A romanizáció elterjedésével a római szokások, így a fürdőkultúra is meghonosodott a Birodalom provinciáiban és Pannóniában is. Aquincum, a mai Óbuda már a római korban is ismert és kedvelt volt gyógyforrásairól és gyógyvizeiről. A fürdőkben meggyógyult emberek oltárköveket állítottak, amikre rávésették a fürdők nevét is. A gyógyvizek védői a Nymphák voltak, számos szobrot állítottak nekik az emberek hálából a meggyógyulásukért.

Aquincumban az 1990-es évek elejéig 18 római fürdő került feltárásra, ezek köz-, katonai és magánfürdők, melyek közül csak néhány ismert részletesebben. A pannoniai fürdők kutatása 1778ban az aquincumi thermae maiores feltárásának publikációjával és romjainak konzerválásával kezdődött el. Schönvisner István ásatásai után Mária Terézia utasítást adott arra, hogy egy védőépületet alakítsanak ki a romok megőrzésére. Az aquincumi fürdőkön kívül más pannoniai városokból is ismertek fürdők.

Fürdőzéssel kapcsolatos emlékek Pannóniából is előkerültek, a balneáriák a fürdőzés nélkülözhetetlen kellékei voltak. A strigilisek az olajjal bekent test levakarására szolgáltak, számos példány került elő a thermae maiores területéről. A fürdőző serpenyők, az olajos edények és a fürdőkben kedvelt vasszékek is a római fürdőkultúra ismertetőjegyei. Az olajos edények gyakran néger fejeket mintáztak, mert a fürdőkben néger rabszolgák vitték a fürdőzőknek az ételt és italt. Pannóniában eraviscus kocsisírokból is kerültek elő fürdőzőkészletek, például az érdi kocsisírból.