logo

XVIII Maius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A legio II Parthica Savariai származású katonái

Atilius Marcianus már elveszett sírfelirata az egykori Albanum (ma Albano Laziale) területén épült Chiesa di San Pietroból került elő. Noha a feliraton nem szerepel, a lelőhely alapján biztosra vehető, hogy Marcianus a legio II Parthica kötelékében katonáskodott, alighanem a hetedik cohorsban, ugyanis a septimus hastatus prior alatt szolgált. A legiot testvéreivel, a legio I Parthicával és a legio III Parthicával együtt Septimius Severus állította fel 197-ben, élükön már a kezdetttől fogva lovagi rendű praefectus állt.
A legio II Parthica volt az ún. albai legio, minthogy Septimius Severus parthusok elleni hadjárata után nem maradt keleten, hanem jobbára a Róma környéki mons Albanuson állomásozott. A legiót részben pannoniaiakból állították fel, talán Marcianus is az egység első katonái között volt, mindenesetre 31 éves (3 hónapos és XI11? napos) korában 7 év és 10 hónap szolgálati idő leteltével hunyt el, a legio felállítása alapján legkorábban 204-ben, de mindenképpen a legio albanumi tartozkódása idején.

Alighanem ugyancsak az egység katonáit sorolta egy Albanumból származó töredék, közülük legalább hárman pannoniaiak voltak, két sisciaiés egy savariai ([---] d[omo] Sabaria), azonban utóbbi nevének még a töredéke sem maradt fent, csupán statisztikai adatként tanúsítja a savariaiak legiobeli jelenlétét.

Egy másik ismeretlen nevű, savariai származású katona (oriundo Pannnia Superi[ore] domu Cl[audia] Sav[aria]), aki Apameából (ma Szíria, Qalat al-Mudik) előkerült sírfelirata alapján Severus Alexander keleti hadjárata (231-233) során hunyt el. A felirat (IGLS 4, 1375) sérültsége miatt sem nevét, sem halálozási életkorát nem ismerjük, annyit tudunk róla, hogy a második cohorsban a secundus princeps prior alatt szolgált. Nem ő lehetett az egyetlen pannoniai (s vélhetően savariai) az egységben, legalábbis a felirat megmaradt utolsó sorai erre utalnak: colleg[ae m]unicip(ii) et do[mi] cont[ubernali].

A legio a Severusok személyes támasza volt, hiszen főként az őket támogató területekről toborozták/válogatták katonáit is, ezért sem meglepő, hogy pannoniaiakat is találni soraikban. Nem csupán Italia és az uralkodók utolsó védvonalát jelentették, szükség esetén a fenyegetett határszakaszokra küldhették őket, illetve részt vettek a Severusok szinte mindegyik hadjáratában.
A legiónak 216-ban Aelius Triccianus személyében talán pannoniai származású parancsnoka lett, aki nagy szigorúsággal és fegyelemmel vezette az egységet. Azonban bizalmi helyzetét kihasználva alighanem összejátszott Caracalla meggyilkolásában a szintén lovagi rendű testőrparancsnokkal, Macrinus-szal, vagy legalábbis támogatta uralmát, aki ezért cserébe Pannonia Inferior helytartójává tette.
A legio azonban hűségesebbnek bizonyult a Severusokhoz, a legio és parancsnoka az elsők között állt át Elagabalus oldalára (ebben alighanem jelentős szerepe volt a Macrinus párti Triccianus rossz emlékű parancsnokságának is), amiért később meg is kapta Elagabalustól a pia felix fidelis aeterna epithetonokat, az egység élére P. Valerius Comazont nevezte ki a császár.


Agócs Nándor tanársegéd (ELTE BDPK)


Forrás: Agócs Nándor: Savariából jöttek