Ap. csel. 10:1 - 11:18

Az apostolok mindeddig csak a zsidóknak (beleértve a prozelitákat is) és a samaritánusoknak hirdették Krisztus evangéliumát, pogányokat még nem kerestek fel, holott Jézus megbízása erre is vonatkozott. Ehhez azonban előbb le kellett rombolni a bennük levő előítéleteket, melyek Jézus határozott példaadása ellenére (ld. a samáriai és a kananeus asszony történetét) még mindig éltek bennük.
Az apostolok emlékezhettek arra is, hogy a pogányok közül sokakban mélyebb vágyakozás élt Isten iránt, mint a zsidókban, és ezt Jézus ki is emelte (elég csak a kapernaumi százados történetére, a kananeus asszonyra vagy a Jézus felkereső görögökre gondolni, ld. Mt. 8:5-13, 15:21-28, ill. Jn. 12:20-22). Ennek ellenére még mindig tartózkodtak a pogányok megszólításától, ezért egyértelmű jelet kellett kapniuk arra nézve, hogy Isten határozott akarata a pogánymisszió elkezdése. Isten ezért szinte egyszerre szólította meg Kornélius századost, aki pogány létére a zsidó vallással megismerkedve őszintén törekedett Isten szolgálatára, valamint Pétert. Kornéliusnak őszinte, mély hite és hiányos ismeretei mellett a teljes evangélium feltárására volt szüksége, Pétert pedig fel kellett készíteni arra, hogy Isten eszközeként előítéletek nélkül hirdetni tudja neki Isten Igéjét.

Isten akkor szólította meg Pétert, amikor megéhezett, és az étel elkészítésére várt, a látomás azonban nem a tisztátalan állatok fogyasztására vonatkozott. A babiloni fogságot követő évszázadok folyamán a zsidók a pogányokat úgy kezelték, mint tisztátalanokat, és teljesen elkülönültek tőlük, noha az Ószövetség is megjövendölte, hogy Isten a pogány népeket is meg fogja látogatni az üdvösség üzenetével (ld. pl. Ésa. 49:5-6).
Még az apostolnak is szemléletes látomásban kellett bemutatni, mennyire visszás e gondolkodásmód. A látomás tanítása igen világos és határozott volt: „Amit Isten megtisztított, te ne mondd azt tisztátalannak (Ap. csel. 10:15). Ezt hamar követte a Szentlélek felszólítása, valamint Kornélius követeinek megjelenése, aminek nyomán egyértelművé lett Isten akarata, amint azt Péter később Kornélius és családja előtt ki is fejtette (Ap. csel. 10:28).

Kornélius szavai, valamint az a tény, hogy egész családját és barátait is összegyűjtötte a Péterrel való találkozásra, meggyőzhette az apostolt arról, hogy az igazságot őszintén megismerni kívánó emberekhez küldte Isten. Igehirdetésében szemléletes módon szólt Jézus életéről, helyettes áldozati haláláról és feltámadásáról, különösen hangsúlyozva a bűnbocsánat és a megtérés üzenetét.
Miközben beszélt, egyértelmű bizonyságát kapta annak, hogy Isten a pogányokat is ugyanabban az ajándékban kívánja részesíteni, mint amelynek ők is részeseivé lettek: hallgatóira kiáradt a Szentlélek, és ők is megkapták a prófétálás és a nyelveken szólás adományát. Ez világos bizonysága volt annak, hogy az ígéretek nem csupán a zsidókra vonatkoznak, ami Pétert és a tanúként jelenlevő hat másik tanítványt is világosan meggyőzte arról, hogy a pogányokért is munkálkodniuk kell. Ebbéli meggyőződésében merítette be Kornéliust és családtagjait, személyes hitük bizonyságaként (a családtagok közül nyilván csak azokat, akik elég idősek voltak már ahhoz, hogy önálló hitbeli döntést hozzanak).

Az eseményekről hamar tudomást szereztek a jeruzsálemi keresztények is, és meglévő előítéleteikre hallgatva felelősségre vonták Pétert, amiért pogányoknál járt és velük együtt étkezett, ez ugyanis a rabbinikus törvények értelmében tilos volt. Őket is meg kellett győzni arról, hogy az evangélium hirdetése során immár megszűnt a különbség zsidók és pogányok között, és hogy ellenkezésükkel Isten határozott rendelkezésével szegülnének szembe.
A jeruzsálemi gyülekezet tagjai Péter szavaiban és az elbeszélt tapasztalatokban felismerték a Szentlélek irányítását, és őszinte hálájukat fejezték ki a történtek miatt. Újabb példája ez annak, hogy milyen lelki magatartás jellemezte az apostoli korszak hívőit: egyedül a Szentlélek vezetésére hagyatkoztak. Ennek révén a gyülekezet tagjai saját téves nézeteiket is felülvizsgálták, mintegy a zsidó vezetők magatartásának ellenpéldájaként.

A pogánymisszió, mint azt a továbbiakban látni fogjuk, ettől kezdve egyre hangsúlyosabb részévé lett az egyház tevékenységének.