A Kórház-u. 7. szám alatt 1972-ben Bertalan Vilmosné a középkori városkutatás érdekében folytatott régészeti feltárásai alkalmával római kori épületmaradványokat talált, melyekről rövidesen kiderült, hogy a legios tábor K4 kapujához tartozhatnak. A római kori építményre Nagy Tibor még ugyanabban az évben rábontott a megkezdett felületeknél, így nagyjából már ismertük a két kaputorony helyét, amikor 1973 őszén ezen a ponton megkezdtük az ásatást azzal a céllal, hogy tisztázzuk a kapu alaprajzát, határozzuk meg építésének idejét, esetleg periódusait.
1973. folyamán először megkerestük a kapuhoz vezető via praetoriát, a via sagularis és a via angularis burkolatát, dokumentáltuk különböző periódusait, utána a kaputól É-ra és Ny-ra feltárt raktárak és egyéb épületek, valamint a porta praetoria kapcsolatát kerestük. Csak 1974 folyamán került sor a táborkapu teljes alaprajzi tisztázására.

A Vöröskereszt utcában feltárt római kori útrészletek alapján ki lehetett számítani a kapu íve alatt áthaladó via praetoria és via sagularis kereszteződésének a helyét. A feltárásokból aztán kitűnt, hogy utóbbinak K-i szakasza itt a kapu térségében a táborfaltól 7, 20 mre van. A két út kereszteződését sajnos 5-6 kábel fedi, és mellettük a modern épület (209/b számú) rátelepedett a kapu Ny-i szegélyére. Ezért esetleg a kábelek elbontása után lehet majd erre a pontra néhány év múlva visszatérni. Viszont a via praetoria mindkét oldalán megtaláltuk a Kórház utcától É-ra az utat szegélyező első épületek helyét. Az egész kapu-építmény ÉD-i irányban 38 m széles területet foglalt el. Egy ÉD-i irányú árokrendszerrel 1973 és 1974 folyamán az alábbi problémákat tisztáztuk:

Az É-i metszetben a kiszedett táborfal 160-180 cm széles teknője mellett, attól K-re egy lekövezett út mutatkozott. A faltól Ny-ra szintén útburkolat nyoma látszik, amelyre apró szemű, puha mészkövekből kirakott érdes felületű burkolat jellemző. E fölött egy vastag beégés látható cölöpnyomokkal. Ugyancsak az É-i metszetben tűnt elő a via sagularis helye, amelyet két ízben is megújítottak. Legfelső rétege tehát a harmadik periódus lekövezése fehér habarcsba ágyazott gömbölyű kövekből és téglatöredékekből állt. Ez a harmadik útburkolat kicsit K-felé csúszik el a korábbi útvonal nyomvonalától és ráterjed az elbontott vallum helyére. Kirajzolódott az É-i kaputorony építménye, amelynek felmenő falából Ny-i és Ény-i oldalon, valamint a Dny-i saroknál három sor kváder látható, az eredeti helyén. Érdekes, hogy az É-i kaputorony felmenő falai nyolcszögletűek, az alapozás ezzel szemben kőralaprajzú.

Megváltozik tehát a torony Nagy Tibor által feltételezett formája és mérete, mert nem lesarkított téglalap alakú volt a torony alaprajza, hanem szabályos nyolcszöget rajzolt ki. A torony belseje tömör, kőzuzalékkal és kőfaragás során keletkezett nagy mennyiségű kőporral vegyes földdel döngölték be a pincét és a földszintet. Eredeti járószintet nem találtunk, mert az magasabban volt az elbontáskor keletkezett szintnél.
A külső járószint azonban megőrződött a kapu Ny-i oldalán és a személyforgalom számára készült déli átjáróban. Ez fehér, öntött habarcsos, amit egy későbbi időpontban sáros földdel betapostak, majd az idők folyamán megemelkedett szintre újabb öntött padlót húztak. Az utóbbi járószint keletkezésével egyidőben cölöpöket vertek le. Egy következő átalakítás alkalmával faszerkezettel - állvánnyal támogatták meg az omladozó tornyot. Az sincs azonban kizárva, hogy a cölöpnyomok, amelyek szabályos távolságban veszik körül a nyolcszögű építményt, a felső emelet építésének állványozásából valók.

Az É-i kaputorony D-i oldalához KNy-i irányban 360 cm széles támpillér csatlakozik, ezen az eredeti helyen három lábazati párkányrész maradt meg. Már egy későbbi beépítésnek a nyomai azok a vékonyabb falak, amelyek között őrlőkő hevert, néhány sárga mázas és besimított díszű edénytöredékkel. A kaputorony Ny-i oldalán kulcs alakú falnyelv csatlakozik a nyolcszög oldalához, ezen mérföldkő töredéke és oszlop maradványa hevert. Ezen az oldalon is kirajzolódott egy támpillér körvonala, illetve annak D-i szegélye. (A támpillér fölött KNy-i kábel vezet, ezért itt 2 m széles tanúfalat kellett hagyniuk.)
A kapu középtengelyében széles, falazott csatorna futott KNy-i irányban, amit a középkor folyamán éppen a kapu közepén egy hatalmas beásásnál megbontottak. A beásás oka, hogy kutat építettek ide, a leletanyag szerint feltehetően a XIII. században. Ugyanebből származnak a kapu középső bejárójába épített kemencék. Ebben is a XIII. századtól kezdve találhatók jellegzetesebb leletek, a kemence betöltésében a XV. századra jellemző vasszerszám együttes volt.
A római táborkapu K-i oldalán a két kaputorony közötti szakaszon mindenütt megvan a római kori útburkolat, kezdetben fehér öntött, habarcsos, később téglatöredékkel bedöngölt lekö ve zésként. A korábbi fehér öntött, habarcsos burkolatra négyzet alakú kőlapokat helyeztek, ezekből összesen öt darabot még in situ találtunk, a többit középkor folyamán építőanyagként elszállították.

A kapu elbontásának idejére némi támpontot nyújt az a sok faragott kőtöredék,amelyeket szabályosan feldaraboltak. Kb. azonos méretű kockákra vágva három sorban rakták le a hatalmas tömböket a déli átjáró előtt, kb. 3 m széles sávban, annak K-i oldalán. A felszerelt épületfaragványok, amelyek között párkányok, pillérek, boltívek, oszlopok stb. töredékei ismerhetők fel, a téglatöredékekkel bedöngölt felső járószinten hevernek oly módon, hogy a kövek és a római burkolat között átlag 8 cm vastag földes-iszapos réteg látható. A kapu már hosszú ideje nem lehetett használatban, amikor előtte álló épület maradványokat egymás mellé három sorban lerakták.
A kövek alatti földrétegben ugyanis jellegzetes későrómai mázas kerámia töredékei, elvétve egy-egy besimított cserép és fekete jellegtelen késői töredékek maradtak meg. Koruk a IV. század legvégére, az V. század elejére keltezhető. A kövek viszont már úgy kerültek erre a helyre, hogy a kapu előtt két kút állott, ez is mutatja, hogy eredeti funkciója már nem volt a kapunak. A köveket ugyanis hozzá igazgatták a kút kávájához. Egy későbbi periódusban viszont úgy emeltek két középkori épületet a táborkapu K-i oldalához, hogy a római épületfaragványok sarokkőként beépítve maradtak az épületben.
A relatív periodizáció tehát a következőre táborkapu járdáját eredetileg habarcsba rakott négyszögű kőlapokból rakták ki. Erre később, de még a római kor folyamán, aprószemű kövekből és téglatöredékekből döngölt burkolatot húztak. Majd hosszabb ideig nem használták ezt az utat, mert földdel feltöltődött, beiszapolódott. Ebben az időszakban áshatták a kutat a kapu mellé egy olyan időben, amikor a félig romos déli kaputoronyban műhelyt rendeztek be, erre utal az őrlőkő és a kis tüzelőhelyek. Majd még később a római épület faragványait elfűrészelték, feldarabolták és talán útalapozásként sorba rakták őket a műhely felől az egykori kaputornyok keleti oldalán.

A XV. században néhány helyiséges kőalapozású, de vályogfalu és fakonstrukciós épület került erre a helyre. A lakóházak hulladékgödreiben XV. századi kerámia volt. A porta praetoria északi kaputornyának körvonalai szerint a torony ÉD-i irányban 840 cm széles, a Ny-i nyolcszögletű rész külső szegélye 426 cm, az ÉNy~i szakasza ugyancsak 426 cm, a felmenő fal 137 cm vastag, amelyhez 15 cm-es íves lábazat tartozik. Ezáltal a fal szélessége mindenütt 150-152 cm között változik.

Az északi torony É-i oldalánál (a nagy KNy-i irányú)metszetben egy kiszedett táborfal 175 cm széles teknője mutatkozott, amit a kis kockás útburkolat szintje alatt 320 cm-re alapoztak. A fal nyugati oldalát közvetlenül ez az út szegélyezi, amelynek itt most 280 cm-es teljes szélességét megkaptuk. A kiszedett falnál tehát korábbi az út; a kapu építménynél is korábbi azonban a táborfal, amihez a kaput egy átépítés alkalmával toldották hozzá. Az útburkolat folytatásában Ny felé keskeny (2-3 cm-es) fehér, meszes, elhúzott sávként jelentkezik a járószint. Ettől még további 80 cm-re Ny-ra fut a via sagularis.
A két ut között tehát eredetileg 7, 20 cm-es a távolság és 140 cm-es a szintkülönbség. A fal és az út közé éppen befér egy befelé forduló bástya. A későbbiek során a via sagularis szegélyét K felé, vagyis a fal felé csúsztatták el. Ebben az időben a IV. században a bástyát már lebontották, helyére raktár került.
A kiszedett táborfal K-i oldalán fehér-sárgás járószintek jelentkeznek, méghozzá három, egymástól jól elkülönülő rétegben. Köztük szürke, iszapos, agyagos betömődések dokumentálhatók, rátapadva a kapuépitmény szegélyére.

Érdekes, hogy a nagy pusztulás, beégés itt nem fekszik rá közvetlenül a korai útra, hanem egy földrétegre. A beégésből a cölöp az útig nem hatol le. Ennek a legkorábbi útnak a korához némi támpontot nyújt néhány dél-galliai sigillata és egy volutás mécses töredéke, amelyek az apró szemű útburkolat fölött a földbetömődésből kerültek ki. Bélyeges téglatöredékek származnak a toronyról. Az északi kaputorony belsejét kőpor tölti ki. A felső padló, illetve a lepusztított fal tetejéről való egy kis vörös-barna malomkő.

A sarokban a D-i metszetben két hatalmas cölöpnyom látható, amelyet a sárga, habarcsos padló rétege zárja le, a cölöpök belsejét ugyanennek a rétegnek a habarcs csomói töltik ki, kődarabokkal tömődve. Ugyanilyen cölöpnyomok a fal keleti oldalán is találhatók, Nem tisztázott, hogy mikor kezdték lebontani a táborfalat, de az biztos, hogy a kapu lebontásával egyidőben!
A tábor fal kiszedve, vagy visszabontva a torony padlója alatt nem folytatódott, tehát nem lehetett bizonyítani, hogy a nagy polygonális tornyokkal kialakított kapu melyik későbbi átépítéséből származik. Egy korábbi, keskenyebb, egyszerűbb kapu maradványai a porta praetoria déli tornya alatt keresendők. A III. század első felében ugyanis a tábor KNy-i tengelyét néhány méterrel észak felé tolták el; a korábbi via praetoria tanúsága szerint a korábbi kapunak is valamivel délebbre kell lennie.

A déli torony belső átmérője: 620 cm, külső átmérő: 870 cm, a fal szélessége: 250 cm, ez kissé szabálytalan vonalú, mert néhol kissé kitüremkedik a szegélye. Erre a kőralakú alapra emeltek egy szabályos nyolcszögletű tornyot, amelynek oldalai 420 cm-esek. A torony külső falát kváderekkel burkolták, a falmagot öntött technikával készítették: jellemzője, hogy a laza kő zúzalékba nem kevertek téglatöredéket. A kvádereket egészen porózus, puha mészkőből faragták, sárgás a színük, átlagméretük 30 x 30 x 40 cm.
A nyolcszögletű tornyokkal ellátott kapu középtengelyét egy kőfalas, kőlapokkal fedett csatorna jelzi, amit egy magasabb szintről ástak be. D-i oldalán, attól D-re 120 cm-re levő középső támpillér alapjának a mérete KNy-i irányban 368 cm, ÉD-i irányban 240 cm. Ezek szerint a D-i személyátjáró 3 m széles volt.

A pillér alakja K felé küszöbkőként folytatódik, s innen fordul D-i irányban az átjáró, ugyancsak in situ lévő csaplyukkal ellátott küszöbkővel. A küszöbkő sz: 65 cm; h: a kutatóárok K-i faláig 190 cm (Itt magasfeszültségű kábel akadályozta a további kutatást.), pereme 15 cm. Függőlegesen rakott kövekből áll: ezek 30, illetve 37 cm magasak. A küszöb szintjéhez vízszintesen lerakott kőlapok csatlakoznak. A pillér fal alapozásától eltérően a kőlapokat csupán földre rakták. Egy keskeny lilás színű ázott hamus réteg (3-4 cm vastag), húz le a kőlapok alatt, ugyanígy mint a torony belsejében is tapasztaltuk.
A küszöbkő mögött (attól D-re) 32 cm-es hasáb alakú kőlap (KNy-i irányban hosszú téglalap) közbeiktatása után 130 cm hosszú (ÉD-i irányban) és (a K-i támfalig) 90 cm széles kőlap következik. Vastagsága 21 cm, ennek Ny-i oldalán újra függőlegesre állított nagy kőlap feküdt, vastagsága 28 cm, szélessége 72 cm (mélysége) hosszúsága 90 cm.
A küszöbtől D-re 3 m-re a kb. 6-8 cm vastag, sárga, porózus habarcsréteg alatt érintetlen földréteg húzódott. Bertalanná 1972-ben ezen az oldalon találta meg a Kórház utca 7. sz. alatti ház pincéjében a D-i torony alapozását, közvetlenül ezen a helyen. A római kori építményeket és szinteket itt teljesen megzavarták a középkori beépítések és főleg a bontások a XV. században.

A csatorna tengelyében, attól Ny-ra megtaláltuk a kapu járószintjét azt tapasztalva, hogy itt nem folytatódott az az apróköves, téglatöredékes burkolat, amit gazdag habarcsba döngöltek be, hanem itt a korábbi nagy lapköveket a későbbiek folyamán fehér mésszel öntötték le, ezzel a csatorna fedlapját helyettesítve. A csatorna mellett sárga, agyagos-homokos rész tölti ki a kövezést. A burkolat alá sárga sódert terítettek teljesen lazán, kötőanyag nélkül.
Mindebből kitűnik, hogy polygonális tornyokkal épült kapuzat nem az első és nem is az utolsó periódus a porta praetoria körzetében. A korábbi táborból csupán egy észak-déli irányú, nagyon jellegzetes burkolatú út maradt meg ezen a szakaszon. Ezt több, mint 300 m hosszan követtük. A burkolaton volutás mécses és dél-galliai terra sigillata az I. sz. utolsó, illetve a II. század első évtizedéből való. Az utat feltöltötték 80 cm vastag fekete földdel. Döngölt felületére újabb földhányást emeltek, ez azonban szabályos mintázatban mutatta egy palánkszerkezet fekete fa és a döngölt agyag sárga csíkozását.

A rézsű 190 cm vastag kőfalhoz támaszkodott, amit külső oldalán sárgás színű átlag 30 x 40 cm-es puha, sárgás színű mészkő kváderekkel burkoltak. A rézsűben jellegzetes II-III. századi kerámiát találtunk. Egy feltűnően vastag égésréteg után amely minden kutatóárkunkban újra jelentkezett a castrum keleti frontján javítások, újjáépítések voltak megfigyelhetők. 6 A via sagularist szegélyező új csatorna tégláin a COH VII BR ANT bélyeget olvashattuk, a csatornából származó kerámia között egy Gallienus érem is volt.

Lényeges újabb pusztulási réteg figyelhető meg ezután: a via sagularis új burkolata alatt ami a csatornát is elfedi valamint, a polygonális tornyokkal jellemzett táborkapu kőlapos járdája alatt lilás színű, ázott-hamus földréteg húzódott. A kőlapos utat, térburkolatot közép és újkori beásások minduntalan megzavarták. Ahol azonban érintetlen rétegeket találtunk, ott a kőlapok a fal alakjához illeszkedtek, illetve a lábazat ráfutott a kőlapokra; egyidejűségüket ez mindenképpen bizonyítja.
Két feltöltődés figyelhető meg még a római koron belül a kapuban: az első még a IV. század folyamán készülhetett, mert az új javítások meszes öntött padlórészei alatt fémmázas kerámia és egy katonai bronz övcsat töredékei hevertek. Egy még későbbi időpontban döngölt agyagpadló kerül a kaputornyok kis helyiségeibe, de még az útra is, besimított kerámiával, őrlőkővel.

A porta praetoriától északra és délre folytatott feltárások az mutatták, hogy az aquincumi legios tábor keleti frontjának az átépítését a kapuhoz hasonlóan ugyancsak több fázisban hajtották végre. Elsőnek mondható a III. század első fele, amikor elbontják a falat kísérő körüljárót és több ponton, így pl. a Vöröskereszt utcában feltárt horreum esetében is, a falból beugró négyszögű tornyok helyére kerül az új magtár, a COH VII BR ANT bélyeges téglái nyújtanak támpontot ennek az eseménynek a korhatározásához: a név ugyanis ebben a formában csak 211-222 között szerepel.

A munkák minden valószínűség szerint Caracalla császár 214. évi aquincumi tartózkodásával függenek össze. Az uralkodó több, mint egy hónapot töltött a városban, innen irányította a provincia átszervezésének a munkáit. Anyjával június 24-én egyik feliratos emlék szerint részt vett a felújított Nemesis szentély ünnepségén.
A COH VII BR ANT bélyegű téglák mind újonnan készültek, azonos szállítmányból valók, zömükben csatorna fedlapként, vagy egyéb közműhöz használták őket. A csatornák átvezetnek az épületfalak alatt, tehát az építmények semmiképpen sem lehetnek az új közműhálózatnál korábbiak. így tapasztaltuk ezt például a helytartói palota, vagy az Árpád-híd feljárója melletti K-Ny-i irányú, a Dunához levezető fő-gyűjtő csatornánál is.

A táborkapu újjáépítésének az időpontjáról egyrészt a leletek tájékoztattak s utaltak arra, hogy a III. század második fele előtt nem kerülhetett sor erre az eseményre. Másrészt hasonló korhatározáshoz vezet magának a kapu típusnak a vizsgálata is. A régebbi és a sok újabban feltárt táborkapu összehasonlítása segítségével Beckert Th. nagyjából összefüggő épülettípus sort állított össze. Ebből kitűnik, hogy az aquincumi castrum porta praetoriája a tipológiai sorozat melyik részébe illeszkedik.
A Lambaesisi lecsapott sarkú tornyok már a III. századból valók a kör alapozású kaputornyok melyeknek az aquincumi porta a praetoriáéhoz hasonlóan felmenő része nyolcszögül is lehetett. Yindonissában a 260. évi katasztrófa után épültek. A nyolcszögletű tornyok legismertebb példái pedig éppen Diocletianus spalatoi palotájából valók.

Fentiek szerint legvalószínűbben valamikor a 260. évi nagy roxolán betörést követően, de legkésőbb a IV. század elején épülhettek az új kaputornyok. A fenékpusztai erőd kaputípusa ugyanis már egy későbbi időszakra utal. A táborkapu belső oldaláról való egy mérföldkő töredéke. Kopott felülete miatt csak nehezen betűzhetők ki többsoros feliratán az uralkodó nevének első betűi, talán MAXIMI.... ként olvashatók.
A nyolcszögű tornyokkal ellátott táborkapu épitése után még több periódus volt megfigyelhető épületen belül és a közvetlen környezetben. A legutolsó római kori használat idejére besimított kerámia és egyéb használati tárgyak a jellemzőek. A kapu maradványait a későrómai időkben, még a IV. század végén, vagy az V. században tervszerűen bontották le, mert a kövek között erre az időre utalt a döngölt földbe keveredett leletanyag.

A római kapu félig-meddig elbontott kapualjában a népvándorláskor és a középkor folyamán is laktak, illetve műhelyt rendeztek be: kemence, kút, gabonatároló verem, őrlőhely került elő az ásatások során,a VIII-XIII. században használatos eszközökkel, kerámiával. A műhelyt a XV. század folyamán bontották le. A kapu külső, Duna felőli oldalán néhány helyiséges épületeket emeltek a római kaputorony elbontott anyagából, s ezeket is elplanirozták a XV. században. A kapunál kereszteződött a tábor KNy-i fő-utcája (via praetoria) a táborfalat szegélyező és itt ÉD-i irányban futó via sagularissal. Részletek maradtak meg mindkét út lekövezéséből.

A via praetoria KNy-i burkolatától északra több épület falát, illetve bejáratát lehetett feltárni. 21 Az út déli oldalát hosszabb szakaszon határolta a tábor nagyobbik fürdője. Az épületek egy részében a kései IV. században, illetve az V. század elején is laktak, mert a terrazzo padlók fölötti lesározott padlókon besimított kerámia töredékei tartoztak a leletek közé. Ugyanezeket az épületeket még a középkorban is átalakították.
A porta praetoria középtengelyétől É-ra és D-re 90 m-re, egy-egy négyszögletes, befelé forduló bástyát sikerült feltárni. A déli (a Polgár utca 13. szám helyén), II. században emelt legiostábor K-i falához csatlakozott. A 8 x 8 méteres építmény kváderekkel borított felmenő falai közel 3 m magasságban megmaradtak. A bástyában hatalmas tűzvészt követően két ízben is megújították a padlót, és ugyanakkor a bástya falait keményebb kőből faragott, fektetett hasáb alakú kváderekkel kijavították.
A torony Ny-i bejárata előtt a jelenlegi utca burkolata alatt még látható a középkori út részlete és alatta a római kori via sagularis lekövezése, amelynek iránya megegyezik a jelenlegi utcáéval. A római útburkolat és a táborfal között, sárga agyaggal betapasztott ágfonatos földrézsű lenyomata maradt meg, ezt a IV. század folyamán elbontották és a bástyát egy monumentális raktárépületbe, horreumba belefoglalták. Az 5x5 méteres belméretű bástya Ny-i, vagyis belső falának a közepén kapu nyilt az utcára: a küszöböt két ízben megemelték.

A II. században épült bástya alatt feltehetően a Domitianus-kori tábor részben kiszedett falait és a falhoz csatlakozó útburkolat nyomait lehetett dokumentálni. A fal vastagsága csupán 160-170 cm s mellette ugyanolyan puha mészkövekből kirakott ut vezetett, mint amilyent a Vöröskereszt utcában és a Kórház u. 7-ben tártunk fel. A bástyához a IV. század folyamán É-i és Ny-i irányban is falakat húztak. így két párhuzamos helyiségből álló épület keletkezett, hossza 76 m, szélessége mindössze 8 m. Díszes kőfaragványok tartoztak az omladékához. A padlója alatt átvezető falazott kőcsatorna lefolyóját kőrózsa díszítette. A hatalmas épületet kijavították és átalakították a középkorban.
Ettől a bástyától D-re 90 méterre, egy következő bástya kiszedett falának maradványai jelentkeztek. A fal belső, vagyis Ny-i oldalához földréz síi támaszkodott, s ennek tetejét kövezett járda borította. A táborfal külső K-i oldalán 180 cm széles járda után vizesárok (fossa) következett, amit a IV. század folyamán betöltötték. A betöltésben ugyanis későcsászárkori mázas kerámia töredékek voltak. A betöltést követően a korábbi táborfal külső Duna felőli oldalához raktársort építettek. Az egymással párhuzamos helyiségek több osztásúak, 17 m hosszúak s az épületek K-i záró fala egy lekövezett ÉD-i irányú utat szegélyezett. 120 cm széles ajtókő küszöbét találtuk a járda mellett.

A Polgár utca 4. számú házzal szemben, az előző bástyától D-re ugyancsak 90 méterre egy IV. századi épület padlószintje alatt egy második bástya alapfalai mutatkoztak a K-i táborfalhoz tapadva. Ennek a bástyának a belterülete is 5 x 5 méteres, s a bástyától É-ra és D-re a táborfalat földrézsű kísérte. Ezt a IV. század folyamán elbontották és egy apszissal, hypocaustummal ellátott épületet emeltek a táborfal helyén. Itt is azt tapasztaljuk, hogy a betöltött vizesárok helyére a táborfal külső, ellenség felőli oldalához csatlakozva raktársor került. Ez a tény mindenképpen bizonyítja, hogy a II. században emelt castrum a IV. század második felében védelmi célra már nem volt alkalmas ezen a szakaszon.

A porta praetoriától északra egy nagy raktárházat (horreum) bontottunk ki (Vöröskereszt utca Harrer Pál utca sarok), Az épületet 72 m hosszan tártuk fel, É-i irányban még folytatódott. Déli végén egy 14x7 méteres terem zárta le, amelynek tetőszerkezetét kőpillérek tartották. Az épület 2 m vastag 3 m mélyre alapozott falait 2, 80 méterenként külső támpillérek erősítették a Ny-i és D-i oldalon.
A Ny-i fal közepén széles kapu nyílt a via sagularisra. Az egyik helyiségében 68 ballista golyót és különböző fegyverek maradványait találtuk, a köztük lévő megszenesedett fa maradványok és fém alkatrészek talán hajítógép alkatrészei lehettek.

Összefoglalva az eredményeket: az 1973-74. évi ásatások megmutatták, hogy az aquincumi legio kőtáborának a keleti frontján a III. század folyamán és a IV. században alapvető átalakításokra került sor. Első ízben valamikor a III. század első felében -, a leletanyag tanúsága szerint Caracalla, vagy Elagabalus idejében a táborfal belső oldalán figyelhető meg új harcászati módszerekre való átépítés. Lebontották a belső körüljárót és ezzel együtt több bástyát is: helyükre horreum ok és magazinok kerültek.

A III. század legvégén, talán Diocletianus, esetleg Nagy Constantinus alatt, alapjaiban átépítik a keleti táborkaput. Az új porta praetoria három nyílású, az átjárók nyolcszögletű tornyok közt haladtak át. Ahol még érintetlenül álltak a falból beugró négyszögű bástyák, amelyek a II. században épültek, ott bevonják ezeket nagyobb építményekbe.

Valamikor a IV. század második felében a keleti táborfal külső oldalát szegélyező vizes árkot is betöltötték, s a castrum ellenség felőli oldalán raktárakat és egyéb építményeket támasztanak a táborfalhoz. A terület védelmi funkciója ebben az időben teljesen módosult: a Dunaparthoz közelebb került az új tábor.