Ezen a napon, miközben a szekérhajtó Attalus testét rángatta ki a sérült járműből, Róma utcái kezdenek elnéptelenedni, mert a tömeg már elindult a Flavius Amfiteátrumba. Filozófusok álldogálnak és figyelik enyhe megvetéssel, ahogy a plebejusok elmennek előttük. Számukra Róma békés, mint egy temető, a csendet csak az üvöltés és taps amfiteátrumból kiszűrődő távoli zaja töri meg időnként. Ilyenkor teljes nyugalomban tudnak az üres utcákon sétálni, egyedül a gondolataikkal. A játékokon töltött nap üres házakat jelent, amiról sohasem feledkeztek meg az utcákat szép számban járó tolvajok és hitvány gazemberek.
A több ezer ember meredek lépcsőkön jutott az amfiteátrumba, amelyek az ambulacra néven ismert fedett folyosókra vezettek, s azok viszont a gigantikus épület belsejébe nyíltak. Ezután a nézőknek a vomitorián keresztül kellett átmenniük, amelyek a különböző kategóriájú ülőhelyekhez vezettek.
Ha valaki az üres amfiteátrumban állt, nemigen tudta kitalálni, milyen rendben kellett ott a különböző társadalmi rétegeknek a helyüket elfoglalni. Ez csak akkor vált világossá, amikor már megtelelt a színház — fehér tógák látszódtak a cavea, az épület nézőterének kétharmadában, a fennmaradó helyeken pedig a szegényebb emberek sötét ruhái húzódtak meg. A caveát három fal (baltei) osztotta négy körszerű szekcióra; a legmagasabban elhelyezkedő szekció még egy újabb szekcióra oszlott, így a caveában összesen öt szekció volt.
A podiumnak nevezett első szekció négy sor ülést tartalmazott, és közvetlenül az aréna felett helyezkedett el. Itt volt a császár páholya, amelyet az aréna kisebb tengelye mentén, a bejárat mellett helyeztek el. A császár páholyával szemben volt a konzulok számára fenntartott páholy. A látogatóba érkező előkelőségek is itt ültek. A történelem azt példázza, hogy nem mindig volt jó ötlet, ha az ilyen előkelőségek felhívták magukra a figyelmet. Amikor Egyiptom királya tett látogatást a játékokon Caligula uralkodása alatt, és ruhájára élénk lila köpönyeget vett fel, ezzel olyan izgalmat idézett elő a nézők körében, hogy Caligula azonnal elrendelte a kivégzését.
A podium fent és lent fallal volt elhatárolva: az alsó, vagy elülső fal tizenhárom láb magas volt, márványból készült és az aréna felé lejtett; a felső falat (az első balteust) mozaikokkal díszítették. A szenátorok, az elöljárók és a Veszta-szüzek most léptek be a podiumba, amely szélesebb volt, mint a cavea többi része, mivel itt kaptak helyet az ilyen illusztris nézők székei.
A lovagok, a tribunusok és a polgárok közvetlenül a podium felett, az első és második maenianumban foglalhattak helyet, ahol a második balteus által elválasztva két üléssor található. Olyan nagy volt a hőség és a páratartalom, hogy a nézők csaknem azonnal izzadni kezdtek, és várakozással teli arcukból ékszerekkel agyondíszített ujjaikkal törölgették le a zsíros izzadtságot.
A második és a harmadik maenianum között elhelyezkedő utolsó balteus biztonságosan választotta el az amfiteátrumnak azt a részét, ahol a patríciusok ültek kényelmesen. E mögött voltak azok a szekciók, ahol a polgárjoggal nem rendelkezőket engedték be a rabszolgákkal és a nőkkel együttesen. Nyomorult látvánnyal szolgáltak, mivel négykézláb kellett a helyükre mászniuk, ruhájuk és cipójük rongyos volt, rég megérve a javításra.
A hatalmas tömeg lassan haladt az arénát körülvevő folyosókon (praecinctiones) és a felfelé vezető lépcsőkön (scalaria), amelyek a harmadik balteusnál található ajtóktól a podiumig nyúltak. Akik már megtalálták helyüket, kíváncsian figyelték az éppen érkezőket, pletykálkodtak, apró kis titkokat mesélve el erről vagy arról az illusztris személyiségről. Mások a libellus numerarius-szal foglalkoztak, amit még az utcai árusoktól vettek; ez programfüzet volt, amelyben az aznap fellépő gladiátorok nevét sorolták fel. Hangosan és széles gesztusokkal tárgyalták meg a versenyzők esélyeit.
Mindegyik nézőnek volt egy érméje, amely ülőhelyét nevezte meg. Egy ilyen érmén például a következő állhatott: „Cun VI Inferiori gradu decimo VIII." Ez a következőt jelentette: 6. cuneus (a lépcsők közé eső ék alakú területek egyike), 10. alsó sor, 8. hely.
Az utolsónak érkezők többnyire prominens politikusokból és más ismert személyiségekből álltak, akiket elismerő tapssal vagy megvető kiáltásokkal fogadtak a nézők, attól függően, hogy éppen mennyire voltak kedveltek. Amikor maga a császár is megjelent, mindenki felállva és tapsolva köszöntette. Amikor már mindenki elfoglalta az ülőhelyét, a közönség elégedetten és várakozásteljesen nyugtázta a játékok megnyitását. Az első attrakciót az állatok mutatták be, megkezdődött a venatio.