Amennyire a terepviszonyok megengedték, Karthágó újjáépítésekor is az egységes római városrendezési elgondolást érvényesítették. A nagyjából négyzet alakú települési területet két főútvonal, az északdéli irányú Cardo Maximus, s a kelet-nyugati irányban húzódó Decumanus Maximus osztotta négy nagy részre.
A velük párhuzamosan húzódó és egymást lehetőleg derékszögben metsző további útvonalak pedig nagyjából azonos területű négyszögekre, háztömbökre, insulákra osztották a várost. A két főútvonal találkozásánál alakították ki a város központját. Itt helyezkedett el a forum, a városi jogú települések díszes főtere, egyben a politikai és társadalmi élet hivatalos központja, körülötte a legfontosabb középületek: a városi tanácsház (curia), a központi vásárcsarnok és bíróság (basilica), továbbá a színház (theatrum), a zenei előadások céljait szolgáló odeon és legalább egy közfürdő (thermae). A városközpontban, rendszerint mesterségesen emelt halmon épült a város római jellegét és önkormányzati jogait kifejező helyi Capitolium: Iuppiter, luno és Minerva, a római istenhármasság közös temploma.

Karthágóban a helyi adottságok és hagyományok a szokásostól némileg eltérő megoldást sugalltak. A forumot itt különválasztották a Capitoliumtól. A három római isten temploma a Bürsza (latinos nevén Byrsa) csúcsán épült, ott ahol egy évszázada még Esmun pun isten szentélye állt. A forum viszont az alsó városban alakult ki az egykori pun agora helyén.

Az egymást derékszögben metsző útvonalak alkotta városkép egy-hangúságát ős merevségét különböző, reprezentatív célokat is szolgáló épületek és egyéb létesítmények oldották fel: a fontosabb utak találkozásánál díszkapuk, templomok, szentélyek és kápolnák, a császári család tagjait, helytartókat és a különböző helyi nagyságokat megörökítő szobrok, fedett sétányok, oszlopcsarnokok emelkedtek. A város szélén helyezték el a tömeges szórakozás — sokszor veszélyes tüntetésekre is alkalmat adó — intézményeit: a circust és az amphitheatrumot.

Karthágó esetében az eredeti méreteket is ismerjük. A két főútvonal egyenként 1780 méter (görög egység szerint tíz sztadion) hosszú volt, az eredeti városterület pedig kb. 315 hektár. Az egyes insulák, háztömbök mérete is nagyjából egységes: 148 x 35,5 méter, az útvonalak szélessége 7-tő1 12 méterig terjedt.
Az eredetileg eléggé szerény méretű város növekedésének, külvárosokkal, suburbiumokkal való kiegészítésének azonban semmi sem szabott határt. A római városokat egészen a III. század közepéig rendszerint nem övezték falak (Karthágó csak i. sz. 425-ben kapott városfalakat), s így szinte észrevétlen volt az átmenet a külvárosoktól, villanegyedektől s azokon túl húzódó temetőkertektől övezett város s a vidék között.