Még mielőtt hivatalosan megnyitották volna a Colosseumot, birodalomszerte elterjedt a hír, hogy Rómában egy példa nélkül álló amfiteátrumot építenek. Az új építmény igazi látványossággá vált, vonzotta a turistákat, még akkor is, mikor éppen semmilyen ünnepséget nem rendeztek benne. Az építészek megcsodálták a szilárd konstrukciót, és olykor elkérték a tervrajzokat, hogy a vidéki városokban a Colosseum mintájára emeljenek amfiteátrumokat.
A városi vezetőket nemcsak a Colosseum építészeti szépsége iránti csodálat vezérelte, lényeges szerepet játszott ebben az is, hogy ezáltal az építtető, Vespasianus császár iránti hódolatukat is kifejezhetik, aki helyreállította a birodalom egységét, és megteremtette a gazdasági virágzás előfeltételeit. Mi lehetett volna alkalmasabb helyszín a császárkultusz számára, mint egy a Colosseum tervei alapján épített amfiteátrum?

Puteoli, a gazdag campaniai kikötőváros volt az egyik első város, amely a Colosseum mintájára építtette fel amfiteátrumát. Feliratok tanúskodnak arról, hogy elsősorban tehetős kereskedőket tömörítő szervezetek vállalták magukra az építkezés költségeit. Az építkezés eredménye egy a városon kívülre eső síkságon elhelyezkedő amfiteátrum volt, melynek a külső mérete 149 x 116 méter volt. Az építményt háromszintes fal vette körül, és több mint huszonnyolcezer nézőnek biztosított helyet.
A külső fallal ellentétben, amelyből mára csak márványtöredékek maradtak fenn, a 75 x 42 méteres aréna teljesen sértetlen állapotban maradt meg. Jól láthatóak a föld alatti járatok, az odúk és cellák azokkal a lépcsőkkel együtt, amelyeken a gladiátorok a felszínre juthattak, továbbá a vadállatok felvitelére használt emelőszerkezetek helyei is. Még a napernyők sem hiányoztak.
Itália északi részén Verona dicsekedhetett impozánsabb amfiteátrumma1. Itt is nagyvonalú méretekkel találkozunk: az amfiteátrum egy 152 x 103 méteres, háromszintes árkádos külső fallal rendelkezik. Négy koncentrikus körfal tartotta a tribünöket, amit a huszonötezer látogató hetvenkét kapun és hatvannégy lépcsőn érhetett el.

Franciaország déli részén, amely az ókorban Gallia Narbonensis provincia része volt, Arles (Arelate) és Nfines (Nemausus) városában két, majdnem teljesen egyforma, ugyanazon építész tervei alapján készült amfiteátrum épült. Arles-ban le kellett bontani a meglévő város egy részét, hogy felépülhessen a huszonháromezer nézőt befogadni képes amfiteátrum. Az amfiteátrum köré épített modern Arles-ban máig ez a legszembeötlőbb műemlék 136 méteres hosszanti tengelyével és 107 méteres szélességével, valamint 69 x 38 méteres arénájával. A tribün ülésrendjében ebben az amfiteátrumban is érvényesült a társadalmi hierarchia.
Legalul ültek a városi vezetők és a legfontosabb kereskedelmi társulások többnyire vagyonos tagjai, majd felfelé haladva először a szegényebb polgárok, a felszabadítottak, végül a rabszolgák következtek. A Nimes-i amfiteátrum valamivel kisebb volt, 123 x 105 méteres, de szemmel láthatóan az arles-i épület inspirálta. Az előbbinél jobb állapotban maradt fenn, és díszes oszlopcsarnokával, a homlokzat boltíveivel és lépcsőrendszerével arról tanúskodik, hogy a gladiátorjátékok fontos szerepet töltöttek be az 1. század végi Galliában is.

A 3. században már több mint kétszáz amfiteátrum volt szerte az egész Római Birodalomban. Úgy tűnik, hogy az 1. és 2. században a császárok iránti tisztelet és a gladiátorjátékok népszerűsége együttesen vezetett e példátlan építkezési lázhoz. Többségében kisebb, néhány ezer főnek helyt adó amfiteátrumok épültek, de volt néhány nagyobb is köztük, mint amilyen az isztriai kikötővárosban, Pulában (Pola, Colonia Pietas Iulia) található (1. század vége).
A 132 x 105 méteres külső fal alapján, amelyben egy dupla árkádsor fut, láthatóan az arles-i és Nimes-i amfiteátrumokkal megegyező építészeti tradícióban épült. Talán a Tunéziában, El Jemben (Thysdrus) található amfiteátrumot tekinthetjük a legszembetűnőbb építészeti alkotásnak: az új város határában csodás tengerparti fekvéssel, lenyűgöző formával és 149 x 124 méteres külső mérettel (19-20. kép). Az építmény negyvenezer nézőnek adott helyet. Figyelemre méltó, hogy a 3. században, 230 körül építették, amikor I. Gordianus 235-ben rövid időre császár és Africa Proconsularis provincia kormányzója lett. Nyilvánvalóan nem volt olyan rossz a helyzet Afrikában, mint a birodalom többi részén, máskülönben nehezen magyarázható, hogy ilyen sok pénzt tudtak volna felszabadítani egy ilyen monumentális építkezésre.

A legtöbb amfiteátrum azokban az országokban található, melyek területe valaha a Római Birodalom nyugati feléhez tartozott. Keleten sokkal levesebb amfiteátrummal találkozunk, és a meglévők általában kisebb méretűek. Ez magyarázható a görög ajkú lakosság véres gladiátorjátékok iránt mutatott csekélyebb érdeklődésével, de ennek ellentmond az, hogy a birodalom keleti felében is sok gladiátor feliratot találtak. Lehetséges, hogy a magyarázat az építkezési szokásokban keresendő.
Keleten a legtöbb amfiteátrumot a földbe ásták, ami miatt kevesebb nyom maradt utánuk. Ehhez még az is hozzájárult, hogy az olyan nagyvárosok, mint Pergamon, Küzikosz és Epheszosz, már rendelkeztek valamilyen színházzal, amelyek kisebb átalakításokkal — például az alsó sorban ülő nézők védelme érdekében felhúzott további fallal vagy korláttal — gladiátorjátékok megrendezésére is alkalmassá váltak.

Néhány nyugati város nem engedhette meg magának, hogy amfiteátrumot és színházat is építsen, így szükségből erényt kovácsolt, és a színház és amfiteátrum elegyeként egy olyan színházat építettek, ahol színházi előadásokat és gladiátorjátékokat is lehetett tartani (az utóbbi esetben a legalsó sorokat szabadon hagyták).
A lutetiai (párizsi) aréna szép példája az ilyen fél-amfiteátrumnak. Egy igazi amfiteátrumhoz hasonlóan tribün vette körül az ellipszis alakú arénát, de a nyugati oldalon a tribün helyét egy hatalmas színpad foglalta el. A gladiátorküzdelmek idejére a színpadot egy magas fallal választották le.