a Nero féle üldözés kitörésének okai megvizsgálhatóak legyenek, szükséges röviden bemutatni a császárt és környezetének azon tagjait, akik vallási befolyással bírtak. Nero életének nagy részét anyja, Agrippina irányította. Agrippina mindent megtett azért, hogy a hatalom közelébe kerüljön. Miután férje meghalt, és Claudius császár is özvegy lett (aki valójában Agrippina nagybátyja volt), feleségül ment hozzá.
Claudiusnak már volt két gyermeke, egy lánya (Octavia) és egy fia (Drusus). Ettől függetlenül Agrippina elérte, hogy saját fiát, Nerót örökbe fogadja Claudius, és mivel idősebb volt Drususnál, így ő volt a császári trón várományosa. Hogy ezt még jobban rögzítsék, Claudius lányát Nero feleségül vette (jogilag a testvére volt, ezért először Octaviát örökbe fogadtatták más szülőkkel, hogy a házasság lehetségessé váljon).

Agrippina a fiát két nagyszerű személy oktatására bízta. Egyikőjük Seneca, a híres filozófus volt, aki szellemi táplálékot nyújtott Nerónak, míg a fizikai testedzését az akkori praefectus praetorio, Burrus irányította. Agrippina maga intézte úgy, hogy fiát végül Kr. u. 54. október 13-án a császári trónra emeljék. Első öt évében (Quinquennium Neronis) jó uralkodónak bizonyult, legfőképpen, mert a háttérből Seneca és Burrus irányították őt. Az öt év elteltével azonban Nerónak elege lett. Nem szerette feleségét, nem szerette anyját. Egy nagy és tehetséges költőnek képzelte magát. Művész, akit nem értenek meg az emberek.
Burrus halála után Seneca is háttérbe szorult. A császár megölte öccsét, Drusust, Kr. u. 59-ben pedig anyját is. Ezután feleségét, Octaviát is kivégeztette. Így kívánt szabadulni abból a csapdából, ami gyermekkora óta körbefonta.

A régi szereplők helyére újak kerültek: új felesége Poppaea Sabina lett, az új praefectus praetorio pedig Ophonius Tigellinus. Nero a kormányzással kevésbé foglalkozott, inkább művészként élte életét, de nem tűrte, hogy bárki is megsértse. Folyamatos rettegésben élt, mert tudta, miket tett „szeretteivel”.
A rettegés koholt vádakhoz és kivégzésekhez vezetett. Ezeknek legfőbb kieszelője Tigellinus volt, aki ily módon igyekezett a császárt biztosítani, hogy önmaga egy pótolhatatlan, és hűséges személy a császári udvarban. Nem csoda, hogy Nero, rettegésében itta Poppaea és Tigellinus szavát.

Ami a római népet illeti, és leginkább azon belül is az alsóbb réteget, nem utálták Nerót. Ő maga mindig kiállt értük, és Senecától megtanulta, hogy élete a római néptől függ. Igyekezzen mindent megtenni, hogy a nép szeresse, akkor nem eshet bántódása. A senatust mellőzte, amiért az arisztokrata réteg ellenszenvvel tekintett a császárra, de Kr. u. 68-ig nem tettek lépést ellene.
Ami Nero valláspolitikáját illeti, több szóbeszéd is maradt a forrásokban, többek között, hogy levizelt egy istenszobrot: „Az istenek tiszteletét mindvégig megvetette, csak a syriai istennővel tett kivételt. Később ezt az istennőt is annyira semmibe vette, hogy szobrát levizelte, mert közben már másfajta babona kerítette hatalmába, és egyedül ahhoz ragaszkodott makacsul, hosszú ideig.”

Darja Sterbenc Erker, tanulmányában rámutat arra, hogy a Nero korabeli források azt tanúsítják, uralma alatt a vallási szertartásokat rendben elvégezte. Mint minden császár, Nero is saját kezében összpontosította a hadi, politikai, és vallási hatalmat. Már fiatalon, mint leendő császár részt vett a vallási életben. Később nem csak önmagát, de családtagjait is istenekké avatta (császárkultusz).

Ez alapján elmondhatjuk, hogy Nero odaadó híve volt a római pogány kultusznak, de érdemes megemlíteni, hogy míg anyjával együtt szabályszerűen consecrálták Claudiust, aki így isten lett - később Nero eltűrte, hogy Seneca pamflettet írjon kigúnyolva Claudiust. A kezdetben keleti istenségek iránti tisztelete azt mutatja, hogy nem voltak előítéletei a keletről érkező kultuszokkal kapcsolatban. Azonban ez nem jelenthette azt, hogy ne ellenzett volna a különböző kultuszokat, vallásokat.
Ahogy láttuk egyik pillanatról a másikra megvetett egy keleti istennőt. A császárkultuszhoz tartozó pogány vallási szokásokat rendben elvégezte, de feltehetőleg azért is, mert ezzel biztosíthatta saját biztonságát Róma népével szemben. Ha ezeket a szokásokat is megveti, azzal magára haragíthatja a hű pogány alattvalókat.


Forrás: Fodor Krisztina Dóra - Nero bűne? - Az első keresztényüldözés kitörésének okai és hatása a források tükrében