logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A városi építészet.

Az Augustus császársága idején elfoglalt és a Kr. u. 1. század első felében tartománnyá vált Pannonia területén az egyik legjobban ismert ilyen jellegű város Colonia Claudia Savaria, a mai Szombathely.
A Claudius idején kiszolgált legionáriusok letelepítésére létrehozott város alapításakor 570 x 820 méter (római mértékegységben 16 x 25 actus) nagyságú területen helyezkedett el. A főtengelyekkel együtt 9-9 utca szelte át területét, nagyjából a négy fő égtájnak megfelelően.

A főutak 12 méter, a mellékutak 8 méter szélesek voltak, felületüket nagy méretű bazaltkő lapok borították, alattuk pedig általában embermagasságú csatornarendszer húzódott. Az utak szabályosan váltakozó, előre megtervezett lakótömbökre osztották a várost: 92 x 41 méter, illetve 41 x 41 méter nagyságú insulák váltogatták ritmikusan egymást.

A rómaiak a települések alapításakor a szabályos városalaprajz kialakítására törekedtek. Nagyobb őslakos-település várossá válása esetében a létező utcarendszer miatt ez nem volt könnyen kivitelezhető. Az újonnan alapítottakban azonban szabályosan alakították a város szerkezetét. A mértani alakzatú városterületen párhuzamos és merőleges volt az utcarendszer. Ehhez a szerkezethez illeszkedtek a közművek.

Savaria alapításának idején kezdődött meg a római úthálózat kiépítése Pannóniában. Az épített utak, a hidak, a meghatározott távolságra fekvő (Savaria körzetében l ,5 km) lóváltó állomások és szálláshelyek, a postaszolgálat a császárkori civilizáció legjellemzőbb létesítményei voltak, amelyek szinte az újkorig nem találtak követésre.
Valóban minden út Rómába vezetett, és a birodalmi igazgatást volt hivatva könnyíteni és gyorsítani. Kiépítésük méreteit már a 12 táblás törvények előírták. A birodalom területi növekedésével a távolsági utak fontossága minden római polgár- katona és kereskedő számára nyilvánvaló volt.

romaikor_kep



Augustus az utak építését és gondozását a mindenkori császár kötelezettségévé tette. Ennek fontosságát a Forum Romanuman felállított arany mérföldkövet is kifejezésre juttatta. A főutak behálózták a birodalmat. A tájékozódást és az utazást olyan menetrend biztosította, amely az utak kiindulásától a célállomásig megadta az egyes városok, a közlekedés tekintetében fontos települések és az elágazások távolságadatait
Az utakat jól alapozták, felületüket esetenként kőlapokkal burkolták. A pannóniai utak általában 4-5 m széles, 50-60 cm magas, jól döngölt kavics vagy kőzúzalék töltésen vezettek. Évszázadokig felismerhetők maradtak, és kitűnő közlekedési vonalat jelentettek a középkorban is.
A legfontosabb utak felületét, mint a Rómából délre vezető Via Appiáét, kőlapokkal fedték. Pannóniában a járófelületet keményre döngölt kavics jelentette, amelyet habarcsos massza fogott össze. Csak a városi utcákat és esetenként az országutak városból kivezető szakaszát burkolták bazaltlapokkal; pl. Sallában, Savariában, Scarbantiában, és kővel Aquincumban.
Savaria alapításakor még nem voltak kőbányák, téglagyárak, de hiányoztak az építőanyag szállítását lehetővé tevő kiépített utak és hidak is. Ezért a város házait kezdetben fából, és vályogból készítették melyhez Pannonia hatalmas, egybefüggő tölgy erdejei és az itt talált jó minőségű agyag szolgáltak nyersanyagot. Fából és földből készültek a város legkorábbi védművei is.

A Kr. u. 2 század elejétől kezdve rövid idő alatt megváltozott a város képe, hiszen nem csak a középületek és templomok, hanem már a város lakóházai is kőből épültek. A gyors és átfogó városrendezés következtében alig egy emberöltő alatt Savaria képe jelentősen átalakult. Nem csak a birodalom központjára, hanem a kisebb városokra – így Savariára is - jellemző volt a vízvezetékek és fürdők kiépítése. A környező hegyek forrásaitól 25 km hosszú, földalatti boltozott vízvezetéket építettek, amely nem csak az egészséges ivóvizet adta, de a közfürdőket is ellátta. A város teljes területét csatornázták, az utakat hatalmas bazaltkövekkel burkolták.

A középületeket szobrokkal, impozáns kőfaragványokkal, mozaikokkal díszítettek, de a lakóházak többségét is falfestmények, gipsz-stukkókal díszítették. Mivel a város egyben kereskedelmi központja is volt a provinciának ezért elkerülhetetlen volt a kézművesség ágazatainak meghonosítása.