A kutatás a legutóbbi időkig a hypocaustum fűtés feltalálását Sergius Oratának, az í. e. I. században élt haltenyésztőnek tulajdonította. Amióta a görögországi ásatások Olympiában felszínre hozták a hypocaustumos fürdő maradványait61 tudjuk, hogy lényegében görög gyökereken indul el a hypocaustum fűtés, melyet a rómaiak csak átvettek és továbbfejlesztettek, Ebben Sergius Orata szerepe pedig úgy módosul, hogy ő volt az első a római birodalom területén, aki saját osztriga- és haltenyészetéhez a hypocaustumos fűtést felhasználta. Ő ugyanis, mint ügyes kereskedő időben felismerte, hogy ez a fűtés nagy anyagi megtakarítást jelent tenyészetében.
A hypocaustum fűtéssel Vitruvius leírása ismertet meg minket. Ennek lényege: az ún. lebegőpadozat, melyet alulról fűtöttek. A fűteni kívánt terem padozatát kőből faragott oszlopok, vagy téglapillérek tartották, néha vegyesen mindkettő. Ezekre általában két láb méretű faragott kőlapot helyeztek, melyek sarkaikkal a pillérek középpontjában találkoztak. A lapokat szorosan egymás mellé illesztették s az így nyert összefüggő felületre öntötték a terrazzót. Ezek vastagsága általában 20 cm volt, de előfordul ennél vastagabb is.
A fűtőnyílás belső oldalához egymással párhuzamos, élére állított kőlapokat illesztettek. Az így kialakult csatorna az elégett fahasábok lángjának huzatot biztosított és közvetlenül vezette az áramló meleget a padozat alá. A felforrósított levegő az oszlopok között cirkulált és egyenletesen melegítette fel a padozatot.

A rajna-menti Salzburgban kísérletképpen felépítettek egy ilyen hypocaustum rendszert. A próbafűtés eredménye meglepő volt. Amikor a szabadban 0 °C volt a hőmérséklet, 24 óránként égettek el 25 kg bükkfaszenet egy 4 m x 5 m-es helyiség fűtéséhez. Begyújtás után másfél nappal a szoba hőmérséklete 22-23 °C-ra emelkedett, és ez minden ingadozás nélkül megmaradt. A próba azt igazolta, hogy a padló alatti fűtés üzemeltetése olcsó volt, csak a felépítése okozott költséges és nehéz munkát. Ez a salzburgi kísérlet csak a gazdaságosság igazolására jó példa, mert a fürdők egyes termeinek hőmérséklete ennél jóval magasabb volt, elérte az 50-60 °C-t is. Ezekben a helyiségekben a padló olyan forró volt, hogy csak fapapucsban járhattak rajta.
A padlók forróságára utal egy drámai jelenet, melyet Pliniustól ismerünk, amikor Larcius Macedo volt praetort rabszolgái agyonverik a fürdőben: „Mikor azt gondolták, hogy már vége van, a forró padlóra lökték, hogy kipróbálják, él-e még? Ő, vagy mert nem volt eszméleténél, vagy mert azt színlelte, mozdulatlanul elnyúlt, s így azt hitték, csakugyan meghalt. Erre aztán kivitték, mintha a forró gőz kábította volna el.”

A fűtött helyiségek falait üreges téglákkal borították. Korábban az a vélemény alakult ki, hogy az üreges téglákon keresztül áramló meleg levegővel fűtötték a helyiségeket. Újabban több kutató osztja azt a nézetet, hogy a tubulácio szigetelt és nem fűtött! Az üreges téglákat egymáshoz kapcsolódó sorban helyeztek a falakra, melyek kéményként is funkcionáltak. Az oldalnyílásos téglák kommunikáltak egymással, tovább adva a meleget.
Az antik auktorok a tubulusok helyett többször említik, a tegula mammatat is. Ezek a kis plasztikus sarkokkal készített téglák, sarkaikkal a falakhoz tapadva üreges teret képeztek, mely ugyancsak alkalmas volt a meleg levegő továbbáramoltatására. Vitruvius ajánlja ezt a rendszert a falak szárazon tartására is.

Azt a kérdést ma még nem lehet eldönteni, hogy a két fali fűtőrendszer közül melyik volt a korábbi, a tubulusok, melyek Pompeji legrégibb fürdőjében, a Casa dél Faunoban tűnnek fel, vagy a tegulae mammatae, melyek az i. e. II I. század fordulóján a tubulusokkal egymás mellett párhuzamosan is feltűnnek. Az egymással oldalnyílásaikkal összeköttetést fenntartó üreges téglák már az augustusi időkben megtalálhatók az épületek falburkolatain. Az egymás mögötti hypocaustumos helyiségeket egy praefurniumból fűtötték, ennek következtében a hátrább levők kevésbé melegednek fel.
Augusta Raurica női thermainak tepidarium fűtése mutatja a technika fejlett változatát. A hypocaustum teret több nyílás kötötte össze a caldariummal. Abban az esetben, ha a tepidarium valamiért alulfűtött volt, rendelkezésre állt egy külön praefurnium is.

