logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az üldözés.

A keresztényüldözés Róma égése után indult meg. A tűz júliusban pusztított, 18-ról 19- re virradó éjszaka gyulladt ki a város, és hat napig égett. A Römische Kaisertabelle valamivel hosszabb időtartamot adott meg, e szerint: Kr. u. 64. július 18/19-től 27-ig égett Róma. Rá 6 napra ismét kigyulladt. Ezek alapján a keresztényüldözés csak jóval később indulhatott meg. A második tűzvész kitörésekor már nyíltan azt beszélték, hogy Nero gyújtotta fel Rómát. Értelemszerűen Nerónak ekkor kellett cselekednie, hogy bűnbakot találjon. Nem tudjuk, hogy ez mennyi ideig tarthatott, de valószínűleg már augusztustól megindult. A bűnbakok megtalálása után vehette csak kezdetét az a folyamat, amellyel néhány keresztény személy kínvallatással beismerte a vádakat, miszerint ők gyújtották fel Rómát.
Miután ez is lezajlott, utána kezdték csak felkutatni a keresztény személyeket. Valószínűleg először összeszedhettek egy nagy tömeget, amelyről a forrásaink írnak, és játékokkal egybekötve végezték ki őket. Azonban azt nem írják a forrásaink, hogy ezzel vége is lett volna az üldözésnek, sőt azt sem, hogy Róma összes keresztényét ekkor végezték volna ki.

A keresztényeket érintő vizsgálat csak Róma felgyújtására terjedt ki, és nem, mint vallási csoportra, mert ez esetben a senatusnak kellett volna határoznia. Így azonban Nero maga intézkedhetett az ügyben.
Az eljárás cognitio extra ordinem volt, a nyilvánosság kizárásával, ami azt jelentette, hogy az írott törvényekben nem volt kifejezett rendelkezés ilyen esetekre, ezért külön kellett intézkedni. Kínvallatással rákényszerítettek néhány keresztényt, hogy vallják be a vádakat, majd ezt kollektíven alkalmazták az összes Rómában élő keresztényre:
"... először azokat fogdosták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra" rábizonyították a bűnösséget.

„Quamobrem furore valde accensus, adversus omnes qui in Christum credebant, capitalem poenam decernit. Milites ergo ipsos comprehendentes, eo ducunt, ubi damnatorum locus erat”

Már a katonák által való elhurcoláskor életüket vesztették néhányan a kitört verekedésben: „Hierodinem vero et Olympam, una cum ingenti multitudine, ensis ictui subiiciunt”.

Nero, játékokkal egybekötötte a keresztények kivégzését, hogy ezzel is kiengesztelje a népet Róma égése után, illetve elterelje a figyelmet magáról, mint vádlottról. A vaticanusi kertjeit ajánlotta fel a circusi játékok helyszínéül.
„Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljába, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott.”

A kivégzésük három féle módját lehet elkülöníteni. Ebből az egyik szinte híressé vált „Nero lámpásai” néven. Ez abból állt, hogy sötétedéskor a keresztre feszített keresztényeket szurokkal bekenték és fel is gyújtották. Iuvenalis is megemlíti: „lobog szurkos tested s lángolva világít”.
A másik kivégzési módszer volt, hogy „vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak el. Ez szó szerint azt jelentette, hogy belevarrták a keresztényeket állatok bőrébe, majd kutyákkal tépették szét őket. Iuvenalis erre is utal az említett részben: „vagy cirkusz fövenyén húz - meghurcolva- barázdát" A harmadik, a már ismert módszer, a keresztre feszítés volt.

Nero bármennyire is igyekezett a keresztényeket elpusztítani, és ezzel kiengesztelni Róma népét, ez a próbálkozása valójában kudarcot vallott, a nép inkább sajnálatot érzett.


Forrás: Fodor Krisztina Dóra - Nero bűne? - Az első keresztényüldözés kitörésének okai és hatása a források tükrében