A római ételek kutatása mindig is foglalkoztatta az embereket. Pontosítva nem is az ételek kutatása inkább a lakomák menetének és szokásainak leírásai. A római lakomákról forrásokat már az ókorból találhatunk, mivel az ókori szerzők igen kedvenc témája volt ez. Nem egy ókori író foglalta epigrammáiba és vereseibe a híres római lakomákat. Ezekből, a forrásokból is nyerhetünk információkat az ételek sokféleségét illetően. Ilyen ókori íróként említhetjük meg Petroniust és Martialist, akik előszeretettel és néha némi iróniával írták le a fényűzést és pompát, ami egy ilyen ünnepségen jellemző volt. A római ételek kutatását nagyon megkönnyíti az ókorból fenn maradt szakácskönyv, melyet egy gazdag ínyenc írt - Apicius szakácskönyve-, melyből, első kézből juthatunk információkhoz a római konyhát illetően.

Másik alapvető és igen megbízható forrás, a Pompeiből fenn maradt leletekről szóló tanulmányok. A kenyérsütésről például Apicius nem ad tanácsokat, viszont a Pompei-i leírásokból igen sok információt nyerhetünk ezzel kapcsolatban. Ezen kívül még több cikk is született, melyben a rómaiak étrendjéről, ételek elkészítési módjáról és étkezési szokásokról írnak.

A Dáciában élő rómaiaknál már egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet. Onnan nem maradt fenn ilyen értékes forrás, mint a szakácskönyv és más források sem maradtak fenn az ételek elkészítési módját illetően. Ebben a térségben apró információ szilánkokból kell összerakni azt, amit tudunk. Állati csontok, megkövesedett gabona magvak, néhány fenn maradt edény, nagyjából ennyiből tudunk következtetni a Dáciában élő rómaiak étrendjéről.
Nagyon fontos forrásnak tekintjük így Alexandru I Gudea tanulmányait, aki nagyon sokat foglalkozik az állatcsontok tanulmányozásával Dáciában, főleg a katonai légióknál. Ebből a forrásból megtudhatjuk, legalábbis sejthetjük, hogy mit ettek a katonák Dáciában. Rajta kívül még született pár tanulmányt, ezt a témát érintve, de én most Gudea nevét emeltem ki, kis ízelítőt adva a témához.