logo

XXVIII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A misszionáriusok kiválasztása és a ciprusi misszió

Ap. csel. 13:1-12

Megfigyelhetjük, hogy a rendkívül fontos pogánymisszióra különleges előkészületek (komoly böjt és imádság), a Szentlélek határozott utasítása alapján választották ki az arra alkalmas embereket. Két embert jelöltek ki a feladatra, hasonlóan ahhoz, ahogyan Jézus is tette, részben a feladatok megosztása végett, de azért is, hogy képességeik révén egymást kiegészítve végezhessék a munkát (Márk segítőként utazott velük, és azért, hogy ő is tapasztalatokat szerezzen). Ez a gyakorlat a továbbiakban is jellemző volt az őskeresztény missziómunkára.

A pogánymisszió első állomása Ciprus volt, ahol a Római Birodalom keleti területeire jellemző módon zsidók és pogányok vegyesen éltek. Ciprus ekkoriban szenátusi provincia volt, és prokonzul (gör. antypathos) irányítása alatt állott. Az evangélium üzenete valószínűleg már nem lehetett teljesen ismeretlen a szigeten, hiszen Barnabás maga is innen származott.

Sergius Paulus személye a Biblián kívüli forrásokból is ismeretes. Tisztségével kapcsolatban egyesek megkérdőjelezték a bibliai beszámoló hitelességét:

„Hosszú ideig vita tárgya volt Szent Lukács »tévedése«: Sergius Paulus nem lehetett prokonzul (Ciprus nem császári provincia volt), hanem proprétor (mert a szenátus alá tartozott). Sergius az idősebb Plinius kortársa volt, s munkájához adatokat szolgáltatott neki Ciprusról. Egy minden iránt érdeklődő, művelt rómait mutat ez a kapcsolat. Ugyanilyen képet rajzol meg róla Szent Lukács is. Címével kapcsolatban is igazolódott Szent Lukács állítása. Ciprus egy ideig császári provincia volt, de Pál és Barnabás útja alkalmával már szenátusi tartomány volt, s így prokonzul kormányozta.
Az archeológia is igazolta a lelkiismeretes írót, Szent Lukácsot: Szoli városa mellett a parton görög szövegű feliratot találtak »Paulosz prokonzul alatt...« szöveggel. Ezenkívül 1887-ben a Tiberis partján egy határkő került elő öt szenátor nevével a Kr. u. 47. évből. A második helyen szerepel Sergius Paulus. Az év is tökéletesen beleillik a páli kronológiába.” (Gyürki, i.m, 83-84. o.)

Lukács beszámolójából kitűnik, hogy a missziós erőfeszítésekkel párhuzamosan kézzelfogható démoni befolyás is érvényesült már a misszióút elején is, ami a továbbiakban is folyamatosan jellemző volt, változatos formában. Pál apostol felkiáltása nem indulatot tükrözött, hanem a Barjézus tevékenységére adott jogos válasz volt.
Az ezt követő csapás már egyértelműen Isten ítéletét mutatta, és komoly bizonyíték volt az éppen elhangzott igehirdetés hitelessége mellett: az ördöngöst az az isteni hatalom büntette meg, amellyel démoni befolyásra szembeszegült. Figyelemre méltó, hogy a tiszttartó nem Pál tudományán, hanem „az Úr tudományán” ámult el.

Pergában Márk elvált Páltól és Barnabástól, minden bizonnyal azért, mert még nem volt elég erős hite arra, hogy vállalni tudja a szolgálattal járó megpróbáltatásokat. A Cipruson tapasztalt események is megijeszthették, ezért dönthetett a visszavonulás mellett.


Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor