A rang és a méltóság megőrzése kétszer akkora súllyal nehezedik egy nő vállára, mint a férfiak esetében. Könnyen mondhatnánk, hogy tisztes nő nem látogat fürdőt, de ezzel zsákutcába kerülnénk. A koedukált fürdőzés gyakorlata – vagy inkább létezése – nem ragadható meg egy ponton a források hiányában. Érdemes a kevés és elszórt bizonyítékot időrendbe rendezve elemezni a kérdést. Ennek során térhetünk ki a korábbi problémákra is.
Ezen a ponton szükséges bevonni régészeti forrásokat is. Ha férfiak és nők külön fürödhettek, annak nyoma van a fürdőkben is. Pompei és Herculaneum fürdőinek tanulmányozása olyan eredményeket mutat, hogy férfiak és nők elkülönítve használták a fürdőket. Az épületek külön bejárattal és folyosókkal rendelkeztek. A tornateremhez csak egy fürdőben férhettek hozzá a nők is. Ez a nemek elválasztásának korai gyakorlata.

A fürdők építésében a korai császárkorban következett be változás. Ekkoriban jelentek meg a közös terek, átjárhatóbbá váltak a különböző helyiségek. Martialis egy alkalommal ki is mondja, hogy a nők használják a fürdőket. Arra még később visszatérünk, hogy konkrétan milyen nőkre is utalt. Plinius pedig azokat a nőket szidja, akik mindennél többre tartják az ezüstöt és még kádjukat is ebből készíttetik.
A Kr. u. II. század elejétől érzékelhető az egyértelmű váltás a korábbi szegregációs gyakorlatról a koedukált fürdőzés felé. Gazdagabb nők megtehették, hogy eljárjanak fürdőbe, rabszolgáik kíséretében. Ezt igazolja a régészet is, mivel a korábbi kettős kialakítású fürdőket felváltották a közös helyiségek. Éles változás történt Hadrianus idejében, aki intézkedést hozott, melynek értelmében nem fürödhetnek együtt nők és férfiak. Ez a szöveghely egyértelműen fogalmaz, de a filológusok rendszeresen kritizálják hitelességét. Továbbá a régészeti feltárások alapján kijelenthető, hogy nem változott meg a fürdők szerkezete sem.
Az írott és tárgyi forrás közti paradoxon úgy oldható fel, hogy két külön időben mentek férfiak és nők. Erre viszont szintén nincsen megnyugtató bizonyíték, csak a gordiuszi csomó átvágása. A koedukált fürdőzésre a jó válasz nincs. Térben, időben, ízlés szerint változhatott, de akár hely kérdése is lehetett. Ha Martialisnak hiszünk, akkor létezett, de vannak ellentmondó források is. Arról viszont nincs említés, hogy a nők külön fürdővel rendelkeztek volna, ami nem csak egy épületrész, hanem önálló intézmény.
Kaszab Róbert