Időszámításunk előtt a második században a Földközi-tenger keleti partvidékének kalózai szövetséget hoznak létre, amely a kor tényleges politikai erejévé válik. A kalózság ilyen fejlődése - bármilyen különösnek is tűnik - elsősorban a római uralomnak köszönhető. Azelőtt a Földközi-tenger nagyhatalmai Rhodosz, Korinthosz és Karthágó voltak - az utóbbi kettőt a rómaiak lerombolták, Rhiodosznak pedig már nem volt joga katonai flottát fenntartani. Ily módon nem léteztek többé azok az erők, amelyek a tengeri rendőrség szerepét betölthették volna. A kalózok meg, erőteljes szövetséget alkotva, i.e. 144-ben, amikor véres összeütközésekre került sor a szíriai trón miatt, rátették a kezüket Ciliciára, amely addig a szeleukidák uralma alatt állott.

Ettől kezdve, a Földközi-tenger medencéjében, elsősorban a ciliciaiak, de a többi kalóz számára is valóságos aranykorszak kezdődik, és csaknem egy évszázadon át ők lesznek az ókori világ tengereinek teljhatalmú urai.
Romboló erejű portyázásaik miatt még egy olyan katonai nagyhatalom is, mint Róma, nemegyszer nagy gazdasági és politikai megrázkódtatásokon megy át.