logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A Szombathelyi Isis-szentély

Pannónia provincia, a Romai Birodalom gazdag északi tartománya a barbár támadások áldozatául esett. A népvándorlás során egymást követő hódító hullámok a területet újból és újból feldúlták. Midőn a IX-X. században az első városi települések kialakulnak, már nem állnak épen római építmények. Csak ásatások útján, a múlt század végétől tárták fel Aquincumban, Savariában és a többi nagy pannóniai városban a gazdag múlt emlékeit.
A modern budai lakóházak között méreteivel még ma is kiemelkedik az amfiteátrum, a hajógyári szigeten gazdag pompájával meglepi a látogatót Hadrianus volt helytartói palotája. Szombathelyen a Quirinus bazilika nagy méretei és díszes mozaikpadlója az egykori tartományi székhely fényéről beszélnek. 1955 óta Savariában a tartomány egyik nagy ki terjedésű és jelentőségű épülete került napvilágra: az egyiptomi Isis istennő szent kerülete, az Iseum. Az istennőnek emelt templom feltárása után felvetődik a kérdés, vajon a távoli északi provinciában milyen gyökerei lehettek az idegen kultusznak.

Isis tisztelete már több évezredes múltra tekintett vissza akkor, midőn a római császárkor idején a szombathelyi szentélyt építették. Az ősi Osiris mondakör szerint Osiris, Isis és Seth testvérek. Seth Osiris ellen támad, megöli őt. Isisnek Osiristől származó gyermeke Harpokrates - a gyermek Horus - megbosszulja apja halálát, Seth felett győzedelmeskedik és az alvó-halott Osiris testét Isis felébreszti. Az Isis-kultusz több évezredes léte és fejlődése során más és más tartalmat nyer, más és más jellegzetességeket vesz fel. A görög istenvilág kialakulására már a kezdeti századokban hatott Egyiptom. Az ősi birodalom kultúrájának tekintélye különleges helyet biztosított magának az antik világban, még a kései hanyatlás időszakában is.

A görög mitológia keletkezése is mély kapcsolatokat tartott fenn Egyiptommal. Különösen erősek lesznek a hatások évszázadok múltán, a görög gyarmatosítás idején, midőn a kereskedők Egyiptom földközi-tengeri partján, Neukratisban megalapítják kirakodó telepüket, emporionjukat. Az ősi gyökerek egyezése, továbbá a vallási fejlődések általános törvényszerűsége miatt sok a kapcsolat és hasonlóság a késő-egyiptomi istenvilág és a görög istenvilág között. Az újonnan megismert idegen isteneket hasonló tulajdonságú saját isteneikkel azonosítják a görögök. Isis istennő a föld termékenységének, a Nílus áradás utáni bőségének hordozója, a görög Démétérrel azonosítható.

Már a Ptolemaisok előtt, de különösen uralmuk alatt Egyiptomban és a görög területeken Isis tekintélye megnövekedik. Rómában tisztelete Dél-Itálián keresztül az egykori görög területek közvetítésével hamar ismertté vált.
I. e. 105-ben Puteoli kikötővárosban már felirat említi. Pompejiben Isisnek az i. e. I. század kezdetén templomot építettek. A pompeji szentély nagy oszlopcsarnokkal határolt udvar közepén állott. Lépcsős feljárat vezetett a magas pódiumra helyezett két osztatú cellába. Isis tisztelete hamar elterjedt a többi városokban is. Rómában legkorábbi nyomai Sulla idejéből ismertek. A kezdetben csak magánkörökben elterjedt tisztelet időnként üldözéseknek volt kitéve.

romaikor_kep



A városban már i. e. 43-ban elhatározták egy Isis-szentély építését, de a polgárháborúk alatt ettől eltekintettek. Antonius és Cleopatra legyőzése után a rómaiak ellenszenve az istennő iránt csak növekedett. A császárság első évtizedeiben, Tiberius idején súlyos üldözéseket éltek át a hívők. Szentélyüket csak a falakon kívül állíthatták fel.
A római szentély építése az i. sz. I. század 30-as éveiben újból folytatódott, de ekkor is még a város falain kívül, a Campus Martiuson. A Flavius-dinasztia a keleti kultuszokat szívesen látta, s a magánkápolnák újból szabadon működhettek. Különösen a kereskedőréteg tisztelte.

