A Domitianus halála (Kr. u. 96) és Commodus trónra kerülése (Kr. u. 180) között eltelt időszakot szokás „antoninusi virágkornak” tekinteni, és nemcsak azért, mert a két zsarnok halála között eltelt időben viszonylag humánus uralkodók ‒ Nerva, Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius ‒ kormányozták a birodalmat, hanem azért is, mert a Traianus idejében legnagyobb kiterjedését elérő birodalom addig soha nem látott mértékű gazdasági fellendülést produkált. Ráadásul Traianus uralkodásának végére (117) az impérium elérte legnagyobb kiterjedését: 6 millió km2-en nagyjából 60 millió lakos élt Róma égisze alatt.

A lakosság nagyobb része élvezte a Római Birodalom által nyújtott civilizációs előnyöket: példának okáért a „római béke” (pax Romana) alatt elméletileg bárki számára lehetőség nyílt arra, hogy világot lásson egyszerű turistaként vagy munkavállalóként. A számos kikötő ‒ amelyek közül több hidraulikus betonból épült mesterséges horgonyzóhely volt –; a mintegy félmillió kilométernyi jól karbantartott úthálózat; a fejlett városi infrastruktúra és szolgáltatások (például vízvezetékek, csatornák, nyilvános illemhelyek, orvosi ellátás) olyan összekapcsoltságot eredményezett az ókori Rómában, amit csak a kora újkori európai fejlődéshez hasonlíthatunk. Ráadásul ez a konnektivitás lényegében az egész akkori ismert világra kiterjedt.
A római kereskedők a Visztula torkolatától hoztak Nero számára borostyánkövet; a garamantok a Niger-folyó mellől szállították a sót, az aranyat és a rabszolgákat; a dél-arábiai tömjén- és mirha-kereskedelembe a nabateusok mellett római kereskedőcsaládok is beszálltak; a kiváló minőségű igazgyöngyöket a Perzsa-öbölből vagy Srí Lanka (Ceylon) szigetéről importálták; és Augustus korától kezdve évi 120 hajó fordult meg India kikötőiben, ahonnan egzotikus fűszerek sokaságát szállították a Birodalom piacaira és üzleteibe.

Megdöbbentő, hogy a Flavius-kori enciklopédista, idősebb Plinius szerint nagy divatja volt az Indiából importált rózsának! De Kína nevezetes árucikkéről, a selyemről se feledkezzünk meg, amely olyan mennyiségben érkezett Rómába, hogy az ugyancsak Flavius-kori költő, Martialis szerint még az utcalányok is selyemköntösben illegették magukat.



Grüll Tibor