A rómaiak hatalmasra duzzadt birodalma megszülte nemcsak a hivatalos utak intézményét, de ez volt a modern idegenforgalom kezdete is. Vendéglátó helyei a mai útikönyvek szabályainak is megfeleltethető. A római jog szabályait összefoglaló polgári törvénykönyv szerinti besorolás Justinianus császár idejéből (527–565) származik.

Eszerint a „csillagok” szerinti felosztás alulról felfelé az alábbiak szerint alakult:


Hospitium vagy caupona:

üzletszerű szállás nyújtása mellett csapszék is (ivó).


Stabularium:

fogatok és lovak befogadására alkalmas, udvarral rendelkező szálláshely. Egyenértékű volt a modern motellel: utazóknak étel, szállás és a lovak pihenője. Pompeiiben a konyhák és a latrinák mellett egy központi terem volt az étkezde, a felső emeleteken voltak a hálószobák vagy hálótermek. Az istállók és kocsiszínek pedig az épület mögött.

Tabernarium:

söntést üzemeltető fogadó, kiszolgálással. (ld. tabarna)


Popinarium:

gyorskiszolgáló büféhez (lacikonyha) hasonló étkezde (ld. popina)


Mansiók és statiók:

előkelő osztályok részére nyújtott éjszakai szállást és ellátást. A provinciákban az utak mentén álltak. Olyan sűrűn helyezkedtek el, hogy nevükk átvitt értelemben egy napi utat is jelentett (ennyire telepítették egymástól). Rendkívül biztonságos éjszakai szállásnak számítottak, gyakran álltak a hadsereg védelme alatt. Eredetileg a hadsereg szállása volt.


Mutatio:

lóváltásra szakosodott létesítmény, ahol szállást és étkezést is biztosítottak


Diversorium:

magasabb színvonalú szálláshely, ahol a kiszolgálás és ellátás jónak mondható. A név elvált a tabernae diversorium eredeti jelentésétől, de funkciójában a bolt és az étkezde megmaradt.



T. Horváth Ágnes