A fürdők befűtése hosszadalmas feladat volt, erre utalnak Pliniusnak Laurentum-i birtokáról írt sorai: „szerényebb igényűeket kiszolgálja a falu, melyet csak egy nyaraló választ el tőlünk, s ahol három nyilvános fürdő is van. Nagy kényelem, ha az ember váratlanul érkezik, vagy olyan rövid időre, hogy nem lehet a fürdőt befűteni.”

Nero idejében vált általánossá a tégla használata az épületek falazásánál és az ablakok nyílásainak üveggel való zárása, melyek jelentős hőmérsékletemelkedést eredményeztek a helyiségekben.

A fürdők fűtésének általánosan gyakorolt szokásainál, térjünk vissza a legelső hypocaustum fűtés bemutatására egy fürdő jelenetnél, mely feltehetően Traíanus thermáját ábrázolja. A rajz Cameron 1772-ben megjelent publikációjából való, melyet Schönvisner is átvett és könyvének II. sz. tábláján publikált. A fürdőjelentnél Marquartn felhívja a figyelmet néhány eltérésre, mely a metszeten látható. A képen a hypocaustum kis kamrákra van osztva, ami nem hiteles. A helyiségek sorrendjében is hiba van. A sudatio a kép balmezőjében, kis kupola alatt van. A labrum klasszikus formájának nem éppen megfelelő kádakba, köténybe öltözött fürdőzők lépnek „szégyenlősen”, holott tudjuk, hogy mindig ruhátlanul fürödtek.
A hypocaustum fűtés bemutatott ábrázolásával részben megegyezik az aquincumi Thermae maiores fűtése, részben más építészeti megoldást is alkalmaztak. A therma feltárt termei közül tizenhárom helyiségben találtunk hypocaustum fűtést: a 3-4. sz. helyiségekben, a 9. sz. apodyteriumban, a 31. sz. folyosóban, valamint a 30. és 35. sz. sudatoriumokban, a 33-34, sz. és 40-41. sz. tepidariumokban, a 38. sz. helyiségnél, a 43, sz. caldariunj-ban és a 44. sz. alveusnál.

A hypocaustumok praefumiumainak oldalfalait nagyméretű kőblokkokból rakták. Az íves lezárást ugyancsak kőblokkokból faragott kövekből építették. Feltehetően e fölött mindenütt még egy sor ugyancsak íves kialakítású tégla is követte a kőből készült áthidalást.
Ezt a megoldást csak egy helyen találtuk, a 40. sz. tepidarium nyugati falában, ahol a rekonstrukciókor in situ meghagytuk a téglaív részletét. Praefurniumok a 30. sz. sudatorium nyugati oldalánál és a 33. sz. tepidarium ugyancsak nyugati oldalánál voltak, valamint a 43. sz. caidariumnál délen és 44. sz. alveusnál. Ezek mind íves befedésűek voltak.
A praefurnium szájához épült csatornafalak töredékes faragott, erősen átégett tömbjeit találtuk a 43. sz. caldarium déli falánál bolygatott rétegben és a 44. sz. alveus ugyancsak déli falánál. A Thermae maiores hypocaustumos termeibe meleg levegőt áteresztő nyílások biztosították az egyenletes meleget. Ezeknek a nyílásoknak a formája három, különböző építészeti megoldásban készült.

1. A nyílás falai a helyiség falával azonos kváderkövekből készültek, a boltíves lezárást téglából építették. Ilyenek a 33. sz. és 34. sz. tepidariumok déli falában levő két-két nyílás nyugatról kelet fele és tükörképeként keletről nyugat fele. Előbbiekkel megegyező a 40. sz. és 41. sz. tepidariumok déli falában levő három-három nyílás, valamint a 35. sz, sudatorium nyugati falának meleg áteresztő nyílása.

2. A melegáteresztő nyílás ablakszerű kiképzést kapott. A nyílások oldalait nagyméretű, egy tömbből faragott 25 cm vastag kőlapokkal bélelték, az egyenes lezárást egyetlen, előbbiekkel azonos vastag kőlap képezte. Ezt a formát a 33. sz. és 34. sz. tepidariumokat osztó észak-déli falban két nyílásnál találtuk, valamint a 34. sz. tepidarium keleti falának délkeleti szögleténél.

3. Az előbbi két megoldástól eltér a 33. sz. és 34. sz. tepidariumok délkeleti, illetve délnyugati sarkainál feltárt meleg áteresztő nyílások formája. A nyílásokat 35-40 cm vastag nagyméretű andezitből faragott monolitokkal bélelték. A blokkok síkja nem azonos a termek falaival, hanem délen belenyúlik a délről hozzáépült 40. sz. és 41. sz. tepidariumok terébe.
A hypocaustumok padozatainak burkolata is különböző thermánkban. A 35. sz. sudatorium és a 40. sz. és 41. sz. tepidariumok, valamint a 43. sz. caldarium padozata téglából készült. Kőlap burkolat és tégla vegyesen fedte a 30. sz. sudatorium és a 31. sz. folyosó padlóját. Csak terrazzó volt a 3. sz. és 4. sz. helyiségek hypocaustum terében.

