logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A várakozás ideje

Ap. csel. 1. fej.

Jézus Krisztus feltámadását követően 40 napig a tanítványok között járt, és ezalatt megerősítette hitüket, valamint utasításokat adott nekik az elkezdett missziómunka folytatására. Ezt azonban a Szentlélek kitöltésére vonatkozó ígéret beteljesedésének kellett megelőznie, mely által a tanítványok a Szentlélek személyes vezetése alatt folytathatták a Jézus által megkezdett munkát. Jézus több ízben is megígérte földi szolgálata során a Szentlélek eljövetelét (ld. pl. Luk. 24.49; Ján. 14:16-27, 26; 16:7-14).
Jézus szavaiból egyértelműen kiderül, hogy a Szentlélek (Jézus szavaival élve Paraklétosz, azaz „vigasztaló”), láthatatlanul bár, de ugyanolyan valóságos személyként lesz jelen állandó jelleggel a világban, ahogyan ő maga is jelen volt. Ezt támasztják alá az Apostolok cselekedetei könyvében és az apostoli levelekben előforduló kifejezések, melyek szerint „a Lélek szólt” valakihez, vagy a „Lélek jelentett ki” valamit (lásd pl. Ap. csel. 13:2; 16:6-7; 21:4,11) .

A tanítványoknak 10 napig várakozniuk kellett Jeruzsálemben. Ez az időszak a Jézustól kapott ígéretekben való hitbeli megerősödésre, önvizsgálatra, valamint ennek nyomán a tanítványok közötti teljes hitbeli közösség elmélyítésére szolgált. A 11 tanítvány mellett Mária, Jézus anyja, illetve Jézus testvérei is csatlakoztak az ősgyülekezethez, valamint közelebbről meg nem nevezett „asszonyok”, valószínűleg ugyanazok, akiket Lukács evangéliumában már megnevezett (ld. Luk. 8:1-3).
A hívők teljes létszáma mintegy 120 fő volt (Ap. csel. 1:15), ez a maroknyi embercsoport képezte Izrael maradékát, akiknek a zsidó népnek és a pogányoknak is közvetíteniük kellett a Krisztus halálára és feltámadására vonatkozó örömhírt. A várakozás napjai az önvizsgálat és a megalázkodás idejét jelentették a tanítványok számára, melynek során komoly imában fordultak Istenhez, kérve a megígért mennyei erőt, ami az egymással való közösségüket is megerősítette.
Péter és valószínűleg a többi tanítvány is szükségét érezte annak, hogy az apostoli tisztség fontosságára való tekintettel Júdás helyét más töltse be közöttük, amit az Ószövetségre való hivatkozással igazolt: Zsolt 69:26; 109:8. A kiválasztás imádság és sorsvetés által történt. Ez utóbbiról az Ószövetség is beszámol, mint a döntéshozatal olykor alkalmazott eszközéről. Azt kérték és várták, hogy Isten ezáltal nyilvánítsa ki akaratát.



Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor