A megajándékozott nép azonban nem mindig bizonyult hálásnak. Hadrianus korában, a Kr. u. II. században élt Vedius Antoninus, aki pompás középületeket emelt Epheszoszban. Amikor a nép felháborodott, hogy Vedius nem cirkuszi játékokra és egyéb látványosságokra, hanem oszlopcsarnokokra költi saját pénzét, egy felirat tanúsága szerint személyesen a császár kelt védelmére:
„Vedius Antoninus törekvését, hogy közmegbecsülésre találjon nálatok, nem annyira a ti leveleitekből, mint inkább az övéiből ismerem, ugyanis amikor segítségemért folyamodott a műalkotások kicsinosítása végett - amelyekért ti kigúnyoltátok -, tudomásomra hozta, hogy mily sok és mily nagy épülettel gazdagította a várost, ti azonban nem az őt megillető módon fogadtátok. Részemről beleegyeztem abba, amit kért, és elfogadtam, hogy nem a polgártársainál szokásos módon, akik a pillanatnyi hírnév érdekében látványosságokra, osztogatásra meg versenyek rendezésére fecsérlik becsvágyukat, inkább azt válassza, amin keresztül reményei szerint városát a jövőben pompásabbá teheti."

Az epheszosziak később rendszeresen igényt tartottak a mindenkori császár támogatására. Fennmaradt egy ügyvédük felirata, aki állandóan Septimius Severus, Caracalla és Macrinus nyomában járt, akármerre is utaztak a birodalomban, és városa kéréseivel ostromolta őket.

A császárok amúgy is némi nyomást gyakoroltak az önkéntes adományozókra. Augustus, aki példát mutatott omladozó, régi templomok és középületek felújításával, barátait és a senatus tagjait is erre ösztönözte. Marcius Philippus a Múzsák Herculesének templomát, Lucius Cornificius Diana templomát, Asinius Pollio a Szabadság templomának átriumát, Munatius Saturnus templomát, Cornelius Balbus egy színházat, Statilius Taurus egy amphiteatrumot épített újjá, Marcus Agrippa hatalmas építkezési programjával pedig már az előbbiekben megismerkedtünk.

A szerényebb községek szerényebb támogatással is beérték. Azt mindenesetre határozott formában jelezték, hogy valamiféle jótéteményt szívesen látnának a kipécézett gazdag férfiú részéről. Ifjabb Pliniust például a birtokával szomszédos Tifernum városkája választotta meg még szinte gyermekkorában pártfogójává, és ahányszor csak odaérkezett, látványos ünneplésben volt része. Plinius értett a finom jelzésekből, és saját költségén templomot emelt a tifernumiak számára, felszentelésén pedig valóságos népünnepélyt rendezett.



Németh György