logo

XIX Junius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Úthálózat - útvonalak

A kulturális és kereskedelmi hatások közvetítő lehetőségei az útvonalak. A megye területén átfutó római utak valószínűleg sokkal régebbiek, mint ahogyan az a római források alapján feltehető. Az útvonalak nagyon tradicionális elemei egy terület településföldrajzának. Inkább csak az függhet nagyobb mértékben a különböző történeti korszakoktól, hogy milyen sűrű a forgalom rajtuk, milyen mértékben használnak egy-egy útvonalat az adott időszakban.

Zala megyében szélesebb összefüggésben jelentősége volt a Borostyánkő útnak, amely az Adriai tengert kötötte össze a Baltikummal, és a Poetovio – Savaria közötti szakaszon szelte át a megye NY-i részét. Bár használata a római foglalás előtti időkbe nyúlik vissza, és jelenleg is nemzetközi főútvonalként használják, jelentősége a római korban nem mindig volt azonos mértékű.


Az ItAnt-ban kétszer írják le:

ItAnt 262, 3-7
Poetovione mp XXXI (45,81 km) --- Halicano mp XXX (44,34 km) --- Salle mp
XXXI (45,81 km) --- Savaria mp XXXIIII (50,25 km) Scarbantia, ill.:

ItAnt. 216, 6-11
Poetovione mp XXXI (45,81 km) --- Alicano mp XL (59,12 km) --- Arrabone mp
XX (29,56 km) --- Savaria mp XXXIIII (50,25 km) Scarbantia.

A Tabula Peutingeriana-ban a következőképpen szerepel:
Poetovione mp XX (29,56 km) --- Ad Vicesimum mp XLIII (63,55 km) ---
Arrabone mp XX (29,56 km) --- Savaria mp XXXIII (48,77 km) Scarbantia.


Az i. sz. III. század vége felé összeállított ItAnt és a Tabula adatainak több tanulsága is van:
Az ItAnt adataiból kitűnik, hogy Salla szerepe, közigazgatási jelentősége nem volt egyértelmű az itinerárium összeállítói számára (később látni fogjuk majd, hogy joggal), de az is, hogy mind a két variáció ugyanazt az útvonalat írja le, hiszen a távolságadatok szinte pontosan ugyanakkorák a kettőben. Az ItAnt 216-ban említett Arrabo a rábai átkelő ponton (Körmend-Katafa) létesült úti állomás neve.

A Tabula adatai viszont egy 12 km-rel rövidebb adatot adnak a Poetovio – Savaria útvonalra úgy, hogy közben nem említik sem Halicanumot, sem Sallát. Ezért fölmerült a kutatásban egy olyan út lehetősége is, amely a jelentékenyebb folyók átkelő pontjainál, a Dráva (Ad Vicesimum-Curta? Ormož) és a Rába (Arrabo- Katafa) között egy az előzőtől NY-abbra futó, valamivel rövidebb vonalon halad.
A megtakarítás elég kicsi ugyan, de kétségtelen, hogy a megye területén is vannak a Borostyánkő út vonalától NY-ra eső római kori lelőhelyek, sőt római útra utaló nyomok is (Nemesnép, Márokföld). A szlovéniai Prekmurje területén pedig a római lelőhelyek zöme a Borostyánkő út Sveti Martin na Muri – Kot – Dolga Vas – Rédics útvonaltól ÉNY-ra van.

I. Šavel mellékútnak minősülő római útnyomokat rögzített több településen, és emlékeztetnék J. Šašel felvetésére is, aki a Borostyánkő út átkelő pontját Dokležovjénél feltételezte. Valószínű, hogy a prekmurjei, római utakra vonatkozó topográfiai adatok között több olyan van, ami más irányú utakat valószínűsít (pl. egy, a Mura bal partján futó mellékutat), de olyanok is vannak (Dokležovje, ill. Ižakovci, mint murai átkelő pontok, valamint Gančani vagy Gomilica, amelyek a feltételezett átkelő pontoktól ÉK-i irányba, a prekmurjei római kori lelőhely koncentráció felé mutatnak), amelyek esetleg a Borostyánkő útnak ehhez a rövidebb változatához tartoznak.

Semmi esetre sem kell nagy új útépítésekre gondolni egy-egy ilyen variáció esetén, legfeljebb arra, hogy a korábban is létező, és később sem teljesen elfelejtett utak közül az eseménytörténet aktualitásai egyszer az egyik, máskor a másik útvonal használatának kedveznek.
Hasonlóan fontos útvonal volt, amely Sirmiumot kötötte össze Treveri-vel. Ennek az útnak Sopianae – Savaria közötti része valószínűleg a Zala É-D irányú szakaszának völgyében, a folyóval párhuzamosan futott, és így a megye K-i sávját szelte át a Borostyánkő úttal többé-kevésbé párhuzamosan. A IV. században vált igazán fontossá, de korábban is használták.


