Pannoniában a vidéki telepek, villák és vicusok funkciója elsősorban gazdasági jellegű volt. Fő megélhetési forrásuk a földművelés és állattenyésztés. Régészetileg a vasszerszámokon keresztül lehet leginkább a település gazdasági tevékenységére következtetni (Fig. 24.4, 6). Szántóföldi művelésre utalnak a sarlók és ösztökék. A szőlőmetsző és ágvágó kések, valamint kapa alapján szőlőés gyümölcstermesztés is folyt a telepeken.
A gabonatermesztéshez kapcsolódnak az őrlőkövek, amelyek földbe mélyített házakból, gödrökből és kőépületekből egyaránt előkerülnek. Ezek a már kelta lakosság által is használt kétrészes, forgatható kézi malmok használatban voltak egészen a késő római korig (Fig. 24.9). A háziipar meglétét az őrlőköveken túl szövőszéknehezékek, orsógombok és egyéb csont, kő illetve vasszerszámok bizonyítják (Fig. 24.7-8).
A megőrölt gabonából a házak sarkában vagy a házak mellett lévő, szabadtéri sütő kemencékben készült a kenyér. Néha csak az átégett paticsfolt mutatja e kemencék helyét, ritka a jól megépített kőkemence. Koruk az 1-4. századig terjed, hiszen kenyeret sütni mindig kellett (Fig. 23.4, 7-8).

A fazekas kemencék a helyi kerámiagyártás bizonyítékai. Mind Pátyon, mind Budaörsön kerültek elő fazekas kemencék, elsősorban a római kor első két évszázadából. A legegyszerűbb gödörben való égetéstől, a kelta hagyományú, kétosztatú kemencéken át a már fejlettebb, négyszögletes kemencékig sokféle változat előfordul (Fig. 23.1-3, 5-6). A fémművességre utaló vassalakok a budaörsi telep életének elejéhez és a végéhez köthető műhelyekből, gödrökből származnak. Egy nyeles vaskanál a bronz vagy ólomöntés kelléke volt. Pátyon a fém-művességet a salakos műhelyeken túl egy félkész bronzcsat jelzi. Félkész csonttárgyak illetve a csontmegmunkálás során lehullott szarv és agancstöredékek a késő kelta illetve az 1-2. század fordulójára keltezhető objektumokból származnak Budaörsön.

A limes hátországában lévő, 5-10 km-es körzeten belül található vidéki telepeknél, mind az 1-2. századi bennszülött telepek, mind a későbbi villák, vicusok esetében felmerül a katonaság ellátásának szerepe. Ez főleg a mezőgazdasági termelésre vonatkozik. Budaörs, lévén mindössze 6 km-re Albertfalva és Campona táborától, 9-12 km-re az aquincumi ala és legio táboroktól, beleesik ebbe a körbe.
Közvetlen bizonyítékot erre az ellátó funkcióra nem találunk. Esetleg csak az a 4. századi bélyeges tégla töredék említhető meg (legio II adiutrix) mely egy szemétgödörből került elő a telep északi részén. Polgári építkezéshez a katonaság nem szállított építőanyagot, de egyes emberek kaphattak a katonaságtól téglát különböző szolgáltatásokért pl. gabonaszállítás stb. cserébe. A késői időszak nagyméretű tároló edényei, kétfülű korsói is alátámasztják a még virágzó mezőgazdasági termelést a 4. századi telepen.

A település lakóinak romanizáltsági fokát jelzik a római étkezési kultúrára jellemző dörzstálak és a római díszedények, a terra sigillaták egyre növekvő mennyisége. Életmódjukra és az írásbeliségére utalnak a bronz és vas írószerszámok, mécsesek, lámpafüggesztők, a vas gyertyatartó, mérleg súlyok, ládika tartozékok, stb. (Fig. 24.1-3, 5). A hétköznapi szórakozás maradványai a csont dobókockák, kerek zsetonok, gyerekjátékként használható csonttárgyak, agyag és fémkorongok, stb.
A viseleti tárgyak, ékszerek (Fig. 16.2), tükrök, orvosi és kozmetikai eszközök mind a telep lakóinak életét tükröző apróságok, amelyek a kerámia, bronz és üvegedények maradványaival együtt kirajzolják egy több évszázadon keresztül lakott település mindennapjait.