logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Az evangélium Antiókhiában

Ap. csel. 11:19-26

A kibontakozó pogánymisszió nyomán Antiókhia, Szíria provincia adminisztratív központja, ahol zsidók és görögök vegyesen éltek, keresztény központtá lett. Antiókhia kozmopolita világváros volt, Róma és Alexandria után a birodalom harmadik legnagyobb városa, mely Jeruzsálemnél jobban kedvezett az új közösség fejlődésének, főleg a negatív előítéletek hiánya miatt.
A jeruzsálemi gyülekezet az itteni missziómunka örvendetes eredményét látva Barnabást küldte az új gyülekezet erősítésére. Jelentős mozzanat, hogy e látványos misszió hatására - valószínűleg elsősorban az antiókhiai pogány lakosság körében - „krisztusiakként” (gör. christianoi) kezdték emlegetni az új felekezet tagjait, nyilván azért, mert életük központjában Krisztus állt. Az elnevezés alkalmas módon tükrözte az új vallási közösség azonosságtudatát. E fejlemények hatására új szakasz kezdődött az egyház életében.

„E kozmopolita város nagyon könnyen lehetett befogadója a legkülönbözőbb embereknek és eszméknek egyaránt, amelyek a hellenizmusból jöttek. Itt nem kellett félni olyan fanatikus zsidóktól, mint amilyenek Jeruzsálemben voltak. A római legátus is könnyebben meg tudta tartani itt a rendet, mint az anyaországban.
A faji és vallási hagyományok barikádjai is sokkal kisebbek voltak itt, mint más városokban, s így az emberek is nyitottabbak voltak a másik vallásával szemben. Éppen ezért ebben a környezetben, ahol a klasszikus vallásokkal a legkülönbözőbb keleti kultuszok találkoztak, egy eddig ismeretlen vallás hirdetése egyáltalán nem volt rendkívüli és szokatlan. Ezért fordulhattak a ciprusi és cirenei zsidók minden nehézség nélkül az evangélium hirdetésénél a pogányokhoz (ApCsel 11,20)." (Gyürki, i.m., 68. o.)



Takács Szabolcs - A megváltás története - Az apostoli kor