Nagyon kevés azon feliratos emlékek száma, amik pusztán Savariából elkerült civil személyeket említének, a civilek többsége katona családtagjainak köszönhetően került el a tartományból. A kivételek közé tartozik Titus Caesius Iustinianus, aki Savaria decurioja volt, ezt követően a quaestori, a duumviri majd a duumvir quinquennalis tisztet is betöltötte, majd flamenként zárta pályafutását. Azonban valószínűleg nem csak több évnyi közéleti pályafutás kapcsolta a városhoz, Claudia tribusa arra utal, hogy Savariában született, noha felmenői alighanem aquileiaiak voltak. Felirata Germania Inferior területén, a batavusok földjén az egykori Noviomagustól nem messze található Ruimelből került elő. Ráadásul sírfeliratról van szó, amit maga, felesége és gyermeke számára állított, tehát egész családjával kelt útra. Bár feliratán nem utal erre, de felvethető, hogy esetleg kereskedő volt az illető, s ebből az okból került Germania Inferiorba. Mindenesetre önmagában még ez is nehezen magyarázná, hogy miért vitte magával a családját is. Lehetőségként felmerül az is, hogy esetleg fia valamelyik itt állomásozó egységben szolgált, de teljes biztonsággal nem állapítható meg, hogy miért települt át valamikor a II-III. század folyamán Pannóniából.

Iustianus-szal ellentében a kelta felmenőkkel rendelkező Sisata (Claudia Savaria), Vaussus lánya nem nyugatra, hanem keletre ment, mára elveszett sírfelirata Apulumban került elő, amit férje, a vélhetően nem pannoniai származású Iestinius Super állított. Valamikor a II. század folyamán költözhettek Daciába. Nem tudni, hogy mennyire játszott szerepet a döntésükben az, hogy Apulum környékén más pannoniaiak, elsősorban katonák is éltek. Italia után Daciából ismert a második legtöbb pannoniai származású polgári személy. Nyilván a Daciában való letelepedésben, a veteranusok esetében, a Daciában töltött katonaévek is jelentős szerepet játszottak, ám hogy nem ez volt az egyetlen ok, jól jelzik „civil” személyek feliratai is. Talán Sisiatát és férjét az újrakezdés lehetősége sodorta ebbe az új provinciába.

Flavius Vettius Titus ([d]om Cl Savar) azért került Raetiába, merta raetiai procurator alá tartozó fiscus Raeticus advocatusa volt, ez a tisztség már a lovagi cursus honorum előszobája volt, azonban Titus még azelőtt meghalt, 49 éves korában, hogy feljebb léphetett volna. 14 000 sestertiusból készült, két libertusa és örököse, Quintilianus és Fortunatus által emelt síremléke (IBR 176) is jelzi, hogy korántsem tartozott a társadalom szegényebb tagjai közé. Ismert továbbá néhány személy, akik nevük miatt kapcsolhatóak a városhoz. Aquileiában egy szabados házaspár egyike a Petronia Savarina nevet viselte.
A Petroniusok is azon aquileiai kereskedő családok közé tartoztak, melyek az elsők között vettek részt a pannoniai kereskedelemben, segítve ezzel a tartomány romanizálódását. Minthogy helyi érdekeltségeik miatt is adhatták neki ezt a nevet, nem biztos, hogy Savarina savariai származású vagy ott szerzett rabszolganő volt. Azonban érdekes, hogy Savarina és férje fiukat Aquilinusnak nevezték el, talán az Aquileiához hasonlító hangzása miatt.

Rómában egy 19 éves korában elhunyt fiú, Aurelius Victor számára emeltek szülei, Iulia Marcia és Aurelius Savarius síremléket. A nevek alapján a felirat leginkább a III. századra tehető, Savarius nem feltétlenül volt pannoniai származású, de felmenői révén alighanem kapcsolatba hozható Savariával. Talán valamelyik Rómában szolgáló savariai katona leszármazottja lehetett.



Agócs Nándor tanársegéd (ELTE BDPK)