Ennek ellenére az első századok keresztény növekedésével kapcsolatban levonhatunk néhány elnagyolt következtetést. Ehhez szükségünk lesz némi számmasszírozásra, ennek pedig köztudottan a szociológusok a legnagyobb mesterei. És valóban egy szociológus, Rodney Stark, a modern vallási mozgalmak specialistája volt az, aki elsőként megpróbálta megállapítani, hogy milyen mértékben nőtt a keresztények száma az első századokban, ezt pedig a The Rise of Christiamty (A kereszténység felemelkedése) című, népszerű könyvében vetette papírra.
Mivel Stark elemzéséhez statisztikai számításokra is szükségünk van az pedig nem a leglenyűgözőbb olvasmány -, ezt a függelékbe száműztem. Itt most csak annyit jegyeznék meg, hogy Stark eredményeit több okból is érdemes árnyalni, még akkor is, ha az általános tézise sziklaszilárdnak tűnik: eszerint a kereszténységnek a pogány vallások felett aratott diadalához nem kellett természetfeletti közbeavatkozás. Csupán az egyház kitartó növekedésére volt szükség évről évre, hívőről hívőre.

Stark számainak megfelelő kiigazítása után szembetűnő, hogy a kereszténység nagyon hozzávetőlegesen csupán mintegy 30 %-kal nőtt évtizedenként. Más szavakkal: ha egy adott helyen és évben 100 keresztény élt valahol, a számuk 10 évvel később 130-ra nőtt. A számítások eredményét a fent jelzett függelékben bővebben is kifejtem, Az alábbi táblázat erős becslést nyújt a keresztények számának alakulásáról, Jézus halálától kezdve

Kr. u. 30……..20 keresztény
Kr. u. 60……..1000-1500 keresztény
Kr. u. 100……7000—10 000 keresztény
Kr. u. 150……30 000-40 000 keresztény
Kr. u. 200……140 000-160 000 keresztény
Kr. u. 250……600 000-700 000 keresztény
Kr. u. 300……2 500 000-3 500 000 keresztény
Kr. u. 312……3 500 000—4 000 000 keresztény
Kr. u. 400……25 000 000-35 000 000 keresztény

A statisztikában járatlanoknak ez a számsor főleg az utolsó sorok hihetetlennek tűnhetnek. Valójában azonban egy egyszerű exponenciális növekedésről van szó. Ha 100 és 150 között 23-30 000 kereszténnyel lett több, akkor ugyanezzel a növekedési mértékkel 250-300 között, szintén 50 év leforgása alatt, már 2-2,5 millió fővel nőtt a keresztények száma.
Az egyenletes növekedési mérték a grafikon vége felé hatalmas számokat eredményez. Ha csak Kr. u. 300-ban 2,5-3,5 millió keresztény élt, az egyháznak mindössze 26 %-kal kellett növekednie ahhoz, hogy a számuk 400-ra elérje a harminc milliót.

Ismét hangsúlyoznám, hogy ez a növekedési mérték nem valószerűtlen, még akkor sem, ha a vizsgált időszak végére valóban nagy számokat kapunk. A 4. századra vonatkoztatva, ha a növekedési mérték valóban 25 % körül mozgott évtizedenként, az azt jelenti, hogy 100 kereszténynek évente összesen csak 2-3 embert kellett megtérítenie.
Itt kell felidéznünk, hogy az áttérők közé sorolunk mindenkit, aki felvette a keresztény szokásokat. Ha a családfő áttér, és a felesége, valamint három gyermeke is vele tart (ahogy7 az a 21. századi mormonokra és a 4. századi keresztényekre is jellemző volt), máris öt új hívővel gyarapodott a nyáj.

Tudjuk, hogy efféle „családi áttérések” a keresztény mozgalom kezdetétől jellemzőek voltak. Az Apostolok Cselekedeteiben teljesen hétköznapi dolog volt, hogy a háztartás többi tagja követi a páter familiast vagy akár a mater familiast annak új vallásában. Amikor Pál és társai Filippiben járnak, áttérítenek egy Lídia nevű gazdag asszonyt, aki aztán rögtön, „háza népével együtt megkeresztelkedett” (ApCsel 16:15).
Nem sokkal később egy meg nem nevezett börtönőr is megérti, hogy hinnie kell Jézusban, hogy üdvözölhessen, majd „azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt” (ApCsel 16:33). Nem állítom, hogy ezeket a leírásokat feltétlenül a történelmi hűség jellemzi. Az viszont fontos, hogy a Cselekedetek szerzője nem látott semmi szokatlant abban, hogy egész családok csatlakozzanak a család fejének új hitéhez.
Eszerint tehát viszonylag könnyű helyzetben volt az egyház, ha évente csak 2,5 %-kal kellett növekednie nagyjából ennyire saccolhatjuk a kereszténység 4. századi növekedési mértékét. Ez ugyanis egyszerűen annyit jelentett, hogy minden száz kereszténynek kétévente egyetlen felnőtt férfivel kellett találkoznia, aki kis családjával együtt felvette a vallást. Ezzel az egyház létszáma csak a 4. század folyamán 3 millióról 30 millióra ugorhatott. A növekedés mértékének pedig akkor sem kellett drasztikusan nagyobbnak lennie, ha a század elején a keresztények száma csak 2 millióra rúgott (ez esetben valamivel évi 3 % alatt kellett lennie).