A helyiségek leírásánál ismertettük, hogy 33. sz. tepidarium feltárása alkalmával két periódusban készült hypocaustum teret találtunk. Mindkét padozat másképp készült: a korábbi téglából, a későbbi terrazzóból.

A suspensura faragott kőoszlopai és téglapillérei vegyesen fordulnak elő, sokszor egy helyiségen belül is, mint pl. a 9. sz. apodyteriumban, a 31. sz. helyiségben, 30. sz. sudatoriumban, a 35. sz. sudatoriumban. Megfigyeltük, hogy míg a 9. sz. apodyteriumban, a 30. sz. sudatoriumban és a 31. sz. helyiségben rendszertelenül hol tégla, hol kőpillér állt a hypocaustum padozatán, addig szabályos rend tapasztalható a 35. sz. sudatoriumban. Ahogy a helyiség leírásánál jeleztük az apsisnál csak téglapillért rögzít rajzában Schönvisner (mi nem tudtunk ezen a részen hitelesítő feltárást végezni), a további, hosszanti terem résznél csak kőből készültek az oszlopok.

Miután a tégla ellenállóbb a magasabb hőhatással szemben, mint a kő, feltételezzük, hogy az egy helyiségen belüli, szabályos rendben lerakott tégla és kőoszlopnak feltétlenül a hőhatás viselésével kapcsolatos oka van. A helyiség téglapillérek tartotta részénél fokozott meleget biztosítottak s itt kaphatott szerepet az a két-két kőlap is, melyet Schönvisner rajza éppen a téglapillérek után következő kőoszlopsor találkozásánál jelez.

A fürdő hypocaustumait többször átalakították. A 9. sz. apodyterium hypocaustum terét egy gyengébb kötőanyagú 50 cm széles kelet-nyugati irányú fallal két részre osztották a helyiség északi szakaszánál, ebbe az osztófalba meleg áteresztő nyílásokat hagytak szabadon, minden különösebb gonddal kirakott bélét nélkül. Majd újabb átalakításkor ezeket a nyílásokat is elfalazták téglákkal. A hypocaustum déli részénél viszont az eredetileg egy összefüggő térként épült szakaszt átépítették és fűtőcsatornás rendszert alakítottak ki.
A 33. sz. és 34. sz. tepidariumok közötti északdéli falban épült meleg áteresztő nyílásokat 13-13 sor téglával falazták el. A 40. sz, tepidarium déli falába épült téglaíves ugyancsak meleg áteresztő nyílásokat később egyenetlenül rakott durva kőfalazással szüntették meg. Ugyanilyen módon falazták be a 34. sz. tepidarium keleti falának délkeleti végében épített meleg áteresztő nyílást is.
A megszüntetett hypocaustumokból feleslegessé vált oszlopokat a helyszínen használták fel pl. újabb szint alapozásához, mint a 34. sz. tepidarium keleti fala mellett, ahol szabályosan vízszintes sorokban egymás mellé fektették a hibátlanul megmaradt oszlopokat a nyílással párhuzamosan. A 40. sz. tepidarium déli fala előtt a melegáteresztő nyílásra merőlegesen rakták le ugyanígy az oszlopokat.

A római birodalom területén megismert számtalan hypocaustumos helyiség vizsgálatánál mindig feltűnik, hogy milyen nagy különbségek vannak a méretekben: a hypocaustum tér magasságában, a pillérek, vagy oszlopok magasságában és sűrűségében, a magasságnál a Vitruvius-i két lábtól az embermagasságig minden méret előfordul, különbözőek a suspensura vastagságok; 20 cm-től 60 cm-ig is előfordulnak.
A Thermae maioresnél több teremben ugyancsak foltokban megmaradt padozatok is a különböző hypocaustum-tér magasságokra utalnak. Az általánosan ismert fűtőcsatornákba terelt és így egyik pontról a másikra átvezetett meleg levegő biztosításának építészeti megoldását csak a 9. sz. apodyteriumnál figyelhettük meg.

A Thermae maiores helyiségeinek feltárásánál csak két helyiségben találtunk a falakat körülölelő in situ tubuláciot; a 35. sz. Schönvisner által feltárt sudatoriumban és a 31. sz. helyiség nyugati falán. Ez utóbbit mintha függőlegesen felébe borotválták volna. A megmaradt két sor fél tégla falhoz tapadt darabjainak némelyikénél az oldalnyílás töredéke is megmaradt. Tehát nyílásaikkal oldalt is egymáshoz kapcsolódó formában illesztették össze az üreges téglaburkolatot.

A 35. sz. sudatoriumnál jelentős szakaszon épen maradt a tubulácio, előbbivel pontosan megegyező konstrukcióban, Oldalaikat háromszög alakú nyílás törte át.



Kaba Melinda