Paradox helyzet, hogy az ókori zsidó, de a középkori mohamedán és keresztény hagyomány által is egyik leghíresebbként számon tartott szentély pontos helyére vonatkozóan csak feltevéseink vannak.

Az ószövetségi hagyomány szerint Salamon a Mórija-hegynek nevezett magaslaton építtette fel templomát (II. Krón. 3:1). Ez a hely - az úgynevezett keleti domb - egyike azoknak a magaslatoknak, amelyekre az ókori Jeruzsálem épült. Voltaképpen völgyek által határolt lapos fennsík, amely egy délen mintegy 100 méterre kiszélesedő, 500 méter tengelyű háromszöget alkot. Az itt létesült ősi jebúszi település nagyjából követte a domb természetes vonalát.
Ez a terület volt az, amelyet - a várost birtokba véve - már Dávid is fővárosának szánt, és Dávid-városnak nevezett el (II. Sám. 5:7; I. Krón. 11:5,7). Ugyanezt a területet (II. Sám. 5:6 és I. Krón. 11:4) még korábbi néven Cíjónnak nevezi; ez a név válik a későbbi prófétai hagyományban a város, majd a babiloni fogságban élő zsidó közösség szimbólumává.
Ez a hely a mai jeruzsálemi óváros délkeleti részén található, arabul harám as-sarífnak („a dicső szentély”) nevezik, és a mohamedánok szent helyeként tisztelik. Két igen jelentős kultikus objektum áll itt: egyik az úgynevezett szikla mecset (es-sakhra) kupolás épülete, amely egy nagy kiterjedésű, természetes sziklalap fölött emelkedik. Ettől az épülettől délre fekszik az al-Aksza („a távoli”, ti. Mekkától) mecset. E két épület alapjai alatt kereshetők mind az első salamoni, mind a második szentély maradványai. Ebben egyezik a szakemberek véleménye. A templom pontos helyét illetően azonban már nem.

A tudósok egyik csoportja szerint a salamoni templom a sziklamecset helyén épült volna, mások azonban úgy vélik, hogy a templom alapjai csakis a másik épület, az al-Aksza mecset alatt, vagy annak közvetlen közelében kereshetők.



Fröhlich Ida