Róma zavartalan élelmezése főleg attól függött, hogy a hajók szerencsésen megérkeztek-e. Isis népszerűsége a Birodalomban állandóan emelkedett. Legszélesebb elterjedése éppen a császárkor II. századának idejére tehető. Hadrianus alatt befolyása tovább erősödik.
A császár kedvesének, a Nílusban elpusztult Antinousnak Egyiptomban, Antinoupolisban és Rómában sírt és szobrokat állíttatott. A fennmaradt obeliszk a halottat Osiris Antinousnak nevezi. Egyiptomi hit szerint Osiris halotti istennel azonosult az elhunyt. Az Isis-tisztelet Rómában az i. sz. II. század folyamán népszerű lett. Ebben az időben fővirágzási időszakát éli.
A görög és római területeken saját istenvilágukkal azonosítva, több és több újabb tulajdonsággal ruházták fel az istennőt. Másodnévként annak az istennőnek a neve kerül Isis mellé, akivel azonosítják (pl. Pelagia). A számtalan azonosítás és a sok különböző tulajdonság miatt neve: soknevű, vagy ezernevű.

Az i. sz. II. században Chios szigetének egyik feliratán az istennő lényének meghatározása egyben az antik világ és gondolkozás rövid tömörséggel meghatározott több ezeréves hagyományait őrzi. Az ősi egyiptomi gyökerek ugyanúgy megtalálhatók benne, mint az emberi kultúra alapvétő fogalmai és a szabad görög városállamok küzdelmei a tirannusok, az elnyomók ellen.


ÉN VAGYOK ISIS

A MINDENSÉG URALKODÓNŐJE. MIUTÁN HERMES MEGTANÍTOTT AZ ÍRÁSRA, ATTÓL NEM RÓTTAK MINDENT EGYFORMÁN JELLEL. ÉN SZABTAM MEG A TÖRVÉNYEKET AZ EMBEREKNEK ÉS MEGPARANCSOLTAM, HOGY NEM VÁLTOZTATHATJÁK MEG AZOKAT. ÉN VAGYOK KRONOS LEGIDŐSEBB LEÁNYA. ÉN VAGYOK OSIRIS KIRÁLY ASSZONYA ÉS TESTVÉRE. NYÁRON A KUTYA-CSILLAGZATON TARTÓZKODOM. ÉN VAGYOK AZ KIT AZ ASSZONYOK ISTENÜKNEK NEVEZNEK. SZÁMOMRA ÉPÍTETTÉK BUBASTIS VÁROSÁT. ÉN VÁLASZTOTTAM EL A FÖLDET AZ ÉGTŐL. ÉN JELÖLTEM KI A CSILLAGOK PÁLYÁJÁT. ÉN KÖTÖTTEM ÖSSZE HÉLIOS ÉS SELÉNÉ ÚTJÁT. ÉN TALÁLTAM FEL A HAJÓZÁST. ÉN TEREMTETTEM MEG A HATALMAS IGAZSÁGOT. ÉN ISMERTETTEM MEG AZ ASSZONYOKAT ÉS FÉRFIAKAT EGYMÁSSAL. ÉN TÁVOLÍTOM EL AZ ASSZONYOK TÍZHÓNAPOS MÉHMAGZATJÁT. ÉN TETTEM, HOGY A GYERMEKEK A SZÜLŐKET GYENGÉDEN SZERESSÉK. ÉN A SZÜLŐKRE KIKBŐL A SZERETET. HIÁNYZIK BALSORSOT MÉRTEM. ÉN OSIRIS FIVÉREMMEL EGYÜTT MEGSZÜNTETTEM AZ EMBEREVÉST. ÉN A SZERTARTÁSOKAT AZ EMBEREKNEK KÖTELEZŐVÉ TETTEM. ÉN TANÍTOTTAM MEG AZ ISTENEK KÉPMÁSAINAK TISZTELETÉT. ÉN EMELTEM AZ ISTENEK SZENT KERÜLETEIT. ÉN SEMMISÍTETTEM MEG A TIRANNUSZOK HATALMÁT. ÉN SZERETTETTEM MEG AZ ASSZONYOKAT A FÉRFIAKKAL. ÉN TETTEM AZ IGAZSÁGOT HATALMASABBÁ AZ ARANYNÁL ÉS AZ EZÜSTNÉL. JÉN ISMERTETTEM EL AZ IGAZSÁGOT SZÉPNEK

(A szerző fordítása)

Az i. sz. II. században a mindent magába egyesítő és mindenre kiterjedő uralmú Isis, az Isis-panthea fogalmát tükrözi a polai Isis-oltár reliefes ábrázolása.

