Jelen téma szempontjából a legnagyobb számú forráscsoportot a savariai származású praetorianusok feliratai jelentik. A pontosan ismert origójú pannoniai származású császári testőrök közül is a savariaiak vannak a legtöbben, összesen 33 személy származott Savariából, közel ennyi, 29 személy Poetovióból, 19 Mursából, 15 Sisciából, 9-9 Sirmiumból és Mog(...?)ból, 8 Carnuntumból, 6 Cibalaeból, 3 Aquincumból, 2-2 Bassianaeból és Solvából, 1-1 Altinumból, Faustinianumból, pagus Traianusból, castellum Vixillumból, Brigetióból és Scarbantiából. Azaz a katonák döntő többsége Pannonia nyugati részéből, vagy a Dráva-Száva mentéről származott, a sorrend gyakorlatilag majdnem megfelel annak a kronológiai sornak, ahogy a települések elnyerték a városi rangot.
A katonákat említő források többsége azonban meglehetősen egyoldalú, lényegében egyszerű listákról van szó, amelyek nem többek statisztikai adatoknál. Ma már történettudományi evidenciának számít, hogy Septimius Severus, miután elfoglalta Rómát, a megbízhatatlannak ítélt praetorianus gárda tagjait szélnek eresztette és saját híveivel, többek között pannoniaiakkal töltötte fel annak sorait.

Azonban már a Severus-kor előtt is találni savariaiakat a praetorii soraiban, érdekes módon azonban rajtuk kívül egyetlen más provincialist sem lehet találni. A legkorábbi ismert laterculuson is szerepel két vagy három savariai. A szolgálatukat még 119-120 kezdő praetorianus és urbanus cohorsok katonái, 135-137 között történő leszerelésük alkalmából márványtáblát állítottak, köztük három savariai származású katona szerepel, ketten a szöveg elrendezése (ugyanis a szöveg maga sérült) alapján a cohors Vpraetoria speculatorai voltak; Publius Postumius Florentinus (Savaria) és Tiberius Iulius Restitutus (Savaria). Azaz ők ténylegesen a gárda elitjét képezték, azon 300 válogatott katona közé tartoztak, akik az uralkodó közvetlen védelmét látták el. Illetve talán az ezen listán szereplő, cohors VI praetoriában szolgáló Lucius Didienus Seneca is savariai volt (Sa[varia]?), azonban ő nem volt speculator.

Rómavárosában került elő Caius fiának, a savariai Caius Iulius Florusnak, a cohors VIIII praetoria katonájának sírfelirata (Savaria). Florus 36 évet élt és 17 évig katonáskodott, a felirat állítójaként örököse, Marcus Antonius Niger szerepel. A felirat talán az I. század végén, a II. század elején készülhetett.

Egy másik laterculust 159-161 között leszerelt, szolgálatukat 143-144 között kezdő praetoriusok és urbanicianusok állítottak. Köztük volt Lucius Valerius Adiutor (Savar), aki a cohors V praetoria tubicenként szolgált.

Talán valamikor a II. század második felében készült az a Rómában előkerült márvány sírtábla, amit Lucius fiának, a Claudia tribusbeli Lucius Helvius Victornak (Savaria), a veteranusnak, az egykori praetoriusnak (ex praetorio) állítottak fiai, Lucius Helvius Ingenuus és Lucius Helvius Syrus. A felirat alapján úgy tűnik, hogy Victor a családjával együtt áttelepült Rómába.
Már a Severus-korra tehető egy másik laterculus töredéke, talán 206-ban készült és a cohors X praetoria pia vindex katonáit említi. A négy centuria 30 katonájának neve őrzödött meg, ebből kilenc-tíz pannoniai volt. Köztük három savariai: Caius Valerius Lupus (Saba), Caius Valerius Marcellinus (Savar) Lucius Cornelius Augurinus (Saba).

A 209-ben leszerelt cohors I praetoria pia Vindex katonái között egy savariai biztosan akadt ([---]ius Savaria). Róla ennél többet nem tudunk. Alighanem még a III. század első évtizedeiben készült az a Róma városi felirat, ami a cohors III praetoria pia Vindex és a cohors IIII praetoria pia Vindex katonáinak pénzbeli hozzájárulását örökítette meg, a katonák közül többen pannoniai városokból származtak, köztük négy savariai: a speculator Tiberius Claudius Priscus (Savar), Tiberius Claudius Barba (Savar), Caius Gallonius Fronto (Savari); M(arcus) M[---] Marcellus (Savar).

Talán már a Constitutio Antoniniana hatását mutatja több lista fennmaradt része is, az egyiken három pannoniai, köztükegy savariai neve őrzödött meg: [---]rolanus (Savar). Egy további laterculus, ezen 15 pannoniai katona, köztük három savariai neve őrzödött meg: Marcus Aurelius Carinus a Claudia tribusból (Savari), Caius fia, Caius Licinius Mannadius (Savar), [---]Statianus(Savar). Ugyancsak ebben a fázisban készülhetett egy másik laterculus, rajta a pannoniaiak között négy savariai: Aulus fia, Tullius Romulus a Claudia tribusból (Savar), Caius fia, Iulius Marcianus a Flavia tribusból (Savar), Marcus fia, Antonius Euscinus a Claudia tribusból (Savar), Titus fia, Flavius Crispinus a Claudia tribusból (Savar). Egy nagyon töredékes lista is talán ide tartozik, négy másik pannoniai mellett egy savariai is szerepel: [---]talis (d Sabaria). Egy beazonosíthatatlan töredéken két savariai: [---]ianus (Sav); [---]imus (Savai sic!).

Egy valamikor 223 és 235 között kibocsájtott katonai diploma került elő 1978-ban a Dunától északra fekvő alsó-ausztriai Niederleisben, alighanem zsákmányként jutott a területre, de valószínűleg arra utal, hogy eredeti tulajdonosa visszaköltözött Savaria-Carnuntum-Vindobona környékére. Nevéből mindössze a Florianus cognomen maradt meg, origója ([Sava]ria) is csak kiegészített.

III. Gordianus uralkodása idején, 243-ben készült az a töredékes ránk maradt laterculus, ami legalább három pannoniait említett, nevükből semmi sem maradt meg, csak azonos formában megadott origójuk: Savar.

Egy talán 258-ban készült listán több pannoniai mellett, egy savariai is: [---]tianus ([d]om Sav) is szerepel.

Alighanem valamikor a III. század folyamán hunyt el Rómában Germanius Taurinus, a cohors X praetoria Marinus centuriájában szolgált katonája 8 év katonáskodás után, 30 éves kora körül.

Sírsztéléjét a savariai származású Germanius Super (nat Savar) állította, aki a feliraton Taurinust fraternek nevezi, ami itt, a gentiliciumok egyezése miatt, alighanem vérszerinti fivérként és nem bajtársként értendő.

Marcus Ulpianus Iustinus (domo Savaria) esete nem egészen tartozik a fenti személyek közé, ugyanis legio II Adiutrix frumentariusaként szolgált, amikor Róma városában elhunyt, alighanem nem sokkal Septimius Severus expeditio Urbicáját követően. Sírfeliratát fivére/bajtársa Marcus Ulpius Ingenuus, a cohors VII praetoria signifere állította.


Agócs Nándor tanársegéd (ELTE BDPK)