Galerius császár eltitkolhatatlan és pokoli gyűlöletet tanúsított a kereszténységgel szemben. Ő volt az, aki Diocletianust arra ösztökélte, hogy rendeletekkel tiltsa el a keresztény vallást ; majd mint független uralkodó minden eszközzel e vallás kiirtására törekedett. A keresztény vallás egyik növekvő reménységét, az ifjú Nagy Konstantint, aki az ő udvarában nevelkedett, leplezetlen gonoszsággal akarta elemészteni akkor, amidőn Lactantius szerint az ellenséggel szemben a csatasor élére állította, hogy a támadók fegyvere halálra sebezze, majd meg vadállatokkali viadalokra késztette, hogy csak valahogy elpusztuljon. De nem sikerült gonosz terve ; sőt meg kellett érnie, hogy a daliás, tetterős Konstantint édesatyja katonái, Galerius akarata ellenére, független császárnak kiáltották ki. Emellett Galerius gonosz életével és kényúri cselekedeteivel nemcsak botrányára vált alattvalóinak, hanem a keresztényeknek valóságos réme volt. Az ő uralkodása idejében Moesia, Pannónia, Illyria, Dalmácia földje bőven itta a keresztény vért.
De eljött számára a belátásnak nagy küldötte és a kijózanításnak hatalmas eszköze a betegség. «Percussit eum Deus insanabili plaga» megverte Isten gyógyíthatatlan betegséggel, mondja a De mortibus persecutorum korabeli szerzője (33). A világnak egykori hatalmas ura undok fekélyekkel borítva megláncolt oroszlánként vergődött leírhatatlan gyötrelmében. Férgek keletkeztek alsótestében, amelyek az élvezetek és kéjek eme emberét valósággal megemésztették.
Az orvosok tehetetlenül forgolódtak körülötte, a rothadó test szaga miatt pedig emberei, egykori talpnyalói, messzire elkerülték. Apollót és Asclepiust, a gyógyítás isteneit kéri, hogy segítsék meg, de baja csak növekszik. így fetrengett, halódva haldokolt hosszú éven keresztül, közben azután a szenvedés és gyötrelem ekéje fölszántotta rideg lelkének földjét és miután elgondolkodott a sok keresztény vérről, amit kiontott és amit megfertőzött, végre jobb belátásra tudták venni úgy, hogy fájdalmában fölkiáltott : eleget fog tenni bűneiért és visszaállítja Isten templomát (De morte persec., 33).