Az északi, Duna menti provinciákban még külön jelentőseget nyer az Isis-kultusz. További tartalommal bővül Isis fogalma. A római hódításkor az i. e. I. század végén illyr-kelta őslakosság élt Noricumban, a mai Ausztria és Pannónia nyugati (Nyugat-Dunántúl) területein.

A későbbi római tartományok helyi istenségei az ősi - még az illyr korszak előtt, északi hatásra kialakult - termékenységi-anyasági-istennők Rehtia és Noreia voltak. A római hódítás a korábban szövetséges Noricumban, de még Pannóniában is aránylag békésen haladt előre. Róma birodalomépítő felfogásának megfelelően a város hatalmát képviselő hivatalos istenségek - Capitoliumi Trias - mellett módot adott a helyi benszülött istenségek tiszteletének is.
A helyi isteneket olyan istenekkel azonosították, akiket a hódítók hoztak ugyan magukkal, de kiknek jellegzetes tulajdonságaik megegyeztek a helyi istenségek tulajdonságaival. így terjed el Noricumban Isis-Noreia, Mars-Latobius stb. tisztelete. Isis, mint a termékenység (föld és anyaság) istennője, fogalmilag és külső tulajdonságokban is közel állott Noreiához.

Pannóniában, a Dunántúl római tartományában az Isis-kultusz elterjedésének már több emléke került napvilágra. Oltárkövek, ábrázolások, áldozati kancsók, egyiptomi mécsek, stb. Ezek közül az ásatások óta külön méltánylásra tarthat számot az évszázadok óta ismert ún. Anubis-ábrázolásos márvány relief.

1955-ben a szombathelyi Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Thököly utca 16. sz. alatti raktárépületét nagyobbítani szándékozták. Alapárok ásásakor kőtömbökbe ütköztek. Néhány percnyi szemle az árokban már kétségtelenné tette, hogy nagyobb jelentőségű leletre bukkantak. Hároméves rendszeres ásatás a márványborítású palotákkal és hatalmas középületekkel ékes Savaria egyik legnagyobb épületcsoportját bontotta ki és másfél ezeréves ismeretlenségből hozta újból napvilágra. Savariának, Pannonig Superior egykori székhelyének, a colonia-rangú városnak központja feltárt épületcsoporttól mintegy 600 méterre fekszik észak-nyugat felé, a mai székesegyház és a romkert környékén.

Az Iseum a római város peremterületén foglalt helyet. Ez általában jellemző a római kori Iseum ok elhelyezésére, hiszen Róma városában is az első Iseumot a város szélén, a Campus Martiuson építették fel. Ebben azoknak az üldözéseknek hatása mérhető le, mely a népszerű és gyorsan terjedő kultuszt a köztársaság utolsó századában és a császárság kezdetén kísérte. Savariában a dedukciós alapítású (italikus telepesekből, letelepített veteránokból álló) városnak csak külső szegélyrészein telepedhetett le a beszűrődő és mindjobban erősödő illyr-kelta keveréknépesség.

Az Iseum területén a szentély építése előtti rétegekben az i. sz. I. század közepén használt cölöpökből épített kunyhók nyomai mutatkoztak, tűzhelyekkel és korai üveg, valamint az i. sz. I. század második felében használt, finoman iszapolt, jól égetett vörös színű Pó-vidéki terra sigillátákkal. A II. század elején, de még mindig az Iseum telepítése előtt, vert agyagfalú házak állottak itt, melyek többször leégtek. Egymás felett elhelyezkedő, megújított rétegeiket az ásatási árokban jól meg lehetett figyelni.

Az I. és II. század kezdetén még kisebb kiterjedésű várost a II. század végén jelentősen megnagyobbították. Ebben az időben a város tekintélye növekvőben van. Septimius Severust Pannónia provinciában kiáltották ki császárnak, hű légiói élén első győzelmi bevonulását Savariában tartotta. A császárnak és a Pannónia provinciával kapcsolatot tartó, vagy éppen Pannóniában tisztséget viselő későbbi császároknak gondjuk lehetett a provincia fellendítésére. A hűséges pannóniai légiók a császárság utolsó századaiban megnyilvánuló külső és belső válságokban biztos támaszt nyújtottak.

romaikor_kep



A megnagyobbodott város peremterületén, az egykori külvárosi kunyhók és paticsház települések helyén a Sopianae (Pécs) felé vezető út és egy azzal párhuzamosan haladó, ugyancsak bazaltkő borítású út között alakították ki a hatalmas épületekkel ékes Iseum szentkerületét. A délfelé tartó római út bazaltköves útteste elhalad az Iseum külső fala mellett és a főúttal párhuzamos belső úttól egy bekötő, rövid fél méter hosszú leágazás vezet az északkeleti kapuzathoz.

