logo

XVIII Junius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Herculaneum és földrajzi környezete

Herculaneumot, ahol a Vezúvtól betemetett városok ásatása és ezzel a régészet története megkezdődött, Pompejinél jóval kisebb részben sikerült eddig feltárni. Mégis, ha figyelembe vesszük a korai „bányász”ásatások során nyert adatokat, a jelenleg megközelíthetetlen, de azért rajzokon rögzített épületek helyzetét, valamint a terep adottságait, akkor arra a kővetkeztetésre kell jutnunk, hogy Herculaneum eddig feltárt részel az eredeti területnek nagyjából háromötödét teszik ki, akárcsak Pompeji esetében. Ez annyit jelent, hogy Herculaneum lényegesen kisebb volt Pompejinél. Lakosainak számát általában 5000-re becsülik, szemben a Pompejiben feltételezett 15-20 000-es lélekszámmal.
Véleményünk szerint ezek a számok túlságosan alacsonyak, de az ilyen becslések esetében jobb az óvatosság, mint a túlzás. Annyi bizonyos, hogy Herculaneum, amely a Vezúv déli lejtőjénél, közvetlenül a meredek tengerpart szegélyén, két vízmosás kőzött terült el (mint az ókori irodalmi adatok is tanúsitják), s amelynek romjai közül ismerjük a város szélén fekvő villák és középületek nyomait, alapterületét illetően nem lehetett nagyobb a feltételezettnél, tehát nagyjából Pompeji egyharmadánál.

A mostanáig feltárt terület déli szegélye a város tengerpartra néző határát jelenti, a keleten fekvő palaestre szintén a város szélén foglalt helyet, s a korábbi ásatásokból tudjuk, hogy nyugatra már csak két észak-déli irányú főútvonal kővetkezett. Ily módon a város területének három oldalát hozzávetőlegesen kőről tudjuk határolni, csak az északi oldal kiterjedése bizonytalan. Pontosan ezen a részen tornyosul ugyanis a mélyen fekvő kiásott romterület fölé Resina városka legsűrűbben lakott - s egyben legegészségtelenebb - lakónegyede. Ha az eddigi módszerrel sikerül majd a modern városka szanálását az ásatási terület kiterjesztésével összekötni - aminek, a nagy költségek mellett, nem utolsósorban Resina házaikhoz ragaszkodó lakói képezik a fő akadályát -, akkor fény fog derülni erre a kérdésre is.

romaikor_kep



Annyi már most is bizonyos, hogy az ásatási terület északi peremét alkotó nyugat-keleti főútvonal (decumanus maximus) nemcsak Herculaneum legszélesebb utcája volt, hanem - mint a mellette fekvő középületeknek és északi részének oszlopcsarnoka tanúsítja - egyúttal a város forumának déli szegélyét képezte. Így tehát a további ásatások északon várhatóan a város főterét, a mindeddig hiányzó templomokat, a basilicát, esetleg más középületeket és az eddig feltártnál nem sokkal nagyobb lakónegyedet hozhatnak felszínre.
Érdekes véletlen, hogy a legkorábbi tudománytalan kutatások során bukkantak a két legfényesebb építményre, a színházra, amely a föld alatt ma is látható. A belőlük származó pompás művészeti dekorációval ellentétben, a modern ásatások során feltárt lakónegyedből hiányoztak a középületekre jellemző monumentális szoborművek és grandiózus márványkonstrukciók. Ezzel szemben a kis város egy sor, Pompejiből ismeretlen vonással lepte meg a kutatókat. Feltűnő például a város szabályos szerkezete. Csak a tengerparti sziklákra épült házak vonalai hajlanak el a sakktáblaszerű utcahálózattól. E szabályszerűségben az alig néhány mérföldre fekvő görög Neapolis hatását láthatjuk.

