Herculaneumnak, a város létesítésére, egy teraszt kínált fel a természet a Vezúv lábánál. Először itt kezdődtek el az ásatások. A XVI. században egy újabb lávaömlés új réteget terített az amúgy is vastag, megkövesedett iszapra, ez nem könnyítette meg a munkálatokat.

1738-ban, Bourbon III. Károly megbízásából kezdték meg a kutatásokat, egyelőre csak a műkincseket kerestek. Néhány értékes szobrot találtak, de a megkeményedett láva komoly gondot jelentett. 1748-ban áttették a kutatást Pompeii területére, a vulkáni por alól könnyebb volt feltárni a régiségeket. Csak a XIX. Századtól fordítanak gondot a feltárt emlékek állagának megőrzésére, restaurálására is.
Nápoly közelsége Herculaneumot városiasabbá tette, emeletes villákat, többemeletes bérházak nyomait találták. A feltárást nehezíti, hogy a századok alatt új falu, Resina épült a néhol 26 méter vastagságot is elérő, megszilárdult láva tetejére.

Ha a falu felől megközelítjük az ásatásokat, hihetetlen látványban lesz részünk. Jobbra, fent, 10-20 méter magasságban Resina, balra, lent a lávából előtárt épületek. A kettőt, akár egy kőfejtőben, egy 10-20 méter magas, függőleges lávafal választja el egymástól, a falból domborművekként nyomódnak ki a még fel nem tárt épületek maradványai. Herculaneum ott alussza Csipkerózsika-álmát Resina házai alatt. A déli részen előkekő villákat találtak, tengerre nyíló teraszokkal. Feltétlenül érdemes megnézni a Casa dei Cervi-t.

A legszebb épületek egyike tengerre nyíló, szellős teraszával, a kert díszkutaival, pihenőhelyeivel, üvegmozaikjaival. A falak rózsaszínek, szürke pilaszterekkel tagoltak, ugyanezek a színek jönnek elő a padló márványmozaikján. A mennyezeten finom stukkódíszt láthatunk.

Érdemes megemlíteni a Villa dei Papiri-t, nevét a benne talált papiruszgyűjteményről kapta.
Az ókor egyik legpazarabb, legfényűzőbb villájának tartják, kertjéből bronz és márványszobrok is előkerültek.

A kőtömbbe zárt város megőrizte a faanyagok, szövetek, rostok, papiruszok épségét is. Emberi maradványokat sokáig nem találtak, ezért azt hitték, mindenkinek sikerült elmenekülnie. A tengerparti részek kutatásakor sorra kerültek elő a halottak, mellettük értéktárgyaik. Antropológia vizsgálat derítette ki, hogy a tenger felé menekülő embereket a mérges gázok, és a hősokk azonnal megölte. Mire a vulkáni iszap elborított mindent, már nem volt élő ember a városban. A tengerparti részen megtalálták a fiatal pár testét is, a férfi még halálában is magához szorította a nőt. Lupercus rabszolga csak a szolgaságát bizonyító gyűrűt vitte magával a túlvilágra.

A Vezúv pedig ott áll, hallgat, és tűri, hogy az ember felfedje a titkot, amit ő egykor eltemetett. Amikor már azt hisszük, a titkok végére járunk, akkor jön még egy, cáfolván mindazt, amit eddig hittünk.2005-ben, egy kút mélyén végeztek ásatásokat a tudósok, Pompeii területén.

A 79. évi lávahamu alatt egy másik, régebbi lávaréteget találtak, az alatt pedig kőkorszaki leleteket fedeztek fel. Lehet, hogy az eltemetett város alatt egy másik, kőkorszaki civilizáció bújik, egy régebbi áldozata a Hegynek?