logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A savariai Isis templom hétköznapjaihoz.

A savariai Isis templom hétköznapjairól nem maradt adat. Kétség nem férhet hozzá, hogy eleven vallási élet és hozzátartozó széleskörű adminisztrativ tevékenység zajlott a falai között. A hétköznapokat a saját belső törvénye szabályozta, amely Savariából szintén nem maradt fenn. A törvény a birodalomban érvényes vallási szabályrendszernek is megfelelt nyilván, amely értelmében a római nép hivatalos vallásai közé tartozott a Kr.u. I. századtól fogva, azaz a római jog vallási rendelkezései vonatkoztak rá is. Emellett a város szervezetéhez valamint mindennapi életéhez is alkalmazkodott.
Savaria colonia volt, ami szintén a római jog maradéktalan érvényesülését jelentette nem csak a város falai között, hanem tágabb területén fekvő intézmények így a szentélyek részére is. A szentély fölöttes városi hatósága a városi pontifexek illetve a duumvirek vagyis az egy évre választott városi előljárók voltak. Nincs tudomásunk sem birodalmi sem tartományi jellegű szervezettségéről vagyis bármilyen hierarchiájáról a vallásszervezetnek, azaz valamennyi helyi szentély, így a savariai is önállósággal rendelkezett.

Az önállóság azonban nem jelentett kirekesztést más tartományokból, településekről érkező beavatottakkal, hívekkel szemben, akik ugyanúgy gyakorolhatták hitüket mint saját szentélyükben, azonban adminisztratív módon nem tagozódtak az adott templom hívőközösségébe. A templomot ez utóbbiak tartották fenn alapvetően, emellett természetesen bármilyen kívülről érkező adomány hozzájárulhatott a fenntartásához. A templom fenntartása részben a hívek adományaiból részben a beavatások költségeiből adódott össze, emellett a papság végezhetett olyan tevékenységet is, amelyért fizetség járt nekik. Egyes templomok falai között különböző gazdasági jellegű tevékenységek is folytak illetve részt vettek a kereskedelemben is, amelyek szintén a templom és a személyzet fenntartásához járultak hozzá.

A templom személyzete elsősorban a vallás titkaiba mindhárom szinten beavatottak köréből kikerülő papságból állt, akiket görög nyelvterületen összefoglalóan pastophorosoknak neveztek. Mivel a vallás a birodalom latin nyelven beszélő részébe görög nyelvterületről érkezett, a tisztségnevek is görögül maradtak fenn. Latin nyelvterületen a papokra általánosan alkalmazható kifejezéssel illették őket, azaz sacerdos a címük.
Néhány belső általában görög szóhasználat szerinti tisztségcímnek latin nyelvű megfelelője nincs is. A római jog rendszerén belül rájuk vonatkozóan egyedül a sacerdos kifejezést alkalmazták. Számukat meghatározta az illető templom mérete és gazdasági lehetőségei. Élükön a szentély főpapja állt a sacerdos maximus vagy summus sacerdos avagy más kifejezéssel propheta primarius. Õt határozott időre választották a pastophorosok azaz sacerdosok közül. A papság tagjainak meghatározott feladatköreik voltak. Közülük került ki a szent iratok magyarázója (hierogramateus) illetve az irnok (pterophoros), a templom szent tárgyainak őrzője (secretarius) továbbá az istenszobrok öltöztetője (stolista vagy hierostolista), rajtuk kívül az énekesek, a zenészek.
Néhányan a papok közül az asztrológiához illetve a hozzá kapcsolódó jövőbetekintéshez is értettek, ennek megfelelően rájuk vonatkozóan fennmaradt a hivatalos címnek nem tekinthető astrologos, horoscopos illetve vates kifejezések. A savariai templomból két sacerdosi címmel rendelkező papot ismerünk, akik apa és fiú voltak.

romaikor_kep



A jelenség az a római kort megelőző időben gyökerező helyenként kimutatható szabályt tükrözheti, hogy az apákat a fiúk kell kövessék a papságban három generáción keresztül. A rendelkezés egyes misztériumvallásokkal kapcsolatban mutatható ki, a birodalomból ismert esetek az egyiptomi eredetű kultusszal kapcsolatban azt mutatják, hogy esetükben helyi rendelkezések, saját törvények bírtak hatállyal, amelyek értelmében akár éves, akár élethossziglani is lehetett a papság. Savariában az egyetlen ismert feliratos adat a papság családon belüli kontinuitására utal, amint a korban a szomszédos Poetovióban (Ptuj, Szlovénia) is.

