Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az aquincumi sírsztélék nőalakjainak ikonográfiájában a következő korszakokat állapíthatjuk meg:

1. Az első század végén és a második század folyamán a bennszülött viseletű nők jelentős többségben vannak, kivételes a római ruházatban ábrázolt, az aktuális császárnői frizuradivatot követő ábrázolás. Az Antoninus korban a viselet vállkendős változata dominál. A domborművek kompozícióján és szimbólumrendszerében egyaránt kisázsiai és balkáni hatások is megfigyelhetők, pl. a klinés ábrázolás és az orsó-guzsaly kézben tartása.

2. A severus kor folyamán jelentős változást tapasztalunk. Elterjed a fület takaró, elválasztott sima hajviselet, általánossá válik a római öltözék és a fiatal nőkön a bennszülött viseletben ismeretlen ékszerek ábrázolása. A családi sírköveken sokasodnak az ábrázolt személyek, az összetartozást a kezek elhelyezése is jelzi.

3. A 3. század folyamán a frizuradivat változatosabbá válik, a kompozíció azonban egysíkú, az attribútumok közül csak az alma kézben tartása fordul elő.

4. A tetrarchia korából kevés sírkő maradt ránk, keltezésüket a kidolgozás minősége és a korai frizuradivat visszatérése nehezíti.