Az aquaeductus (vízvezeték) forrásfoglalása
Rómaifürdő - Erdei strand

Az aquincumi legió tábort, a katonavárost és a polgárvárost vezetékes folyóvízzel látták el. A római császárkor évszázadai alatt a települések lakosságának száma gyarapodott, ezért több vízvezetékre volt szükség. Az első, egy észak-déli iránytó, kőfalas vezeték a 2. század elején létesült, s a ma is Rómaifürdő nevű városrészben fakadó forráscsoport vizét szállította a négy kilométerre fekvő legió táborba, majd tovább a katonaváros déli régiójába.
A forrásokat egyenként foglalták, minden egyes kőcsatorna egy-egy forrástól levélerezetszerűen futott be a főágra. Az utolsó csatlakozási pontnál víztoronyba hajtották fel a vizet, s innen már boltíves falazat tetején futottak a csövek a város felé. A mintegy öt kilométer hosszú aquaeductuson 4,5%-os eséssel folyt a víz. A forráscsoportnál a római korban szentélykörzet alakult ki, ahol a lakosság a vizet fakasztó és oltalmazó isteneknek mutatott be áldozatot, fából ácsolt kápolnák és kőből épített szentélyek mellett.

Néhány kápolna romja és a vízvezeték falmaradványai az Erdei strandon ma is láthatók.



Az aquaeductus maradványai a polgárváros területén
A Szentendrei út elválasztó sávja

Az aquaeductus a polgárváros északi kapuját érintve középtájon szelte át a várost és a déli városkapu mellett hagyta el a sűrűn beépített lakónegyedet. Az emeletnyi magas, boltíves fal jellegzetes városképi motívum lehetett.
Az aquaeductus keleti oldala mellett 3 méter széles utcácska haladt, melynek kőlapos burkolatát az idők folyamán négyszer újították fel, s így minden alkalommal megemelkedett a járószint. A 4. század közepe táján már másfél méterrel magasabban közlekedtek az új utcakövezeten, mint a 2. század elején. A vízvezeték boltíveinek látványa ezáltal szinte eltűnt a magasabb házak között.

A városfalon belül a köz- és magánépületek folyóvíz-ellátását földalatti vezetékekkel oldották meg. Az aquaeductus boltíves falának tetején lévő csatornából a pillérek mentén eresztették le a vizet az elosztótartályokba, és innen a járda alatti szinten ágaztak el a csövek.
Az aquaeductus romjai a főváros történetében mindig szerepet játszottak. Első műemléki felmérésük 1857-ben készült el. A HÉV villamosítása (1904) és pályájának újabb átépítése (1911) alkalmával több pillércsonkot kiemeltek eredeti helyéről és a sínpár mellé rakták le.
A legutóbbi feltárásra a Szentendrei út szélesítése és a HÉV átépítése miatt 1974-79-ben volt szükség. A romok megőrzésének és bemutatásának lehetőségét a két útpálya széthúzása és a keleti úttest konzolos kialakítása teremtette meg.

Az út terveit Topál József készítette, a műemléki helyreállítást és rekonstrukciót Hajnóczi Gyula tervezte. A romok bemutatása 1981-ben készült el.



A Mária-kő, az aquaeductus egyik pillére
Szentendrei út - Köles utca - Benedek Elek utca

Óbuda középkori lakosságát a római eredetű vízvezeték romvonulata már nem emlékeztette az aquaeductus eredeti funkciójára. Egyik pillérmaradványát út menti kegyhellyé alakították, s a római falmélyedésbe 1811-ben került a ma is látható Mária-kép a Mozaik úti felüljáró mellett.



Római kori villa maradványai
Csúcshegy, 21273-27 5. hrsz.

Az Aquincumot nyugat felől határoló dombokon a római korban gyümölcsöt és zöldséget termesztettek. Több villaépület maradványai kerültek itt elő, de teljes alaprajzra törekvő feltárásra csupán néhány esetben kerülhetett sor.
A csúcshegyi villa egy nagyobb gazdaság központi lakóépülete volt. Tizenkét helyiségét tárták fel, amelyek 30 x 15 méter alapterületen oszlottak meg. Az épület homlokzata előtt oszlopos tornác húzódott, fogadótermét és fürdőszárnyát padló alatti központi fűtéssel melegítették.

A terület magántulajdonban van, műemléki helyreállításra nem került sor.