Az Iseumhoz a szertartások teréül szolgáló udvarok, az ún. szentkerület és az ahhoz csatlakozó lakóépítmények tartoztak. A szentkerület északkelet-délnyugati irányban hosszában helyezkedett él. Határai ismertek. Kiterjedése 50 x 70 m lehetett. Két részre oszlott, egy belső és egy külső udvarra. A külső udvart az út felé hosszában húzódó hatalmas épület határolta.
A frontot és magát az épületet is egyszer átépítették. A megnagyobbított épület 17 méter széles volt. A helyiségek öntött és téglapadozatai fennmaradtak. Ennek az épületnek déli szárnyán vezetett keresztül a kapuzat. A megnagyobbított épületet belülről pillérsor tagolta. A nagyméretű négyszögletes alapok az alaprajzon jól láthatók. A külső udvar keskeny két oldalát fal szegélyezte. Ugyancsak széles fal választotta el egymástól a két udvart (B).
A szentkerület középtengelyében díszes oszlopcsarnokos porticus állott (b), mely egyben a szintkülönbség szerint lépcsős lejáró is volt. Hatalmas méretű oszlopai évezredek után is szerencsésen fennmaradtak. Egy teljes oszlop még a helyszínen - in situ - összetört állapotban, bolygatatlanul feküdt. A 6 méter hosszú gránittörzs fehér márvány profilált oszloptalapzaton állott.

A beavatott belépőt az oszlopcsarnokos bejáratból ragyogó kép fogadta. A hosszanti elhelyezésű, 40x54 méteres udvart befelé pillérekkel határolt helyiségsor vette körül. Középen állott a központi szentélyépület fehér márványbontásos homlokzattal, lépcsős feljárattal. Ez előtt feküdt egy nagyméretű, 5 X 5,5 méteres oltáralap. Kisebb épületek és határoló falak tagolták még az udvar belső terét.
A központi szentélyépület két részből állott, a kétosztatú cellából és az oszlopos előcsarnokból. A lépcső, mely a kultikus cselekményeknél jelentős szerepet játszott, az előcsarnok középső belső szakaszán vezetett fel a magas pódiumon állott cella bejáratáig. Erre utal az udvar sóderes, döngölt szintje, mely megszakítás nélkül az előcsarnok teljes hosszában, egész az alapozásig húzódott. Erre lehet következtetni abból is, hogy az előcsarnok alapjának közepén a kőalapozás nem folytatódott, s a rétegek sem mutatták azt, hogy szemben a déli sarokkal, itt nagyobb bolygatással lehetne számolni. A díszes, fehér márvánnyal borított homlokzaton át jutunk az előcsarnokba A homlokzatot függőlegesen négy oszlop három részre tagolja.

A vízszintes tagolás is igen gazdag. A csarnok padozatán álló homokkő oszlopokat fehér márvány korinthosi composit oszlopfők koronázták, utána a bejárati architráv fríz következett, finom tagolással, kantharosos szőlőindás díszítéssel. Az architráv fríz bejárat alatti alsó felületét is gazdagon faragták, szeleket ábrázoló pufók arcok a szögletből növényi díszek felé fújnak. A bejárati architráv fríz felett mélységben is dúsan tagolt osztópárkány rész feküdt. Tojássor, cseppsor után lótuszkötegek sora zárja le az erősen mélyülő felületet.

Az osztópárkány felett futott a 9 m hosszú, hét részre osztott három mezős párkányzati jelenetes fríz. A leomlott márványhomlokzat fennmaradt darabjai között páratlan értékűek a fríz jelenetének faragott tömbjei. A 9 m-es jelenetből csak egyes töredékrészek hiányoznak, melyeket a tartalomból és a homlokzat építészeti tagolásából rekonstruálni lehet. Az alaprajzi jellegzetességekkel támogatva a jelenetes fríz oldotta meg azt is, hogy a hatalmas épületcsoportozat az egykori Savaria már eddig is feltételezett Iseuma volt.
A párkány zati fríz középső mezejét a főfelirat foglalja el. A II. és III. század fordulóján Pannónia és Noricum kőfaragásairól ismert, jellegzetes spirálvonalas örnamentikájú határolja. Szarkofágokon, oltárokon, sír- és egyéb feliratokon Sirmiumig, Intercisától Virunumig egyaránt megjelenik a keretelés.

A faragások korát a szarkofágokon említett konzulnevek évekre meghatározó pontossággal mutatják. A főfeliratnak kisebbik SAC feliratos része maradt fenn, mely esetleg ISIDI AUG SAC-ra egészíthető ki. A felirat két sorból állott. Az alsó sor utolsó betűjének már csak nyoma fedezhető fel. A főfelirat két oldalán a függőleges tagozás folytán a belső két oszlopnak megfelelően kissé előre- ugró két függőlegesen elhelyezett téglalap alakú tagozás következett.
Pannónia-Noricum-i spirálvonalas keretben, fülkésen mélyülő mezőkben egy-egy Victoria alak állott. A főfelirat baloldalán állott alak maradt meg. A kisebb bázison elhelyezett Victoria alak baljában pálmaágat, jobbjában koszorút tart, a felirat felé tekint. Keblei szabadon- hagyottak, leengedett ruhájának redőit a köldök alatt csomó fogja Össze. Az arc és a test megmunkálása igen finom. A testet és a ruha redőit, valamint szárnyait erős vörös színnel festették. Haja középen elválasztott.

A kétoldalt következő egy-egy hosszanti mezőt alakos jelenetek fedték. Jobb oldalon a Sothis kutyán lovagló Isis alakja látható,- amint jobbjában sistrumot ráz, baljában terményes kosarat tart. Tekintetével fenségesen előrenéz. Haja sokfürtű, ruházata egyszerű peplos. A kutya hátratekint, erőteljes lábai közül a jobb első lábát felemeli, a balt kifeszítve tartja. A jelenet Hadrianus-kori éremábrázolások óta általánosan ismert.
Dió Cassiusnak a római Isis-szentélyről írott sorai elevenednek meg, annak a Dió Cassiusnak, áld mint Pannónia Superior helytartója hosszabban időzött Savariában is. A Sothis kutyán lovagló Isis előtt Fortuna-Abundantia alakja áll. Baljában bőségszarut, jobbjában áldozati tálat, patcrát tart. Mozgása harmonikusan hullámzó, melyet a kemény vonalakkal faragott márvány szerencsésen emel ki.

A másik, oldalsó hosszanti mezőben a középen Anubis kutyafejű maszkjába öltözött és a szertartás alatt Anubissá vált Isis pap alakja látható. Baljában pálmaágat, jobbjában kerikeiont tart. Jobb oldalán Isis áll, fején modiussal, kezében tekergő kígyó, Anubis bal oldalán Osiris-Asklepios, fején ugyancsak modiussal. Míg a többi márvány a három éve folyó ásatás során került elő, addig az Anubis ábrázolásos követ már két évszázada ismeri az irodalom.
Schoenvisner István hatalmas alapvető munkájában közli és pontos rézkarc képét is adja. A homlokzat előtti délfelé eső szakaszon, ahol a relief állott, nagyobb beásás nyomai látszottak a rétegekben. Évszázadokkal előbb emelhették ki a márványt, így ismerhette már Schoenvisner és így került a múzeum lapidáriurnának berendezésekor mai helyére. Viszontagságos sorsát a felület erős kopása és a szélek át faragása is mutatja. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy ideig építőkőnek használták.

A sarkokon újabb, kissé előreugró hosszú téglalap alakú mezők következnek. Az Isis-ábrázolásos jelenet mellett a római korban Mars istennel azonosított Harpokrates alakja állott. A kő kissé sérült, feje valamint a lába bokától hiányzik.
Az i. e. V. század óta már ismert testtartásban, bal lábára támaszkodva áll a meztelen alak. Jobbjában lefelé fordított lándzsát, baljában hosszú szögletes pajzsot tart. Köpenye a balváll mögött lóg le. Bal oldalán a vállon átvetett, szíjjal felerősített kard függ. A Victoria alak felső keretrészéhez hasonló szegély zárhatta le a mező felső sérült szélét.

A reliefes díszítés oldalt is folytatódott. Ugyanezen kő keskenyebbik oldalán fülkés, felül íves elhelyezésben Hercules alakja áll. Jobbjával bunkójára támaszkodik. Arca II. század végi vonásokat mutat. A reliefsor meghatározta a homlokzat tagozását, továbbá azt, hogy a reliefes díszítés az előcsarnok oldalán is folytatódott.

A márványfelületek faragásából a provinciában foglalkoztatott műhelyre lehet gondolni. Noricum anyagában is ismert a kőfaragó műhely tevékenysége, rutinos, jó munkájukkal kiemelkednek az átlag-provinciális mesterek közül. Victoria és Mars-Harpokrates alakjai az i. sz. II. század végének sablonos ábrázolásai. Jellemző a keretelés és a kissé fülkés elhelyezés. Laposabb faragásúak a kétoldali hosszú mező jelenetei. Bár az alakok a római i. sz. II. század végi és III. század elejei szobrászatban sablonosak, hiszen Abundantia, a Sothis kutyán lovagló Isis, valamint a maszkot viselő Anubis más ábrázolásokról is ismert; mégis a provinciális műhely részére különleges feladatot jelentettek.
A jelenetes fríz tartalma érdekes egyesítése a II. század végén kedvelt keleti kultuszoknak, a császárkultusznak és a helyi kultuszoknak. A sablonos Victoria alak jobbjában tartott koszorújával, a császár áldásos uralma folytán bőséget hozó Abundantia, valamint Mars alakjai a császárkultuszra utalnak. Külön jelentőséget kap a Hercules ábrázolás, mert Commodus óta a Severusok korán keresztül állandó kapcsolatot tart fenn a császártisztelettel, már Commodus is Herculesként tiszteltette magát.

romaikor_kep



Határozottan az Isis-kultusz és szertartás körébe utalható a két oldalsó jelenetes mező. Ugyanakkor az általános Isis-jellegzetességeken túlmenően a helyi kultuszokra utalnak Mars és Hercules alakjai is. Mars-Latobius és Hercules tisztelete éppen a kelta őslakosságú területen ismeretes. A reliefek sorba állítását megkönnyítették a felső felületekbe bevésett csapolások helyei. Közel fél méter mélyen előrehajló koronázó márvány párkány zárta le a frízsort. A koronázó párkányzat fedőlapi ára az egyik csapolás tanú-, sága szerint meredeken elhelyezett fagerendák támaszkodtak.

A kétosztatú cella padozatát terrazzo fedte. Beesett lepénydarabjai a keskeny helyiségekre tagolt pince padozatán feküdtek. Az épület belső helyiségeinek fel töltési rétegeiből előkerült egy-két nagyszemű mozaikkockából még nem lehet kétséget kizáróan arra következtetni, hogy a padozatot mozaik díszítette volna.
A cellákat-belülről falfestmény borította. A falakról levert és a feltöltési rétegekben fennmaradt falfestményes vakolattörmeléken fehér alapon vörös sávok láthatók. Vörös, sárga, zöld és kék színű falfestmény töredékek kerültek elő a külső és belső udvart határoló fal közeléből és a külső udvart lezáró nagy épülettömb környékéről.

A cella külső oldalát égetett agyag négyszögletes antefix sor koszorúzta. A szögletek kiugró pilléres tagolására a koszorúpárkány homokkő darabjainak alakjából következtetni lehet. Az éremleletek Traianus középbronzával kezdődnek, míg a legkésőbbi az összeomlott oltáralapozás törmelékrétegében talált Constantinus kis bronz.
A kisebb leletek közül leheletfinom megmunkálásával kiválik Ámor és Psyche márványtorzó szobrocskája. 10-12 éves kornak megfelelő nagyságban ábrázolja a gyermeki testeket, amint gyengéden egymáshoz hajolnak. Egy nagyobb fogadalmi szobor (feltehetően Venus szobor) jobboldali mellékfigurái lehettek, mert nagyobb ruha redőtöredékek látszanak mellettük. Finoman faragott csonthajtű, elefántcsont dobókocka, bronz orvosi kések feküdtek még a gazdag üveg- és kerámiaanyagot tartalmazó rétegekben.