A hierarchiát szigorúan betartó papok a templom területén éltek. Általában a hivatásuknak élő, a világiaktól öltözetükben is elkülönülő emberek voltak, akik más hivatalt ritkán vagy egyáltalán nem töltöttek be. Sajátos egyiptomi jelleget kölcsönzött nekik mellükön sajátos csomóba kötött fél felsőtestüket meztelenül hagyó lenvászon ruhájuk, kopaszra borotvált fejük. A papságnak nem volt feltétele az egyiptomi származás, bárki pappá lehetett, aki átesett a nehéz feltételekhez kötött beavatásokon. A templom területén élő papok közösségi életet éltek.

A templom területén ideiglenes szállást kapott a beavatásra váró is, aki az önmegtartóztatási és egyéb követelményeknek a legmegfelelőbben a templom falain belül tehetett eleget. Beavatást bármelyik pastophorus végezhetett, aki a megfelelő szertartás nyomán megkapta az isteni útmutatást, illetve megbízást a beavatás elvégzésére. A beavatás meglelhetősen magas költségigénnyel is rendelkezett a megfelelő éltevitel követelménye mellett.
Az elkötelezett beavatottak mellett nagyobb többséget alkottak a laikus hívek, akik az ünnepi körmenetben tüntek fel nagyobb számban. A beavatottak és a hívek közötti különbség az ünnepi körmenetekben mutatkozott meg, eszerint a beavatottak külön csoportban mentek a körmeneten belül, beavatotti mivoltukat is jelző ruhákban. Továbbá ők bemehettek a templom belsejébe, míg a világi hívek az előcsarnokban kaptak helyet a szertartások alkalmával, legyenek azok a mindennapos hajnalban kezdődő rutin, avagy a rendszeres éves ünnepekhez illetve az esetleges beavatásokhoz kötődő szertartások. A beavatottak közül kerültek ki az ún. óra papok is, akik rövid időre öltötték magukra egy tényleges pap szerepét.

A hívek (cultores) egyesületekbe csoportosultak (collegium). Ezek a csoportok a görög és római vallásos társulások szervezetét mutatják. Ezzel a szervezettel a hívek elkülönültek a papok társaságától, azonban a római collegiumok szervezetének megfelelő felépítésük következtében nem nélkülözték a papi közreműködést a közösségi életben. Szükség szerint szervezetten és összhangban lépnek fel akár politikai érdekeik védelmében is, ahogy pompeji választási falfirkák tanusítják, azzal hogy beavatottat juttatnak valamely városi elöljárói székbe.

A templom területén a szentélyen és a papok lakásain kívül műhelyek is helyet kaptak, amelyek nem csak a templom gazdasági tevékenységében jutottak szerephez, hanem nyilvánvalóan az épületek illetve szertartási kellékek karbantartási munkáit is végezték illetve előállították a szükséges dolgokat. A savariai templom területének nagy és jól tagolt épületegyüttese az említett jelenségeknek mind helyet adhatott. Ugyanígy a számos szertartási kelléket is ott raktározták.

A hétköznapi cselekmények minden apró savariai helyi részletének meghatározására nincsen lehetőség, viszont az ismert források szerint nagyvonalakban körvonalazni lehet a hétköznapi rutin egy részét, hasonlóképpen az ünnepeket lebonyolításának egy részét is. A nap első órájában nyitották a szentélyt és kerül sor a napi áldozat bemutatására. Az erre kijelölt pap megmosdatta és felöltöztette az istenszobrot, másik pedig az oltárokat járta körbe és kisebb áldozatokat mutatott be rajtuk. Napközben került sor a nyilvános közösségi, valamint magán istentiszteletekre.

A vallás legfőbb ünnepe tavasz elején a ploiaphesia volt (március 5) más néven navigium Isidis, ez alkalommal került sorra az Apuleius által leírt nagyszerű körmenet (Metamorphosis XI) valamint a hajó szertartásos vízre bocsátása. Savaria nem feküdt tengerparton ennélfogva nyilván a Sibaris folyócska (ma Perinth patak) sodrára bízhatták a szépen feldíszített hajót. Az apuleiusi leírás az ünnep kihirdetésének módjáról, miszerint egyik pap kiállt a szentély elé az emelvényre, amely előtt a hívek két csoportra oszolva figyeltek igazolást nyer egy herculaneumi festmény által, amely éppen ezt a pillanatot is ábrázolhatja.

A legfőbb évi ünnep kihirdetése Savariában sem lehetett másképpen. A szentély előtt állt az oltár, annak két oldalánál csoportosultak a beavatottak, a lépcső tetejéről pedig a temploim papja kihirdette, hogy: ploiaphesia! Az új év, az új élet kezdete.




Szabó Ádám