Az ItAnt 232,1- szerint az út állomásai:

Sopianae mp XXII (32,5 km) --- Limusa mp XVI (vagy XXVI) 23 (vagy 37) km
--- Silicenis mp XXIIII (XXIII vagy XXVIII) 35,5 (34 vagy 41,4) km --- Valco mp
XXX (44,34 km) --- Mogetiana mp XXXVI (XXVI vagy XXXIII) 53,2 (38,5 vagy
48,8) km. --- Savaria


Az útvonalnak csak a két végpontja ismert minden tekintetben. Valcumról Tóth Endre meggyőzően bizonyította, hogy nem lehet azonos Fenékpusztával, hanem attól D-ebbre, a rekonstruált Kisbalaton szabad vízfelülete, ill. a Nagyberek mocsaras vidékének D-i határa közelében (Zalakomár tágabb környéke) volt.
Ebből az is következik, hogy a tőle É-ra található következő állomásnak Mogetiananak is annyival D-ebbre kell lennie, amennyivel a korábban Valcumnak azonosított Fenékpuszta van ettől a területtől. Az út vonalát a feliratos kövek egy kis csoportja (Zalavár, Zalaapáti, Zalakoppány, Zalaszentgrót) nagyon szépen rajzolják ki a Zala É-D irányú szakaszának völgyébe. Valcum új helyzete topográfiailag természetesen nem pontos még, de az adott földrajzi evidenciák nagyon kétségessé teszik Mogetiana Somlóvásárhellyel vagy Tüskevárral való azonosítását.

Azoknak sokkal jobban megfelel Zalaszentgrót, ami rajta van az útvonalon, és mind Valcumtól, mind Savariatól az ItAnt adatainak megfelelő távolságban van. A település évtizedek óta ismert római lelőhely, és nemcsak feliratos kövek, hanem egyéb leletek is származnak innen. Hagyományosan Maestrianaval azonosítják.

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a ItAnt-nak a Savaria-Aquincum útvonalon a Savaria-Mogetiana közötti távolságra vonatkozó adatával ez a konstrukció nehezen egyeztethettő össze, de ez az ellentmondás az eddigi feltételezésekre is érvényes volt. Feltételezésem tehát nem rontott ezen a helyzeten, a másik oldalon viszont javíthatja az újabb adatoknak megfelelően az eddig kialakult településtörténeti képet.

Egy harmadik útvonal a Borostyánkő útból ágazott el Poetoviónál és ÉK-i irányban tartott Aquincum felé. Az újabb kutatás Via Postumiának nevezi, és ezzel beköti abba a birodalmi jelentőségű útba, amely K-NY-i irányban szeli át É-Itáliát, érinti Aquileiát és Veronát, végül Genuába fut be. Ennek az útiránynak a Balaton mindkét oldalán megfelelhetett egy-egy út. A terület földrajzi adottságai azonban azt valószínűsítik, hogy akadálytalanabb lehetett az, amelyik a tótól D-re, a jelenlegi partvonaltól is délebbre futott. Ezen az oldalon ugyanis az ókorban kiterjedt mocsarak szegélyezték az északinál jóval laposabb déli partot.

Az É-i part a mainál tagoltabb volt, és a Bakony erdőségei kiterjedtebbek. Így a távolsági közlekedés itteni útvonalai a hegységtől É-ra valószínűsíthetők. Ennek az DNY-ÉK-i útnak a megyén áthaladó szakaszát a kutatás részint a Zalai Dombság D-i peremén, részint ezzel párhuzamosan É-abbra, a dombok között nyíló völgyben képzeli el. Magam ez utóbbit nem tartom valószínűnek, mert ez a terep mai szemmel sem problémátlan egy út technikai kivitelezése szempontjából, a feltételezett út mentén felsorakoztatható római emlékek száma kicsi, helyük esetleges, és nem feltétlenül utalnak ilyen útvonalra. Fölösleges is lenne használni, hiszen néhány mérfödnyire délebbre egy vele párhuzamos út is van. Márpedig az a kőemlékek alapján is követhető (Letenye, Becsehely, Nagykanizsa-Inkey kápolna), de más római kori lelőhelyekkel (Sormás, Somogyzsitfa) is alátámasztható.

Mindez nem jelenti a Bakony É-i peremén Aquincum felé haladó római kori út tagadását, csak azt, hogy a Poetovióból arra haladó utasnak rendelkezésre állt az Ormož-Letenye-Becsehely-Sormás-Nagykanizsa-Somogyzsitfa útvonal kb. Zalakomárig, ahol rátérhetett a Sopianae-Savaria közötti útvonal Hídvégpuszta- Zalavár-Zalaapáti szakaszára, és itt ismét ÉK felé fordulva érhette el a Balatonfelvidék villagazdaságait.

Végül egy kisebb jelentőségű útvonalat is kitapinthatunk a Zala völgyének NY-K-i szakaszán. Ez az út nem volt olyan fontos a távolsági kereskedelem szempontjából, mint az előbb említettek, de összekötötte e vidéket a provincia keleti részeivel. Müller Róbert terepbejárási adatai a Zalakönyökig bizonyítják ennek az útnak a létét. Ezen a ponton az út vagy egyszerűen bekötött a Savaria-Sopianae útvonalba, vagy keresztezte azt, azaz a Savaria-Aquincum út részévé vált.
Nem bizonyított még, hogy Sallán túl NY felé milyen jelentősége volt, de a korai időkben (i. sz. I. század első fele) nem zárhatjuk ki használatát a noricumi Solva felé. Ez leginkább a későbbi Pannonia provincia teljes kialakulása előtti időre vonatkozhatna, amikor Noricum a Pannonia elfoglalására igénybevett felvonulási terület volt.

A későbbiek során a Noricummal való közúti kapcsolat nyilván egyre jobban lazult, hiszen a katonai, vagy kereskedelmi szempontok egyaránt más irányokat helyeztek előtérbe. Így a jóval későbbi itineráriumok ezt az utat már nem jegyzik.



Redő Ferenc