logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A hívők közössége, Ananiás és Safira, a gyülekezet növekedése

Ap. csel. 5:1-16

Mivel az újonnan megtért hívek többségét a zsidók vakbuzgósága elszakította családjuktól, gondoskodni kellett megélhetésükről, ezért a hívők vagyonközösségben éltek, a tehetősebbek eladták ingatlanjaikat, és ezeknek árát a közös pénztárba tették, így tudták biztosítani, hogy „szűkölködő nem volt közöttük senki” (Ap. csel. 4:34).
A többség, például Barnabás, Pál későbbi munkatársa, aki gazdag lévita volt, tiszta szívből mondott le vagyonáról, egy házaspár, Ananiás és Safira azonban látszólag a közös birtokuk eladásával szerzett teljes összeget fölajánlotta a gyülekezetnek, de ennek egy részét félretették. A gyülekezet előtt ugyanakkor úgy tettek, mintha az egészet adnák oda.
A súlyos ítéletet Péter szavai magyarázzák: a fölajánlás nem volt kötelező, de mivel a teljes összeget ajánlották föl, és csak egy részét adták oda, tettük tudatos csalásnak minősült, és így a képmutatók büntetését nyerték el. Ananiásnak saját bűnéért, Safirának pedig „bűnrészességért” kellett meghalnia, mivel Isten nyilvánvalóvá kívánta tenni, hogy a gyülekezetért való odaszánásban nincs helye képmutatásnak, és a Szentlelket nem lehet becsapni.

A körükben látott erkölcsi tisztaság megóvta őket attól is, hogy látszathívők csatlakozzanak hozzájuk, ugyanakkor a közösség őszinte megtérők sokaságával bővült. Lukács szól a nők aktív szolgálatáról is, az ősgyülekezetben ők is jelentős feladatokat kaptak.



Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor