A keresztény írók közül többen azt próbálják bizonyítani, hogy az isteni Gondviselés a hellenisztikus-római birodalom létrejöttével előkészítette a történelem talaját, es alkalmassá tette Krisztus tanainak befogadására. Vajon mennyiben állja meg a helyét ez a felfogás? Vajon milyen volt Krisztus fellépésekor a kortörténeti háttér, milyen volt a korabeli gazdasági, társadalmi, szellemi, vallási stb. helyzet, és ez menynyiben bizonyult alkalmasnak Krisztus eszméinek befogadására?


Valláserkölcsi és szellemi élet a pogányság körében

A hellenizmus sokoldalú történelmi jelenség. Politikai szempontból a Nagy Sándor (336-323) alapította görög világbirodalmat értjük rajta, mely Nagy Sándor halála után darabokra hullott szét. A hellenizmus kulturális jelenségként a görög nyelv általános elterjedését, a görög műveltség egyetemessé válását, az egységes hellenista világkultúra kialakulásának elterjedését jelenti.
Az egységes hellenista világkultúra kialakulásának egyik következménye, hogy egyre erősebbé vált egy egységes világvallás megteremtésének az igénye. Ez az igény kísérletet tett a különféle pogány vallások és misztériumkultuszok összeolvasztására, egy szinkretista világvallás megalkotására. A hellenista világkultúra előkészítője lett a római világuralomnak.

Krisztus korában a tágabb értelemben vett Földközi-tenger partvidéke a Római Birodalomhoz tartozott. Ez a birodalom kitűnően szervezett volt, benne ugyanazon jogrend, közigazgatás uralkodott. Az egységes életkörülmények, a hellenisztikus kultúra és koiné (görög népnyelv), továbbá a fejlett úthálózat stb. mind-mind nagyon megkönnyítette az eszmék gyors áramlását, és így kedvezett a kereszténység elterjedésének is.

A hellenisztikus-római világban a valláserkölcsi és szellemi élet a legtöbb vonatkozásban hanyatlásnak indult. Ennek a hanyatlásnak a legszembetűnőbb jelei a következők voltak:

a. A többistenhiten alapuló pogány vallások fokozatosan elvesztették hitelüket, és egyre kevésbé jelentettek szilárd szellemi-erkölcsi alapot, amelyre az emberek életüket ráépíthették. A pogány vallások vonzerejének csökkenése különösen a műveltebb osztályok tagjaiban volt erős, míg az egyszerűbb néprétegekben még sokáig élt a vallásos érzés.

b. A többistenhitű vallások pótlására keletkezett és hivatalosan terjesztett császárkultusz is hanyatló mozzanatnak bizonyult. Részben azért, mert a császárok személyi élete és államvezetői módszerei a legtöbbször semmiféle tiszteletet nem tudtak az emberekben ébreszteni, részben azért, mert a provinciákban élő nép tömegeire ez a kultusz hatást alig gyakorolt, hiszen tőlük ritkán követelték meg az alig ismert császárok isteni tiszteletben való részesítését. A császárkultuszt aktívan elsősorban a politikailag és társadalmilag sikeres emberek, valamint a katonák gyakorolták. Ezáltal tanújelét adták, hogy beilleszkedtek a régiók feletti, birodalmi arisztokráciába.

c. A hitelét vesztett görög-római politeista vallásokat, főleg az egyszerű nép nagy tömegeiben, a babonák különféle fajtái pótolták.

d. A vallási élet romlásával egyenes arányban hanyatlott le az erkölcsi élet, elsősorban a nagyvárosokban. Az erkölcsi élet romlottságáról megrázóan találó képet festett le nemcsak Szent Pál, de sok pogány író is. Bizonyos mértékben az erkölcsök lazulását mozdították elő a különben pozitív vonásokat is bőven tartalmazó misztériumvallások, mert szertartásaik gyakran kicsapongásokkal és visszataszító szokások gyakorlásával kapcsolódtak össze,

e. A bölcselet is válságba jutott. Platón és Arisztotelész logikailag megalapozott és maradandó meglátásokat tartalmazó rendszereit nagyrészt eklektikus bölcseleti irányzatok váltották föl, melyek nem sokat törődtek a metafizikával, és főleg a gyakorlati életbölcsesség megtalálásával foglalkoztak.