A herculaneumi ásatások legsajátosabb vonása, hogy a leletek bámulatos épségben maradtak fenn, mert az iszap, amely légmentesen körülvette őket, hamarosan kővé merevedett, és ennek konzerváló hatását csak fokozta a Vezúv 17. századi kitörése alkalmával ráömlött lávaréteg, amely sziklaszerűen kemény burkolattal zárta el a maradványokat. Ha az ásatásokat megfelelő gondossággal végzik, és a munka során nem pusztítják el a maradványokat, akkor Herculaneumban az olyan tárgyak is viszonylag épen kerülnek elő, amelyek különben csak az esőtlen és sivatagos vidékeken maradnak fenn. Legjobb példái ennek a Papiruszok villájában talált hatalmas könyvtár karbonizálódott, de gondos munkával mégis kibontható és olvasható papirusztekercsei.
Az új ásatások során a város házalnak farészei, a fából készült bútorok és más tárgyak nemcsak a talajban tátongó űregek formájában maradtak fenn, mint Pompejiben, hanem némileg elszenesedve, de mégis eredeti formájukban és anyagukban kerültek elő. Ez a körülmény Herculaneumot a világ régészetének legépebben feltárható és konzerválható régi városává avatja. Itt a minden részükben megőrzött városnegyedek, háztömbök, házak és szobák, a falépcsők, gerendák, emeletek, balkonok, az asztalok, szekrények, a házi istenek fából faragott szobrai, s főként a teljes bolygatatlanság az eredeti állapotnak olyan hamisítatlan hangulatát varázsolják elénk, ami Pompejit is messze felülmúlja.

romaikor_kep



Herculaneum csendes kis város volt, hiányzott belőle az ipar és a kereskedelem nyüzsgése, amelyről Pompeji még romjaiban is tanúskodik. Őslakói a földművelés mellett főként halászatból élhettek. A római korban azután éppen a városka nyugalma és csodálatos fekvése vonzotta ide a kikapcsolódni vágyó előkelőket, akik vagy a városfalak tengerre néző tetejéhez csatlakozva, vagy a környék festői dombjaira építtették teraszos házalkat és villáikat.
A villa szónak területünk virágkorában kettős rendeltetése és értelme volt. A Pompeji környékén, Oplontisban és Herculaneumban feltárt villák túlnyomó többsége egy-egy nagyobb földbirtok központja, majorja volt, ahol a gazdán kívül az intéző, a rabszolgák és a mezőgazdasági üzemek találtak otthonra. Ahogyan azonban a gazdag rómaiak egyre több birtokot vásároltak össze, s a gazda már csak látogatóban töltött néhány hetet egy-egy birtokán, s ugyanakkor nőttön-nőtt az igény a zajos és zsúfolt városoktól távoli, csendes és főként a természet szépségeit élvezni engedő vidéki házak és kastélyok iránt, olyan mértékben alakították át a majorságokat a nagybirtokos urak kényelmes és fényűző életének szolgálatára.

A legtöbb major, persze, meg őrizte eredeti gazdasági rendeltetését, és ebben az értelemben villa rustáca maradt, de voltak olyanok is, főként a városok tőszomszédságában épült vagy átépített vidéki kastélyok, amelyek már szinte kizárólag a visszavonult életet és a kultúra kincset élvező nagyurak kényelmét szolgálták. Ezekben a villa suburbanákban, amelyek közül a legfényesebb a, sajnos, ma teljesen hozzáférhetetlen Villa dei Papiri volt, a városi házaktól teljesen különböző építkezési stílus alakult ki.
Nem a külvilágtól való elzárkózás, hanem a természet látványa, zöldje és levegője felé való nyitottság vezette az építtetőket, akik azután a szellős és remek panorámát kínáló csarnokokban, tágas kertekben, parkokban és verandákon a művészet remekelt vagy azoknak utánzatalt halmozták fel, és könyvek kőzött, szobrok és festmények környezetében élvezték kiváltságos helyzetük előnyelt. Lucullus, a volt hadvezér és életművész ugyanúgy ilyen villákban lelte kedvét, mint Cicero, a római szellemóriás.


Forrás: Castiglione László - Pompeji, Herculaneum