Különösen értékes anyag került elő a szentély telepítése előtti rétegek kunyhó és paticsfalas építményeinek tűzhelyeiből. Az I. század végének és a II. század elejének kelta hatást mutató helyi kerámiai termékei mellett a terra sigilláták is szép számmal szerepelnek.
A széles kiterjedésű fényes szentély a hívek nagy számát is feltételezi. Bár a reliefes friznek vannak helyi vonatkozásai, azonban a tervszerűen telepített nagy épületcsoport, az alaprajz vonalai Itálián keresztül közvetített erős keleti hatásokra mutatnak. A hívők több udvaron keresztül jutnak beavatások fokozata után a belső szentélybe. A magas épületrészek, oszlopcsarnokok és a díszes porticus zsúfolt képet mutathatott és lenyűgöző hatást kelthetett a szentkerületbe belépőkre. A látványok szépsége ettől kezdve mindjobban fokozódott, egész a központi szentélyépület fehér márványborítású homlokzatáig.

Itt játszódott le az Isis-tisztelet egyik főszertartása, a reggeli mindennapi istentisztelet. Ragyogóan csillogtak és élővé váltak a párkányzati fríz isteni alakjai, az északkelet felé tájolt homlokzaton, midőn a szertartás alatt a felkelő nap sugarai rásütöttek.
Herculaneumi falfestményekről jól ismert az Isis-szertartás. A főpap a lépcső tetején állva feltartott kehelyben mutatja be a Nílus-víz áldozatot. A papi személyek az Isis-ábrázolásos reliefről már ismert csengő-bongó hang-szert, az ún. sistrumot rázzák, miközben a hívők a földre borulnak. Az áldozatot a szentély homlokzata előtti oltáron mutatják be. Ünnepi alkalmakkor (pl. Osiris halála, feltámadása) körmeneteket tartanak a szentkerületen belül. Az istenségek szobrait körbe hordják és a szertartásnak csodás megtisztító erőt tulajdonítanak.

A vezető szerepet az Isis-kultusz gyakorlása terén az italikusok játszhatták. T. Barbius fehér márványoltára az ismert híres kereskedőcsalád szerepére figyelmeztet. Isis tisztelete a kereskedők közvetítésével terjed el erősen, Itália, Egyiptom és a Kelet közötti kereskedelmi kapcsolatok miatt. Isis-Phária vagy Isisi-Pelágia a kereskedő szerencsés hajózását és áruszállítását is elősegítette. A pompeji Isis-szentélyt is kereskedő család építi újjá.

romaikor_kep



Az Itáliából Aquileián keresztül beáramló keleti hatásokat még csak fokozta a II. század végén a közvetlenül keletről - Sziriából és Palesztinából - Pannónia területére települt réteg. A szertartásban is kiváltságosabb szerepet játszó italikusok és keleti származásúak mellett, a hívők széles rétegét (erre utalnak a szentkerületnek az északi provinciákban szokatlanul nagy méretei) a helyi lakosság tehette ki, akik között nagy számban voltak már a városba, illetőleg annak peremére költözött romanizált benszülöttek.
A közeli Noricum Isis-Noreia szentélyei közül Flavia Solva (Leibnitz melletti Freuenberg) Isis-szentélyén az előcsarnok közepén felvezető lépcsős megoldás megegyező. A nagyméretű oltáralapozás, bár közelebb az épülethez, de hasonlóan helyezkedik el. Alapraj- zilag majdnem teljesen megegyező a noricumi, (mai glánvölgyi) hohenteini Isis-szentély. Előcsarnokkal ellátott kétosztatú cellás épület, mely méreteiben szerényebb a savariai szentélynél.

Eltérő, hogy a belső cella hátfalánál négyzetes alakú bázis nyomai láthatók, ez esetleg az állandó Isis-Noreia szobor alapjául szolgált. Hasonló tényre enged következtetni a már említett Flavia Solva-i szentély exedrás hátsó szentélyfala, továbbá az is, hogy a virunumi ásatásokkor Isis-Noreia szobor került elő.

A savariai temetőanyagok tanúsága szerint már az I. század végén és a II. század elején széles romanizált bennszülött réteg élt a városban, mely csak megsokszorozódhatott az i. sz. II. század végén, midőn a város jelentősen megnagyobbodott. E széles réteg a számára bizonyára idegen Róma- és császárkultusznak a Forumon állott fényes szentélye mellett (Capitohumi Triás-templom) szívesebben vett részt az ősi termékenységi kultuszokkal rokon hitet hirdető Iseum szertartásain. Róma bölcs, birodalomalkotó szellemének példája a császárkultusz elemeivel kevert homlokzati relief ábrázol ás is, mellyel a szélesebb rétegek körében megértett és szívesebben követett hitet magához láncolta és politikai céljaira kihasználta.