Haladó jelenségek, pozitív vonások a pogányság körében

a. A keresztény kor kezdetén számos keleti misztériumvallás és kultusz virágzott. Ezeknek a misztériumkultuszoknak legfőbb pozitív vonása az volt, hogy az emberhalál utáni léte kínzó kérdésére próbált felszabadító választ adni, és az embereket a bűntudat felébresztésével, a megtisztulás és újjászületés gondolatával, valamint és az ezt szolgáló szertartásokkal igyekezett az üdvösségre és az ismeretlen istenséggel való egyesülésre elvezetni.

b. Az egyre súlyosabb erkölcsi züllés és az ókori bölcselet hanyatlása következtében a szívekben a tehetetlenség érzete lett úrrá, mely mind elemibb erővel követelt egy olyan megváltót, és olyan vallást, aki és amely új aranykorszakot hoz a romlott világnak. A megváltó és megváltás iránti vágy nyilvánult meg abban, az eleinte keleten uralkodó vallási felfogásban, hogy a király valamelyik istenség megjelenése a földön, s ezért a király, a szótér és küriosz uralomra lépésében (epiphania) egy boldogabb korszak kezdetét látta és várta a keleti ember,

c. Pozitív jelenség a görög, filozófiának a kereszténység felé mutató számos eleme, így pl. Platánnak a legfőbb Jóról vallott eszméje, akit Istennel azonosított, Arisztotelész tanítása a világ első mozdulatlan mozgatójáról, aki szerinte öntudatos abszolút Szellem. A későbbi sztoa erkölcstana sok rokon vonást tartalmazott a keresztény morállal, mert hirdette az örök erkölcsi törvényt, az isteni gondviselés létét és az emberek egyenlőségét, ugyanakkor megkövetelte híveitől az önmegtagadást, a felebaráti szeretetet, sőt az ellenség szeretetét is.

d. Pozitív jelenség volt a monoteizmus eszmejenek térhódítása. A hellenizmus vallási világában tapasztalható spintualizálódás (átszellemülés, erősebb elvonatkoztatás), a fokozódó vonzódás az egyistenhit iránt előkészítette a talajt a krisztusi tan befogadására.


A kor gazdasági, társadalmi helyzete

A Római Birodalomban az uralkodó gazdasági és társadalmi rendszer a rabszolgatartó rend volt. Az anyagi javakat elsősorban a rabszolgák hatalmas tömegei termelték; a tömegek lelketlen kizsákmányolása képezte a gazdasági és társadalmi rendszer és gyarapodás alapját. Különösen a bányákban és nagy latifundiumokon, földbirtokokon dolgozó és csak „beszélő szerszámoknak” számító embermilliók sorsa volt elviselhetetlen. (A rabszolgatartó rendszer vadhajtásai voltak a gladiátorjátékok is, melyeket állami pénzen rendeztek a tömegek szórakoztatására.)

A rabszolgákon kívül a társadalom többi tagja a különböző rétegeződésű szabadok osztályához tartozott. Szabad ember volt a munkájából élő paraszt, napszámos, mesterember, kiskereskedő és az állam pénzén eltartott városi proletár. A szabad emberek egy része politikailag teljes jogú római polgár (civis) volt. Ez a cím a polgári jogok összességét biztosította viselőjének. Az uralkodó osztályhoz tartozók, a nagybirtokos arisztokrácia és a kereskedő pénzarisztokrácia, valamint a császári hivatalnoki gépezet tagjainak a száma aránylag csekély volt.