logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Pál Listrában és Derbében

Ap. csel. 14:8-28

Az apostolok Listrában és Derbében a helyi kultuszok befolyása alatt álló pogány lakosságot találtak:

„Ikonium után az apostolok első állomása a dél felé 40 km távolságban fekvő Lisztra volt (mai néven »tell Zoldera«). Ma szerény »tell«, azaz mesterséges domb, ami a város romjaiból keletkezett. Ez a kis város Szent Pál idejében nem volt jelentős hely. Római kolónia volt: Julia Gemina Lustra. Augustus császár alapította azzal a céllal, hogy a vidék törzseit ellenőrizze. Mivel a zsidóknak ezen a tájon üzletre nem volt kilátásuk, ezért nem nagyon jöttek ide. Zsinagógájuk sem volt. Egyszerű, szegény pásztoremberek éltek ezen a tájon. Mivel nem volt zsinagóga, az apostol egy nagyobb téren beszélt ezeknek a jólelkű, de babonás és műveletlen embereknek.
A lisztrai emberek semmit sem tudtak Izraelről, az ő múltjáról és hitéről. Felesleges lett volna itt Mózesről és a prófétákról beszélni. Az „élő Isten" szeretetéről beszéltek, aki mindent teremtett, aki őrködik az ember felett, táplálja, erőt ad neki, és eltölti szívét örömmel. Pál úgy beszél az egyszerű földműves embereknek képekben, hogy megértsék: a teremtő Isten jelen van műveiben, fölismerhető, szinte megérinthető. Ezután beszél csak a megtestesült Istenről, aki a szívekben vesz magának lakást" (Gyürki, i.m., 96. o.).

A fentiekből látható, hogy Pál sosem alkalmazott sablonos módszereket misszióútjai során. Mindig az adott hallgatóság szükségleteihez szabta bizonyságtételét, amint azt a későbbiekben ő maga jelentette ki: „A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg, a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; a törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőteleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenekké lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. Ezt pedig az evangéliumért mívelem, hogy részestárs legyek abban." (I. Kor. 9:23).

Listrában megdöbbentő tapasztalatban részesültek az apostolok: az őket korábban még isteneknek tekintő és lelkesen tisztelő sokaság néhány antiókhiai és ikóniumi zsidó befolyására eljutott odáig, hogy megkövezze azt, akit nemrég még ünnepelt. Pál a közvetlen életveszélyben először tapasztalhatta meg azokat a szenvedéseket, melyeket korábban ő okozott Krisztus követőinek.
Életben maradása ugyanakkor még jobban megerősíthette missziós elkötelezettségében és az isteni gondviselésbe vetett bizalmában. Ez tehette képessé arra, hogy a megkövezés ellenére a szomszédos Derbében hirdette az evangéliumot, majd korábbi megkövezése helyére visszatérve, az életveszéllyel is dacolva bátorította és erősítette a tanítványokat, hogy a várható megpróbáltatások és szenvedések ellenére is állhatatosak legyenek. Mindez azt mutatja, hogy az apostolok a már megalapított gyülekezetek lelki gondozását is munkájuk lényeges részének tekintették, éppúgy, mint az evangelizáció folytatását.

Antiókhiába való visszatérésük után az apostolok minden bizonnyal elbeszélték és kiértékelték az addigi missziómunka tapasztalatait, és terveket készítettek a továbbiakra vonatkozóan.


Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor