A játékok idővel elvesztették szakrális jelentőségüket, és a kereszténység államvallássá tétele csak felgyorsította tartalmuk kiüresedését és jelentőségük elenyészését. Puszta látványossággá, a nép legfőbb szórakoztatásának eszközévé váltak. Az atlétaviadalok a rómaiak kezdeti ellenszenve után mind népszerűbbekké váltak. Még a kereszténység szemében is az élet küzdelmeit szimbolizálták. Egyre gyakoribbá váltak, különösen a Kr. u. V. századtól, mikortól a betiltott gladiátorharcokat is pótolták.

A ludi circenses már nem voltak ilyen előnyös helyzetben. A keresztények szemében a cirkusz az alvilágot testesítette meg, a pogányság műve volt, különféle istenségek szobraival tele. Ennek ellenére még a Kr. u. VI. században is rendeztek kocsiversenyeket, s a keresztény írók kritikája sem vezetett a beszüntetésükhöz.

A gladiátorviadaloknak a császárok rendeleti úton próbáltak véget vetni. I. Constantinus Kr. u. 325-ben kiadott rendelete akarta elsőként betiltani a gladiátorviadalokat. Ezt azonban főként nyugaton nem tartották be. Maga a császár is ellentmondásba került saját rendelkezésével, hiszen Hispelliumba küldött levelében egyetértését fejezi ki az iránt, hogy az umbriai papok továbbra is tartsanak gladiátorviadalokat, kollégáik pedig Volsiniiben rendezzenek játékokat. Még a 354-es Philocalus-naptárban is tíz napot tartottak fenn a munusok számára, melyeket a quaestorok decemberben tartottak.

A gladiátorjátékok beszüntetésére irányult az a Kr. u. 357-ben hozott rendelkezés, mely a katonákat és udvari embereket büntetéssel fenyegette, ha gladiátorként lépnek fel, továbbá az, amely 3ő5-ben megtiltotta, hogy keresztényeket gladiátoriskolára ítéljenek, valamint az a jogszabály, amelyik 397-ben megtiltotta, hogy egy szenátor gladiátoriskola tagját vegye fel a háztartásába. Bár 399-ben Honorius bezáratta a gladiátoriskolákat, mégis tartottak ezután is viadalokat. Ezért még 403-ban Prudentius Contra Symmachum írásában azt követelte a császártól, hogy szüntessék be a munusokat.

A gladiátorjátékok beszüntetése egy legenda szerint 404-ben azután következett be, amikor egy Telemachos nevezeti szerzetes az amfiteátrumban harcoló gladiátorok közé vetette magát, hogy szétválassza őket. A szerzetest a felbőszült tömeg megkövezte. Ez az eset indította Honorius császárt arra, hogy végleg betiltsa a gladiátorjátékokat.

A gladiátorjátékok mind teljesebb visszaszorítása a IV. század közepétől valószínileg azzal is összefüggésben állhat, hogy 354-ben Rómában bevezették a karácsony megünneplését. Bár Liberius pápa nem tudatosan tette az ünnepet december 24-ére, amikor az évenkénti munera utolsó napja volt, mégis egy alternatívát nyújtott a fény és élet sötétség és halál felett aratott győzelmének megünneplésére. Így a gladiátorharcokat, melyek a halál feletti győzelem szimbólumát testesítették meg, a keresztények a húsvét és karácsony ünnepeivel helyettesítették. Az állatok elleni küzdelem azonban nem jelentett a keresztények számára sem problémát, a venationes betiltására nem került sor, még Iustinianus Institutióiban is szerepel.

Számos bizonyíték maradt fenn, hogy Észak-Afrikában az iszlám hódításig a kulturális élet központi elemének számítottak az állatviadalok, melyek napjainkban Spanyolországban, Portugáliában és Dél-Franciaországban a bikaviadalok formájában születtek újjá.