Az apologéták nemcsak védték magukat a pogány vádakkal szemben, hanem bizonyítékokat is felvonultattak saját vallásuk felsőbbrendűsége mellett. A kereszténység szerintük nem csak azért volt jobb, mert minden más opció nevetséges volt jóllehet, ez utóbbiban minden apologéta egyetértett. Hitük azonban saját jogán is elsőbbséget érdemelt.
A legtöbb korai keresztény szemében a kereszténység felsőbbrendűsége nyilvánvaló volt. Máskülönben nem tértek volna át. Ahogy azt láthattuk, a legtöbbjüket a csodatételekről szóló keresztény beszámolók győzték meg. Az Isten hatalmával felruházott hívők nagyszerű dolgokat vittek végbe, csodás gyógyításokat és látványos ördögűzéseket mutattak be. A keresztény Isten sokkal hatalmasabb volt bármely pogány istenségnél, ez pedig perdöntő érv volt az apologéták szerint. Néhányuk különösen Jusztinosz ehhez kapcsolódó bizonyítékokat is felmutatott: Jézus életéről és a keresztény mozgalomról megdöbbentő pontosságú jóslatok sorakoztak a több száz évvel korábbi héber prófétáktól.

Jusztinosz nevéhez két fennmaradt apológia köthető, valamint egy harmadik könyv, a Párbeszéd a zsidó Trifónnal. Apológiáit látszólag pogány közönségnek címezte, hogy bemutassa nekik a kereszténység felsőbbrendűségét. A Párbeszéd ezzel szemben a judaizmussal állítja szembe a kereszténységet, azonban ebben is akadnak a pogányok ellen, illetve az ő meggyőzésükre felhasználható érvek. Jusztinosz egy állítása szerint valóban megtörtént vitát ír le egy zsidó tanítóval, Trifónnal, akivel élénk vitát folytat a zsidó szentírás passzusairól. Jusztinosz minden esetben azt az állítást képviseli, hogy a szövegek előrevetítik Jézus és a keresztény vallás eljövetelét. Trifón természetesen a keresztény értelmezés ellenében foglal állást. Minekutána Jusztinosz számol be a vitáról, nem érhet meglepetésként senkit, hogy az ő érvelése látszik erősebbnek.
Jusztinosz és az apologéták mindenesetre meg voltak győződve arról, hogy Jézus életének egyes mozzanatait már az ószövetségi próféták is megjövendölték, méghozzá évszázadokkal a Messiás születése előtt. Megjósolták, hogy egy szűz gyermekeként jön világra Betlehemben, hogy nagy csodákat fog végrehajtani, saját népe elutasítja majd, egyik legközelebbi híve elárulja, halálra ítélik, keresztre feszítik, feltámad, és felmegy a mennybe. Mindez pedig meg is történt, épp úgy, ahogy az a próféciákban állt.
A héber Biblia azt is megírta, hogy a zsidóság megtagadja majd Jézust mint messiást, és a többi nép válik isten népévé, Isten pedig dühében lerombolja a zsidó fővárost, Jeruzsálemet, és a sor még hosszan folytatható. Mivel ezek az ősi jóslatok mind valóra váltak, a Szentírás újabb fajta csodát rejtett. A kereszténység csakis valódi, isteni sugallatra létre-jött vallás lehetett.

Bár Jusztinoszon kívül más apologéták nem tárgyalták ilyen részletesen ezt a kérdést, a végkövetkeztetésben mind egyetértettek ez pedig az üldözésekkel is összefüggött, lévén, hogy annak fő oka az volt, hogy a keresztények nem követték az ősi hagyományokat. Az ókor embere különösen nagy értéket tulajdonított mindennek, ami ősi. Az ősi szokásokat azért követték, mert azok kiállták az idők próbáját. Évszázadok óta működtek. Az innovációt és az újdonságot ezzel szemben nem értékelték. Ha egy gyakorlat vagy nézőpont merőben új volt, az rögtön gyanút keltett. Ez állt amögött is, hogy a pogányok nem ellenezték a zsidók vallásgyakorlását. Lehet, hogy a zsidókat babonásnak, különcnek, sőt, nevetségesnek tartották, ugyanakkor vallásuk magán viselte az ősiség bélyegét, így zöld utat kaptak a többségtől.
A keresztényeknek ugyanakkor sokkal nehezebb lett volna ezen az alapon igazolniuk nézeteiket. Az ő vallásuk nem tekintett vissza igazán veretes múltra: egyértelműen új dolog volt. Jézus a közelmúltban élt, Tiberius császár uralkodása alatt folytatta tanítói tevékenységét Júdeábán. Az ő nevében alapított vallás újdonságnak számított. Ennél fogva nem is lehetett igaz. Ha az lett volna azaz, valóban ez lett volna az egyetlen igaz vallás az mit árult volna el a teljes emberiség Jézus halála előtti történelméről? Mindenki, aki valaha élt reménytelenül tévedett? A pogányok többségének szemében a kereszténység nem lehetett igaz vallás, mert nem volt ősi.

Az apologéták azonban megtalálták a választ. Érvelésük szerint a kereszténység nem új találmány volt, amely Tiberius korában jött létre. Nagyon is régi vallás volt. Mennyire régi? A héber Szentírás beteljesedése volt: több száz éve, isteni sugallatra írt könyveké, melyek előrevetítették és megjósolták Jézust és az ő egyházát. A kereszténység volt a judaizmus igazi és helyes értelmezése. A judaizmus pedig az idők kezdetéig nyúl vissza egészen a világ teremtéséig, hiszen azt a zsidó Isten teremtette.
Ez az egyik oka annak, hogy a keresztények annyira hevesen támadták a judaizmust. Ha ugyanis a zsidóknak lett volna igazuk a Szentírás értelmezésével kapcsolatban, akkor a keresztények tévedtek volna, és nem nevezhették volna vallásukat ősi eredetűnek. A keresztények emiatt kitartottak amellett, hogy a zsidók csökönyös, akaratos emberek, akik sohasem engedelmeskedtek a saját istenüknek és nem értették a Bibliát. A héber Szentírás pedig valójában keresztény volt. Isten elfordult a zsidóktól és a keresztényeket választotta. Ennél fogva a Biblia is az övék lett.

A Biblia pedig olyan írásokat foglalt magába, amelyeknél ősibbet egy pogány vallás sem tudott felmutatni. Mózes 800 évvel Platón és 400 évvel Homérosz előtt élt. Évszázadokkal idősebb volt bármely pogány írás szerzőjénél. Mózes megjósolta Jézus eljövetelét. Jézus a megtestesülése mindannak, amit Mózes előre jelzett. A keresztény hit tehát nem friss találmány. Épp ellenkezőleg, ez volt a világ legősibb vallása.