Az Iseum hatalmas épületcsoportjának egész a város pusztulását jelentő 455-56-os földrengésig állnia kellett. Azonban a lehullott márványok és a központi szentélyépületre kívülről futó merőleges árkok metszetei azt mutatják, hogy az épület használatának volt olyan időszaka, midőn pogány kultikus célokra már nem szolgált.
A kereszténység elfogadása után a pogány kultuszhelyek Savariában válságos helyzetbe kerülnek, hiszen Quirinus vértanúsága és a tiszteletére emelt bazilika, a keresztény jelvényekkel díszített feliratok mind arra mutatnak, hogy Savariában a kereszténység a IV. század elején már igen erős volt. Az Isis-tisztelet Rómában még hosszú ideig tartja magát, és csak 392-ben, a pogány istenségeknek teljesített áldozatok betiltásával szűnt meg hivatalosan, bár egyes helyeken még később is tisztelték. Pannónia provinciában azonban ily hosszú továbbéléssel az erős helyi kereszténység miatt nem lehet számolni. Az épületek zömét az i. sz. 456-os földrengés tette tönkre. A nagyméretű oszlopokkal díszes porticusos csarnok oszlop törzseinek repedései is egy hirtelen nagyerejű rázkódtatásra mutatnak.

Az V. század közepének pusztulásával azonban még nem ér véget az Iseum területének története. Az egységes terv szerint telepített szentkerület mellett lakó-épületrészek is voltak, melyek csatlakoztak a külső falhoz. Ezeknek rétegviszonyai rámutattak arra, hogy a pusztulás után a terrazós padozatú helyiségek felett vert agyagfalú épületek állottak, melyek tűzvésznek eshettek áldozatul. Az egyik épület összeomlott, romjai alatt egy érintetlen marhacsontváz feküdt.

A VI. században már teljes lehetett a pusztulás. Germán női sír aknáját ásták be az oszlopcsarnok melletti törmelékrétegbe. Jellegzetes csontfésűje, fekete gyöngysora, karperece még érintetlenül feküdt mellette.

A középkor folyamán, de különösen a barokk korban a nagy építkezések idején köveit elhordják. A porticus nagyméretű oszlopaiból néhányat a XIII. században a közeli Jákra szállítottak, hogy az apátsági templom építésénél felhasználják. Erre azonban nem került sor, hanem a templom közelében elásták őket. A jáki apátsági templom renoválása- i kor, a múlt század végén újból megtalálják, egyes darabjait kiemelték, egyikükön ma is az első világháború halottainak névsora olvasható. Ugyancsak a porticus oszlopcsarnokából származnak azok az oszloptörzsek, melyek a múzeum előtt állnak, s melyeket már a XVIII. század végén Schoenvisner publikált.

A föld alatt már csak alapjaiban fennmaradt épület még a második világháborúban is szenvedett. Északnyugati sarkát egy bomba az 1945-ös bombázás során eltalálta és jelentős részt szakított ki a központi szentélyépület cellarészének alapjaiból. A négy éve tartó ásatás a mai Szombathely belterületén, az egykori Savaria egyik legjelentősebb középületét tárta fel. Nagysága és gazdag kiképzése arra mutat, hogy az Isis-kultusz lényeges szerepet játszott a város életében.

Az évezredek során elfeledett épületcsoport most újból életre kelt. Az antik városnak bazalt utakkal határolt nagy kiterjedésű területe teljes egészében kibontásra kerül. A rekonstruálható részletek helyreállítása után a már eddig feltárt és fenntartott antik romokkal láthatóan kirajzolódnak az ókori nagyváros körvonalai.
A mai, Thököly utca, II. Rákóczi Ferenc utca, Zrínyi Ilona utca és Vorosilov út közötti területen rendezik majd be az újabb romkertet. A központi szentélyépület alapjai teljesen megóvhatok. A homlokzat 9 méteres magasságig helyreállítható. Az eredeti részletektől színben és anyagban elütő, de az eredeti vonalak hangulatát visszaadó kiegészítés keretében a megmaradt fehér márvány faragások ragyogóan érzékeltetik majd az egykori római város fényét és nagyságát.


Forrás: Szentléleky Tihamér - A Szombathelyi Isis-szettély