Az aquincumi thermae maiores kerül bemutatásra elsőként. A fürdő a legio II adiutrix táborán belül terült el, romjait Schönvisner István tárta fel az 1770-es években, amit 1778-ban publikált is. Mária Teréziának köszönhetően a romokat gondosan megőrizték. A fürdő kutatása folytatódott a 19. és a 20. század során is. Schönvisner azt gondolta, hogy a caldariumot tárta fel, de később bebizonyosodott, hogy ez az épületrész valójában a sudatio volt. A fürdő nevét a területén 1849-ben előkerült oltárkőről kapta, melyen a thermae maiores felújítása szerepelt.
A fürdő közelében állt a valetudinarium, vagyis a kórház. Az 1930-as években újabb kutatásokat végeztek a fürdő területén, ekkor tárták fel a frigidariumot is. 1979-től Kaba Melinda feltárásai következtek a fürdő területén, ő megtalálta a palaestrát is. A fürdő a 2. század elején épült és gyűrűs típusú, nagysága 120x140 méter, vagyis 16800 négyzetméter.
A thermae maioresnek 2 apodyteriuma, 2 frigidariuma, 4 tepidariuma és 1 caldariuma volt, öszszesen 48 helyiséggel rendelkezett. Korábban úgy vélték, hogy a 4. század 2. felében a fürdőt tovább bővítették, de Németh Margit kutatásai szerint ez az átépítés a thermae maiores funkciójának megváltozása miatt történt. A thermae maiorest lakóépületté, elöljárók számára „palotának" alakították át ekkor.
A 4. században történt átépítések nem a fürdő megnagyobbítását szolgálták, hanem a késő római helytartó, vagyis a dux Valeriae székhelyévé alakították át. A fürdő funkciójának megváltozása nem meglepő, hiszen számos római fürdőt alakítottak át a késő római korban lakhatás céljára vagy elöljárók számára palotának.
Az intercisai fürdő romjai Dunaújváros-Öreghegyen állnak. A területen 1908-1909-ben Mahler Ede végzett ásatásokat, a kiásott maradványokat fürdőnek határozta meg. A fürdő a tábor közelében található, de mivel ez egy auxiliáris tábor volt, ezért a táboron kívül állt. A fürdőnek 1 frigidariuma, 1 tepidariuma, 1 caldariuma és 1 natatiója volt, és a kutatások során egy épségben maradt kádat is feltártak.