A római település lakosságáról, életéről, szokásairól az ásatások során elő-került leletek tájékoztatnak bennünket. A legfontosabb emlékcsoportot a kőemlékek, ezen belül is a feliratos emlékek szolgáltatják. Mint hiteles, korabeli írásos maradványoknak felbecsülhetetlen a történeti értékük. Különösen a helyi lakosság életére, összetételére, foglalkozására, műveltségé-re, hitvilágára és egyéb szokásaira vonatkozóan meghatározó jelentőségű-ek. A sírkövek, oltárkövek, mérföldkövek, építési táblák és a különböző domborművek a mindennapi élet titkaiba is bepillantást engednek.
A feliratok hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy vázlatosan megrajzolhassuk az itt élt lakosság társadalmi összetételét is. Természetesen a kép hiányos, hiszen nyilvánvalóan csak a módosabb polgárok, katonák engedhették meg maguknak, hogy sírköveket, oltárköveket állítsanak. A szegényebb rétegek, osztályok, a felszabadított rabszolgák (libertus) vagy a rabszolgák erre nem gondolhattak. Utóbbiak száma ezen a katonai jel-legű településen elenyésző lehetett, inkább a környező vidék kis és középbirtokain számolhatunk néhány rabszolgával.

A település lakosságának összetételét tükröző mintegy 70 felirat három fő társadalmi csoportra utal: a hódításkor itt talált helyi, eraviscus őslakosságra; a hódító és Ulcisia castra táborában állomásozó katonaságra, valamint családtagjaikra; végül a közeli fővárosból, Aquincumból idetelepedett városi tisztviselőkre, polgárokra, kereskedőkre és kiszolgált katonákra. Rabszolgára utaló felirat nem került elő, mindössze egy felszabadított rabszolgáról (libertus) tudunk: Sep(timius) Senecióról, aki elhunyt úrnőjének állított sírkövet (RIU 922) a II. század közepe táján.