A hívők által a templomban bemutatott állatáldozatok elvégzéséhez készült az úgynevezett bronzoltár. Ez egy 10x10 méter alapterületű, 5 méter magas építmény volt, amelyhez valószínűleg lépcsőkön lehetett feljutni. Az oltár pontos helye ismeretlen. A templom jobb oldalán, vagyis délkeleti részén állott az úgynevezett bronztenger: nagyméretű, mintegy 5 m átmérőjű és 2,5 m magasságú, félgömb alakú bronzmedence.
A leírások szerint oldala díszített volt, magát a medence-részt pedig négy oldalon összesen 12 bika bronzfigurája tartotta. Szimbolikus funkciója lehetett. A medencét tartó bika az ókori Közel-Kelet szimbolikájában az állati, a medencét megtöltő víz a növényi termékenység jelképe. Rituális tisztálkodásra valószínűleg inkább a kisebb, kerekeken mozgatható bronzmedencéket használták, amelyeket a leírások további része említ. Ezek a víztartók valószínűleg azokhoz a szögletes alakú, díszített, kerekes bronzedényekhez hasonlítottak, amelyeket Szíria és Ciprus különböző helyein találtak.

Az uralkodóval, illetve a dinasztiával kapcsolatos a templom bejárata két oldalán álló két bronzoszlop, illetve ezek nevei, a Jákin és a Boáz. A furcsa, értelmetlennek tűnő elnevezések valószínűleg egy dinasztikus jóslat egyes szavait idézik: „Jahve örökre megszilárdítja (jakin) trónját” és „Jahve erejében (be oz) örvend a király”.
A két oszlop által jelképezett gondolat tehát az izraeli király-ideológia fontos része, mintegy a Jahve vallás, a jeruzsálemi szentély és a Dávid-dinasztia közötti szoros kapcsolat szimbóluma volt. Erre enged következtetni az is, hogy később, a salamoni időszak után Jóást (Kr. e. 837-797), az újonnan felkent gyermek királyt Jehójada főpap az egyik bronzoszlop mellé állítva mutatja be a népnek (II. Kir. 11:14) és hogy ugyanitt köt újra szövetséget Jahvéval, vagyis újítja meg királyságát Jósijá (Kr. e. 638-608), a reformer uralkodó is (II. Kir. 23:3), felújítva a központi szentély és az önálló királyi hatalom szoros egységének salamoni koncepcióját.



Fröhlich Ida